A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-05 / 28. szám
tálhatjuk a feltételeket a háború végén”. Stimson hadügyminiszter pedig: „Az atombombának döntő befolyása lesz a többi országhoz való viszonyunkra A hitleri Németország veresége után a bomba előállításában részt vett csaknem valamennyi tudós síkra szállt az atombomba bevetése ellen. Hiába interveniált azonban Szilárd Leó az elnöknél. A nagyvezérkor már 1945. április 11-én aláírta Hirosima és Nagaszaki halálos ítéletét. Mindkét városnak csak 111 napja volt hátra ... AZ „X” ÓRA A „bébik" megszületése után néhány nappal Handy tábornok, a nagyvezérkor főnöke aláírta a japán városok megsemmisítésére kiadott parancsot, majd Nathan Twining, a 20. légihadosztály parancsnoka a 13. számú titkos parancsot, amely szerint a Marianaszigetcsoport Tinian szigetén elhelyezett és különlegesen kiképzett 509. repülőszázad augusztus 3 után, az első napon, amikor ezt az időjárási viszonyok megengedik, ledobja Japánra az első atombombát. Akkor már mindenki tudta a századnál, hogy közeledik az „X" nap. A parancsot augusztus 2-án Paul Tibbets ezredes olvasta fel nekik. Csakhamar megtudták a városok nevét is: Kokura, Nagaszaki, Hirosima ... Vasárnap, augusztus 5-én tudták meg a részleteket s hogy a bevetést másnapra tűzték ki. Az „Enola Gay” B—29-es repülőerődöt maga Tibbets ezredes, az egység parancsnoka vezeti. A bombavető Ferebee őrnagy, a navigátor Van Kirk százados. Start: másnap reggel 02 óra 30 perc ... Kevéssel éjfél előtt még megáldotta őket William Downey tábori lelkész. Nem sokkal éjfél után felszállt a három felderítő repülőgép. Feladatuk volt megállapítani az időjárási viszonyokat Hirosima fölött. Augusztus 6-án japán idő szerint 6 óra 30 perckor kibiztosították a bombát, tehát „élt”. Tíz perccel később az „Enola Gay” kezdett a meghatározott 30 000 láb (9144 m) magasságba emelkedni. 7 óra 25 perckor kapták meg a „Straigh Flush" felderítő gépről Claud R. Eatherly rejtjelezett meteorológiai jelentését: 15 000 láb magasságban felhőzet 2/10... Cél világos... Korlátlan látási viszonyok. Pontosan 8 óra 15 percet mutatott az óra, amikor Ferebee őrnagy kioldotta a bombát, s az „Enola Gay", megszabadulva a 9000 font (több mint 4000 kg) súlyú tehertől, mint a lift a magasba röppent. A bombát rádiószignállal robbantották fel 43 másodperccel a ledobása után. Előzetes számítások szerint 15 másodperc múlva kellett elérnie a légnyomás-hullámnak a repülőgépet. Az „Enola Gay" legénységének 58 másodperc maradt a menekülésre és Hirosima lakóinak 58 másodperc az életre ... Aztán gigászi vörös tűzgolyó vált el a földtől, mintha valaki letaszította volna a Napot a horizontról, gyorsan emelkedett felfelé, szürkésfehér füsttől kísérve. A vörös fény zöldeskékké s szélein sárgává változott. A füstoszlop 15 000 méter magasságba tört fel. Átmérője alul hozzávetőlegesen 8 kilométer volt, fent tölcsérszerűen szűkült. Kevéssé később a füstoszlop barna színt vett fel, s amikor elérte kb. a 20 000 métert, hatalmas gombára emlékeztető kalap gomolygott ki belőle. Még magasabbra emelkedve egy másik, kisebb, rózsaszín árnyalatú, fehéres szegélyű. S ebben a pillanatban a 400 000 lakosú Hirosima megszűnt létezni. Az atombomba, amely Tokióból evakuált gyerekek internátusára hullott, 80 százalékban elpusztította a várost. Japán adatok szerint Hirosimában 247 000 ember pusztult el, a bombatómadást 160 000 ember élte túl, de ezeknek jó Hirosima városközpontja azután, hogy 1945. augusztus 6-án az amerikai légierő — stratégiailag céltalanul és a háború kimenetele szempontjából értelmetlenül — ledobta az első atombombát része is súlyos égési sebesülésekkel, a radioaktív sugárzás okozta tartós károsodással. Az akkor és nem sokkal később született gyermekek nagy része vagy testi és szellemi fogyatékosságokban szenved, vagy egyáltalán nem érte meg első életévét. És három nappal később, augusztus 9-én a Nagaszakira ledobott második atombomba további 200 000 embert pusztított el ... VAN MÉG REMÉNY? Az Egyesült Államok imperialista köreit teljesen hidegen hagyta a csaknem fél millió ártatlan ember értelmetlen pusztulása. Hiszen Japán már a teljes katonai összeomlás szélén állt. Az USA hidegháborús stratégái tovább folytatták a minden eddiginél nagyobb hatású nukleáris fegyverek gyártását. Az A-bombát követte a hidrogénbomba, amelynek a magyar származású Teiler Ede az „atyja”. De nem sokáig tartott a hegemóniájuk. Ma már nemcsak az USA és a Szovjetunió, de Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, sőt India is rendelkezik nukleáris fegyverekkel. A Szovjetunió a kezdet kezdetétől fogva a nukleáris fegyverkezés korlátozására, a kísérleti atomrobbantások megszüntetésére, az atomfegyverek továbbterjedésének meggátlására törekedett. És nem eredménytelenül. Az Egyesült Államok józanabbul gondolkodó politikusai is kénytelenek voltak belátni, hogy miután az utóbbi években a katonai és gazdasági erőviszonyok o szocialista világrendszer javára tolódtak el, az „erőstratégia" nem alkalmas többé a világ problémáinak megoldására, hanem csakis a tárgyalásokon alapuló rendezés, a békés együttműködés. Hogy nincs más alternatívája ma az emberiségnek, csak a béke. S így megvan rá a remény, hogy nem kell megérnünk egy újabb Hirosimát vagy még ennél is borzalmasabb világméretű katasztrófát! Ezt a Hirosimái Béke-parkban látható emlékművet az atombomba-robbanás következtében elpusztult anyák és gyermekek emlékére emelték TARJANI ANDOR Felvételek: Japan Press — CSTK
