A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-11 / 29. szám
I MILLIOMOSOK A Búr patak bal partján, a 5ahy—Zeliezovce, Stúrovo—Levice útkereszteződésnél terül el Demandice (Deménd). Az írás 1387-ben említi először a község nevét. Főterén ma már nem a gótikus templom az egyetlen impozáns épület, hanem az új, korszerű bevásárlási központ, a helyi nemzeti bizottság, a patakról elnevezett vendéglő és a szép, néhol emeletes házak. Az első nemzeti bizottságot a felszabadulás évében, január 17-én alakították meg. Pár hónap múlva új vezetőség került a falu élére, aztán megint és megint. Egy helyben topogtak. Előbbre lépés egészen a legutóbbi választási időszakig alig-alig történt. Akkor Stutika Gyula személyében széles látókörű, mindenki által kedvelt ember került a »kormánykerékhez". Bízni kezdtek a deméndiek. Remélték, végre az ő falujuk is virágozni kezd. Azt azonban nem hitték volna; a fej- ' lődés olyan ütemű lesz, hogy még kitüntetést is kapnak Szlovákia kormányától. — Mi mindent kellett tenni a jutalom kiérdemeléséért? — kérdezem az elnöktől. — Elődeim elhanyagolták a községtejlesztési tervek teljesítését. Körülöttünk rendezett, csinos falukban éltek az emberek, amikor az élre kerültem. Be akartuk hozni a lemaradást. Választási programunk jóval több munka elvégzését tűzte ki célul, mint amennyire a pénzünkből futotta. Maradt tehát az önsegélyző, úgynevezett ,.Z"-akció. Az emberek látták, hogy szorgalmuk gyümölcse hamar érik, nem hiábavaló időtöltés részt venni a társadalmi munkában. Most fejezzük be a tűzoltószertár építését. Az alapkő letételétől a befejezésig három hónap és tíz nap telik el. Az épületben kap helyet a könyvtár, az ülésterem és itt szeretnénk berendezni a forradalmi hagyományok szobáját. — Az említett elismeréssel együtt. némi jutalomhoz — pénzhez — is jutott a község. Mire fordítják? — Először is egy szép emlékművet szeretnénk emelni a felszabadítás során itt elesett szovjet katonáknak. Harmincötén haltak meg, míg túljutottak az útkereszteződésen. Akkor még szűk volt az utca, a házak fedezékéből könnyen tüzelhetett az ellenség. Ma rózsakert van azon a helyen. — Ahol a szökőkút látható? — Igen. És az emlékmű talapzata. Az összeg nagy részét a község további fejlesztésére fordítjuk, de megjutalmazzuk az aktív képviselőket és a jól működő társadalmi szervezeteket, így a nőszövetséget és az ifjúsági szervezetet is. Az elnök ugyan nem mondta, de én tudom, hogy a CSEMADOK helyi szervezetének jó hangú, lelkes asszonyokból álló éneklőcsoportja van, amely részt vett a dalt, táncot, népi hagyományokat őrző és felelevenítő legszínvonalasabb seregszemlén, a gombaszögi Dal- és táncünnepélyen. A CSEMADOK régi és aktív tagjával, Prandorfi Piroskával beszélgettem a falu kulturális életéről. A múltkoriban újjá akartam szervezni a színjátszó együttest. Ismertettem a rendelkezésre álló darabokat. „Ez sem jó." „Az sem tetszik" — mondták. — Dehogynem jók! Akarat kellene hozzá, s el lehetne játszani. A tánccsoport is azért bomlott fel, mert nem -volt hol próbálni. Lakodalmak alkalmával csütörtöktől hétfőig foglalt a kultúrház.
