A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-05 / 28. szám
DUNAERŐMŰCSALLÓKÖZ A devini (dévényi) vár romjai alatt, a Morvával találkozva ér csehszlovákiai területre a Duna A régi bratislavai Duna-hid és a város keleti részének látképe NYOLC ORSZÁG FOLYÓJA A Duna a legrégibb kultúrák nyomait hordozó folyó. A Volga után Európa második, Közép-Európának pedig legnagyobb folyója. A geológusok megállapításai szerint a Dunatáj felszíni viszonyai mintegy hatvan millió évvel ezelőtt váltak olyanná, hogy a ma 2850 kilométer hosszú folyam kialakulása megkezdődhetett. A Duna, a nyugat-németországi Fekete-erdő délkeleti lejtőin két forráspatak: a Brege és a donau eschingeni kastély parkjában fakadó Duna-forrást felvevő Bvigach egyesüléséből ered. A Fekete-erdőtől keletre tartó folyót a térképeken Donaueschingentől jelölik Dunaként. Hogy kik voltak a folyó névadói, mindmáig megoldatlan kérdés. Ugyanígy senki sem tudja, hogy mit jelent a Duna szó. Eredetileg valószínűleg Danuv vagy Dánub volt a neve. A görögök Isztrosznak, a rómaiak pedig Danuviusnak vagy Danubiusnak nevezték. A hatalmas, bővizű Duna ma nyolc ország folyója, Ulmtól kezdve hajózható, a tengeri hajók pedig Galacig jöhetnek fel rajta. A Fekete-tengerbe ömlik. A Duna fontos közlekedési útvonal. Partjain négy főváros — Bécs, Bratislava, Budapest és Belgrád —, és sok száz város, ipari központ és falu fekszik. Gazdasági jelentőségét már a rómaiak ismerték. A Duna menti provinciákban vert római pénzérméken olvasható felirat is igazolja az óriásfolyam jelentőségét. „Salus Provinciarum salus Reipublicae — Danubius, — A Duna nemcsak a provinciák, de a Köztársaság áldása“ — felirat olvasható az egykori Raetia és Pannónia provinciák területén talált pénzérméken. És ez a jelszó ma is érvényes. A Duna gazdagságot hoz mindazon országnak, amelyen keresztülfolyik. Ma már nemcsak fontos közlekedési útvonal, nemcsak haíászterület, a rajta épült vízierőműveiben olcsó energiát, villanyáramot termelnek. A SZLOVÁKIAI DUNA-TÁJ A nagy folyam az Alpesek országából, Ausztriából, ahol Passau alatt az Inn vizét öleli magába, majd Bécset érintve méltóságteljesen hömpölyög keleti irányba, a Kis-Kárpátok első nyúlványaként emelkedő devini (dévényi) várhegy és az ausztriai Braunsberg között, a dévényi áttörésen át, a Morva folyó torkolatánál lép a csehszlovák területre. Bratislava alatt kettészakad és Közép-Európa legnagyobb folyami szigetét — a Csallóközt alkotja. A Nagy-Duna délkeleti, a Kis-Duna pedig északkeleti irányban, széles kanyarokban kígyózik: Komáromnál a Vággal egyesül, a Vág —Duna pedig Komáromnál ömlik a Nagy-Dunába, mely azután a stúrovói (párkányi) áttörésen hagyja el az országot. A Duna szlovákiai útvonala és szintje az évezredek során több ízben is változott. Hogy hogyan, azt a legtökéletesebben a kavicsrétegek elhelyezkedése, a hordalékos síkság árulja el. A bővizű Duna Szlovákia egyik legszebb és legértékesebb természetvédelmi területén, a Csallóközön hömpölyög végig, amely minden valószínűség szerint nevét a Csalló folyótól, a mai Kis-Dunától kapta. Az 1460-as évből fennmaradt feljegyzés szerint a hatalmas folyami sziget sok száz kisebb szigetből állt, ezek az áradásokkor eltűntek, újak keletkeztek. A Duna menti tanyák, falvak lakóinak élete és munkája szorosan összeforrt a környezettel. A Csallóköz a mitológiai rege szerint egykor tündérlak volt. a legrégibb időben pedig Aranykertnek nevezték. Ezt az elnevezését valószínűleg a Duna hordalékában levő aranytól kapta, amit az aranyásók a Duna homokjából mostak. A Csallóköz igazi gazdagsága azonban nem az arany, hanem a hal és a fa volt. A Csallóköznek egykor mesébe illő halgazdagsága volt. Tavaiban tokot, vizát, pontyot, csukát, harcsát, keszeget és ángolnát halásztak. Ennek ellenére a csallóközi ember szegény volt. Halát csaknem ingyen kellett a bécsi udvarnak vagy a legközelebbi — komáromi vagy pozsonyi — várkapitánynak beszolgáltatnia. A megmaradt halat pedig az irgalmatlanul rossz utak és a végvárak katonáinak utonállásai, rablásai miatt nem tudták a közeli városokba szállítani. A mocsarakkal és nádasokkal teli Csallóköz egykor a rejtélyek, a meglepetések és csalódások szigete volt, ahol az utasok rendszerint csak nagy lovas kísérettel, kalauzokkal indultak útra, akik ismerték a rejtett utakat, a gázolókat, és messzire elkerülték a veszedelmes helyeket. A legbiztosabb utak közé, annak ellenére, hogy a hajózást temérdek sziget és zátony nehezítette, a Duna tartozott. A csallóközi lakosság főfoglalkozása még a XVIII. század elején is a halászat, vadászat, aranymosás, a századforduló után a juhászat és a favágás volt. A fákat télen döntötték, tavasszal pedig a nagy törzsekből tutajokat ácsoltak és nagy ladikok segítségével vontatták el a Duna-ágakból. A csallóközi ember élete még száz évvel ezelőtt is bújdosás volt. Lakóhelye nádból készített kúpalakú kunyhó, vagy fűzfavesszőből font kalyiba volt, amit kívül-belül sárral tápasztott be. A ZABOLÁTLAN ÓRIÁSFOLYÓ A fennmaradt okiratok szerint már 1426-ban elrendelték a Csallóköz vízrendezését. Az első védelmi rendszabály azonban csak jelentéktelen volt. A későbbi időben a Csallóközben ármentesítő társulatok alakultak. Az elmúlt században a komáromi és a somorjai társulatok több mint két évtizedes erőfeszítés után megépítették az első dunai védógátakat, és a Csallóközt elzárták a nagy dunai vizektől. A védőgát felépült, az árvizek azonban tovább pusztítottak. A Duna vizét még századunk technikájának a segítségével sem zabolázták meg. Századunkban, noha a gátakat többször is átépítették, megerősítették, mégis nagy károkat okozott a szeszélyes Duna Közép-Európa 6
