A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-05 / 28. szám
CSEMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosításo Jókedvű emberek között Egyik barátom hívta fel a .figyelmemet a resicai (restei) népművészeti csoportra. Azokra a férfiakra, lányokra és asszonyokra, akik falujuk s a környék népszokásait, néphagyományait csokorba szedték és műsort állítottak öszsze belőle. Nem az első alkalom volt, hogy ilyen formában szórakoztak a resteiek, s érthető a vágyuk, hogy egyszer ők is szerepelni akartak „nagy nyilvánosság" előtt; szerették volna, hogy valaki olyan is megtekintse a műsorukat, aki ért hozzá és véleményt tud róla mondani. Mert falujukat mindig a „világ végének" tartották, ahonnan már nem vezet tovább semmi út. 5 az emberekben — főleg az idősebbekben — ki tudja miért, szinte ősi hagyományként élt az alacsonyabbrendűség érzete, hogy ők semmire sem képesek. S most, végre sikerült összehozniuk egy ügyes műsort. Szerették volna hát ország-világ színe előtt megmutatni, hogy igenis tudnak valamit! Miért ne!? Egy tavaszi vasárnapon népdalgyűjtő, tánccsoportvezető és koreográfus barátommal meghívtak: menjünk el és nézzük meg a műsorukat. Kétszer sem kellett mondani, máris indultunk. Sajnos, egy kellemetlen félreértés következtében, háromórás késéssel érkeztünk meg, de az emberek — legnagyobb csodálkozásunkra — teljes létszámban (sőt még többen is, mint amennyien a csoporthoz tartoznak) ott várakoztak még a szövetkezet épületének kultúrtermében. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartották, hogy ne sikerüljön az elképzelésük, hogy nem jövünk el. S ott voltunk, láttuk, amit csináltak! Barátom táncokat, népdalokat gyűjtött készülő műsorához. Így „élesre töltött" kamerával és magnetofonnal érkeztünk. Sajnos, már késő délután felé járt az idő, s így benn a helyiségben nem lehetett filmezni. Mit tehettünk, megkértük oz embereket, jöjjenek ki a szövetkezet udvarára s ott énekeljenek, táncoljanak. Pillanatokon belül mindenki kint volt az udvaron. Kovács Imre bácsi ölbe kapta a citerát, rázendítettek a nótára, aztán egy-kettőre táncra perdültek, és máris lehetett forgatni. Olyan jó kedvet teremtett a 30—35 tagú csoport, hogy az akár egy nagy lakodaloméval is méltán vetekedett. Egyik népi táncot követte a másik, ősibbnél ősibb nóták csendültek fel. Az egésznek végül is a leszálló szürkület vetett véget: nem lehetett tovább forgatni. Visszamentünk hát a derembe, ahol filmkamera helyett a magnó vette át a szerepet. Előkerültek a lakodalmas és esküvői nóták, emelkedettebbé vált benn is a hangulat, egyre lelkesebben nótáztak; hiszen még a 14—18 éves lányok is tudják Restén a régi nóták dallamát, szövegét. Aztán egy szóló következett. Hirtelen elcsendesedett a terem: Kovács Anna lánybúcsúztatót énekelt. Az elején, igaz, még egy kicsit belepirult, de a végére már teljes magabiztonsággal énekelt, nyoma sem volt az izgalomnak. A következő dalos Vaskó Anna,*egy 18 éves lány volt, aki az asszonyok legnagyobb csodálkozására egy olyan katonanótát énekelt, amit még a legidősebbek közül sem ismert mindenki. Később elárulta, hogy a nagyszüleitől tanulta. Már régen a neonok világítottak' kint az utcán, de még senkinek sem jutott eszébe hazafelé készülődni. Csak Imre bácsi, a citerás csitítgatta a feleségét, aki épp egy szólót énekelt: — Elég már a nótázásbái, berekedsz, aztán masszírozhatom