A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-05 / 28. szám
FÄY ANDRÁS?" A siket és ismerőse, aki hályogos szemével alig látott, együtt mentek a színházba, hogy meghallgassanak egy új énekesnőt. — Egek, be fenséges hang! — áradozik a siket. — A hang olyan, amilyen, de a színészi játék, az alakítás! Az milyen csodálatos! — tesz túl rajta a másik. Milyen sokan mondanak véleményt csak azért, hogy eltitkolják hiányzó képességüket. Az ember bepanaszolta a nyulat, hogy sok kárt tesz a vetéseiben, összegyűltek hát az állatok, s törvényt tartottak a vádlott felett. — Ezt komolyan kell venni, uraim — szónokolt a róka —, a hatalmas ember tett panaszt, akinek a bosszújától mindannyian retteghetünk.. — Halál a nyúlra — ordították mindannyian — aki csak eléri, hóhéra lehet. — A szegény juh is beadott egy folyamodványt a farkas ellen — folytatja a róka —, hogy erőszakkal elragadta a fiát. — Hm, a juh — vontak vállat közönbösen az előkelők — az való, hogy farkas atyánkfia sok csínyt követ el. De hát szavazzunk ebben az ügyben is! Az állatok törvényszéke pedig így döntött: a pert folytatni kell és ha majd meghal a farkas, férgek emésszék meg a testét. Rémülten rohan be a paraszt a kasznárhoz. — A tehenem átdöfte kasznár uram tehenét! — De azt ugyan megfizeted! — pattant fel a kasznár. — Vagyis azt akarom inkább mondani, hogy kasznár uram tehene döfte át az enyémet — igazítja ki magát a paraszt. — Úgy? — vonja meg a kasznár a vállát. — Ki tehet arról fiam? A. Hort: OSI SZOKÁS Vitya Grebcov a főiskola elvégzése után érkezett ebbe a városba, amely mindjárt a szívéhez nőtt. Az üzem is tetszett neki, hiszen ott főleg olyan fiatal és vidám emberek dolgoztak, mint amilyen Vitya is volt. Néhány nap alatt már mindenkivel megismerkedett, Galja pedig, az egyik munkatársnője, születésnapi estélyére is meghívta őt. Szombaton — úgymond — este hatra jöjjön el. Vitya pontosan hat órakor meg is érkezett. Galja bevezette őt a szobájába és a Vityától kapott virágcsokrot egy nagy kristályvázába tette. — Csodaszép váza — mondta Grebcov. — Tetszik? — kérdezte a lány. — Nesze, a tiéd. Errefelé van egy ősi szokás: ha a vendég megdicsér valamit, azt neki adjuk. — Ugyan, mór miért? — komolyodott el a fiatalember. — Nem utasíthatod vissza — villantotta rá a szemét Galja — vérig sértenél! Vitya tehát elvitte az ajándékot. El akarta kísérni Gajane Szaperavit, de a váza útban volt. Elment hát egyenesen haza. Másnap a művezetőnél látogatóban Grebcov, ahol hat kötetnyi Cervantes-t kapott ajándékba, a következő hét szombatján pedig Snurkov műszerésztől egy tálalóasztallal jött haza. Vitya szobája nem naponta. hanem óránként változott. Egyszer, munka után Rjabov, a diszpécser így szólt: — Gyere el hozzánk, Grebcov. Megnézzük a televízió színes adásában Dvorák zongoraversenyét zenekarral. — Szívesen. Elmentek tehát Rjabovékhoz. Vagy tíz perc múlva Vitya körülnézett és azt mondja: — Kitűnő TV-készüléked van. — Kitűnő — bólintott a diszpécser és csak nézi tovább a műsort, mintha mi sem történt volna. „Biztosan az adás annyira lenyűgözi, hogy nem is figyelt rám" — gondolta a vendég. A műsor végén újból megszólalt: — Kitűnő TV-készüléked van. — Príma gép — bólintott Rjabov. — Én mondom, hogy nagyon tetszik nekem a TV-készüléked. — Remekül működik. „Milyen nehéz felfogású alak ez!” — mérgelődött Vitya — és lassan ejtve minden szót, elismétli: — Kitűnő TV-készüléked van. Csak aztán eszedbe ne jusson, hogy az ősi szokás szerint nekem ajándékozod! Gyönyörű színes a kép ... — Ne félj, amit ajándékba kapunk, azt nem szoktuk elajándékozni. — Miféle ajándék? — kérdezte fürgén Grebcov. — Hót ezt a TV-készüléket én is ajándékba kaptam egy házban, ahol agyondicsértem. — Be tudod bizonyítani, hogy nem vásároltad? — Eszembe sincs bebizonyítani. Hiszen az egész város tudja, hogy semmim sincs, amit vettem volna. Mindent ajándékba kaptam. — Tudja az egész város, de én nem tudom! — kiabál Vitya. — En nemrég jöttem a városba. Utoljára mondom: „Kitűnő TV-készüléked van" .. . Vagy hívom a milíciát! — Hívjad! — egyezett bele Rjabov. — Majd legalább tanúskodik. Ezt a TV-készüléket ugyanis a milícia körzeti parancsnokától kaptam ajándékba. „ Vitya bevágta maga után az ajtót és azóta nem is köszön Rjabovnak. Hát lehet tisztelni az olyan embert, aki nemi tartja be az ősi szokásokat? SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Két elsős beszélget. — Te hol születtél, — kérdezi az egyik. -— A kórházban. — Ne mond! És mi bajod volt? — Nem bírtam már tovább nézni, hogy a labdátok állandóan kiesik a hálóból . . . — Megint zálogba adta a trombitáját... Édes fiam, mitől vagy ilyen ideges? Nem látod, hogy ez tiszta víz . . . Előadás közben a konferanszier így szól, a közönséghez: — Tisztelt vendégeink, a hallban elveszett egy pénztárca, amelyben száz ezer korona volt. A pénztárca tulajdonosa a tisztességes megtalálónak felajánl huszonöt ezret, ha visszaszolgáltatja a talált értéket. Erre az egyik vendég feláll: — Én adok azért a pénztárcáért negyven ezret! — Pedig kiabáltam, hogy vigyázzon . . . Szeret, nem szeret. .. 22
