A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-08-05 / 28. szám
EGY SZEM SE VESSZÉK KÁRBA! Nagy, szőke mezők hajlongnak a szélben, érett kalászok éneklik hattyúdalukat, friss szalma illata száll a levegőben. Aratás ideje van, forró és poros július. Az aratás mór az ókori görögöknél a békés élet egyik jelképe volt, hiszen a földet művelni csak békében lehetséges. Demeter, a jóságos görög istennő, oki az ősi monda szerint az első kalászt ültette, a béke legfőbb védelmezője volt. Béke, nagy, fehér szárnyú béke száll fölöttünk. És újra aratunk . . . — Felmehetek magához? — Poros lesz. Nem baj? — Nem! — Akkor jöjjön! S a következő pillanatban már a kombájnon vagyok, Borbély Elemér mellett. A harmincéves vrakúni (várkonyi) fiatalember neve már ezt megelőzően sem volt teljesen ismeretlen előttem, hiszen első dolgom az volt a faluban, hogy az egységes földművesszövetkezet irodahelyiségeiben található okleveleket átböngésztem. így tudtam meg, hogy két évvel ezelőtt, az „Egy szem sem veszhet kárba" jelszóval meghirdetett aratási versenyen a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban Borbély Elemér végzett az első helyen. Napfényes búzamezőn szalad a kombájn, kaszái alá megadóan hajtják fejüket a sárgásbarna kalászok. Hamarosan csűrökbe, magtárakba kerül az aranyhajú Csallóköz legdrágább, legszebb aranya, a kenyérnekvaló. Beszélgetésre nemigen van most időnk. Borbély Elemér figyelmét leköti a gép meg a kalászok. Ha mégis megszólalunk, elnyeli szavunkat az aratás zaja, a kombájnok búgása. Annyit azonban sikerül megtudnom, hogy a fiatal kombájnos, akivel most együtt hallgatom az eldőlő kalászok énekét, egy kilenctagú ifjúsági szocialista brigádnak a tagja. Mind a kilencen a várkonyi szövetkezet gépjavító műhelyében dolgoznak. Csiba Mátyástól, a szövetkezetben működő pártszervezet elnökétől azt is megtudom, hogy a felszabadulás harmincadik évfordulója tiszteletére értékes felajánlást tett az ifjúsági szocialista brigád. A kilenc fiatalember egyebek között a gépek tökéletes kijavítását, a gépjavítás költségeinek csökkentését (azaz 25 500 korona megtakarítását), a balesetmentes munkát és a műhely környékének önkéntes társadalmi munkában való portalanítását vállalta. Természetesen az ideológiai nevelő munkáról sem feledkeznek meg. Az ifjúsági brigád, amelynek Borbély Elemér is tagja, tehát minden bizonnyal megérdemli a megtisztelő „szocialista" jelzőt. Oravec Gyulát, a szövetkezet elnökét hiába kerestem az irodában. Ö is a búzamezőn tartózkodott, az aratók között. — Mennyi aratnivalójuk van? — kérdeztem, mikor végre rátaláltam. — ötszázkét hektár. Ebből 380 hektáron van búzánk; százon árpánk, a többi takarmánybükköny. — Milyen hektárhozamra számítanak? — Búzából tavaly hatvankét mázsás hektárhozamot értünk el, az idén valamivel kevesebbre számítunk: Hogy miért? Az időjárás miatt. A ködök, az esők, aztán a hirtelen jött forróság nálunk is megtették a maguk hatását. — Hányán vesznek részt az aratásban? — A szövetkezetnek összesen kétszázhét tagja van, s az aratásban körülbelül hetvenen vesznek részt. Amint látja, teljes iramban. Az aratók tegnap is nyolc óra után jöttek meg a mezőről. — Körülbelül hóny napig aratnak még? — Ha jó idő lesz, tizenkét nap alatt befejezzük a munkát. Tehát mire e sorok nyomdafestéket látnak, Várkonyban és a többi csallóközi faluban is befejezik az aratást. A Csallóköz legszebb, legdrágább aranya a csűrökbe, a magtárakba kerül. S hamarosan az új kenyeret is megkóstolhatjuk. VARGA ERZSÉBET Borbély Elemér Prandl Sándor (9) és Ladislav Lisicky (1) felvétele