a nyakadat — mondta mosolyogva, de amikor látta, hogy minden hiába, tovább kísérte citerán a feleségét. Végül is mi szakítottuk félbe a vidám nótázgatást, hogy elérjük még a legutolsó autóbuszt. Nehezen ment a búcsúzás. Minden kézfogásnál egy-egy újabb dalcím, dallam került elő, még mindenkinek volt, a „tarsolyában” jónéhány nóta amit szívesen elénekelt volna, de sajnos igyekeznünk kellett, hogy még az este hazakerüljünk. Viszont meg kellett ígérnünk, hogy a következő vasárnap is eljövünk s újra felelevenítjük a régi szokásokat. Ám egyszeri látogatásra is annyi értékes néprajzi anyagot sikerült gyűjtenünk Restén, hogy amíg ezt fel nem dolgozzuk, aligha van értelme újabbat felvenni. A resteiek így is jelesre vizsgáztak, ami a hagyományok szeretetét és tiszteletét, a régi szokások felelevenítését, kultúrkincsünk fenntartását illeti. ZOLCZER JÁNOS Csontos Vilmos diákok körében A tanév befejezése előtt néhány nappal kedves vendéget fogadtak a sahyi (ipolysági) gimnazisták: meghívásukat elfogadva ellátogatott hozzájuk a közeli Zalábán élő népszerű költő, Csontos Vilmos. Az író-olvasó találkozót megelőzően az iskolában működő Ifjú Szovjetbarátok Klubjának tagjai mutattak be rövid esztrádműsort a költő tiszteletére. E műsor keretében fellépett a „Veszjolije gyevuski“ énekegyüttes, a „Kalinka“ táncegyüttes és néhány szavalat és zeneszám is elhangzott. A rövid esztrádműsort követően került sor a beszélgetésre, melynek során Csontos Vilmos a tőle megszokott tömörséggel, egyszerűséggel és szellemességgel válaszolt a diákok és a tanárok kérdéseire. Bebizonyosodott, hogy a fiatalok igen jól ismerik nemcsak a népszerű költő verseit, eddig megjelent köteteit, életrajzi regényét, hanem a csehszlovákiai magyar irodalom problémáit is. A költő láthatóan szívesen és kellő felkészültséggel, közérthetően és .igen szellemesen válaszolt valamennyi, még a „legnehezebb" kérdésekre is. A találkozó befejezéseként Cseri Jenő magyar szakos tanár köszönte meg Csontos Vilmos látogatását, aki a „zárszó" jogán nagy megelégedését fejezte ki a diákok körében látottak és hallottak felett, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az oktatás az ipolysági magyar gimnáziumban helyes irányban halad és megígérte, hagy amennyiben meghívást kap, a jövőben is ellátogat az iskolába. SÁGI TÓTH TIBOR (Foto: Ihraczky Gyula) ■ A CSEMADOK losonci járási bizottsága három körzeti dal- és táncünnepélyt rendez a nyáron. Ezek közül az első, június 15-én zajlott le (Ragyolcon) Radzovcéban. A ragyolci kastélykertben „Dalolva szép az élet" címmel rendezte meg az idei első körzeti dal- és táncünnepélyt a járási bizottság a ragyolci helyi szervezettel és a Nemzeti Front helyi szervezetével közösen. Az időjárás kedvezett a szép ünnepélynek, amelyet Mede lánosné, a ragyolci helyi szervezet elnöke nyitott meg. ■Majd Csák István, a járási bizottság titkára tartott ünnepi beszédet, méltatva az ország leiszabadulása 30. évlordulójának jelentőségét. Az ünnepélyen, amelyen több mint másfélezer ember vett részt, a fülekpüspöki Palóc, a lüleki Barkó, a füleki zománcgyári és a ragyolci CSEMADOK- tánccsoport mellett fellépett a bénái citerazenekar, több szólóénekes és éneklő csoport, s vendégként a Salgótarjáni Kohász Művelődési Központ és a Karacskeszi Művelődési Ház tánccsoportja. SÓLYOM LÁSZLÓ CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosítás< 10
