A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-05-30 / 22. szám

Afganisztán Ázsia kevéssé feltárt és ismert területei közé tartozik. Hiszen a század elejéig ritkaságszámba ment, hogy európai eljutott volna az országba; akárcsak Tibet, Nepál vagy Kína egyes területei, Afganisztán is elzárkózott az európaiak elől. Még ma is csak külön engedéllyel lehet külföldinek beutazni az ország egyes területeire. Például nehezen juthat el valaki Vachanba, az ország északkeleti csücskébe. A Vachan-kiszögellésnél találkoznak Afganisztán, a Szovjetunió, Pakisztán és Kína hegyóriásai. Itt van az Amu-Darja forrásvidéke; ez a folyó választja el északkeleten Afganisztánt a Szovjetuniótól. Afganisztán egyike annak a három ázsiói országnak, amely a kontinens belsejében, a tengertől elzárva terül el. Afganisztán területe 650 000 km2, vagyis több mint ötször nagyobb Csehszlovákiánál.

Az északi homokos félsivatagokat a déli sztyeppéktól és sivatagoktól a kelet-nyugati irányú, helyenként a 7000 méter magasságot is meghaladó Hindukus-hegység választja el. Nyugaton a Szefid-Kuh láncai emelkednek 3000 méternél magasabbra. A hegyláncok között terül el a Hazaradzsat központi felföld. Leghosszabb folyója a Hilmend, amely délen az iráni határ közelében levő hasonló nevű mocsárban vész el; keleten a Kabul a Khaiber-hágótól északra keresztül töri a hegységet és eléri az Indust.

Afganisztán egyik legszebb természeti tája a Band-i-Amir-i tavak környéke. Kabultól, az ország fővárosától

Régi, részben romos miparetek no^iád pásztorok sátraival

MARTIN BORMANN utolsó órái

Martin Bormann az egyik legkegyetlenebb náci hóhér volt. 1900- ban született, 1927-ben lépett be a nemzeti szocialista pártba. SS- tábornok lett, 1933-ban Rudolf Hess titkára, majd 1941-ben Hess helyére lépett, a háború utolsó hónapjaiban pedig a leghatalmasabb náci vezér és a Führer kijelölt utódja volt. Hitlerrel együtt zárkózott be a berlini bunkerba, ahol a diktátor Éva Braunnal együtt öngyilkos lett.

Azóta föl-föléledtek a hírek: Bormann él. A nürnbergi perben ítéletet mondtak ki rá, bár halálát majdnem biztosnak tartották. A nürnbergi bírák Bormannt személy szerint felelősnek ítélték hatmillió ember haláláért.

Az immár harmincéves legenda Bormann életben maradásáról — csaknem minden latin-amerikai országban látni vélték —, most végleg semmivé lett. A norvég Reidar F.

Sognnaes professzor, a Los Angeles-i egyetem törvényszéki orvostan tanára bebizonyította: Martin Bormann 1945. május 3-án hajnali 3 óra körül Berlinben öngyilkosságot követett el. Sognnaes azzal a módszerrel azonosította Bormann állkapcsát, amellyel a légi szerencsétlenségek áldozatait, illetve általában az ismeretlen holttesteket szokták azonosítani. Most már világosan látjuk Bormann történetét.

Az utolsó fejezet 1945. április 16-án kezdődött, amikor a szovjet hadsereg az Odera vonalától megindította a végső offenzivát Berlin ellen. Április közepétől Hitler nem lépett ki többé a kancellári palota alatti bunkerből. Április 20-án volt 56 éves. Azt mondta: a német nép, amely elveszítette a háborút, nem érdemli meg, hogy fennmaradjon. Utolsó parancsai csak halálról és pusztításról szóltak. 23-án engedélyezte, hogy aki akar, eltávozzék a bunkerból. Vele maradt a többi között Ludwig Stumpfegger, az SS ortopéd sebésze, aki 1944. október 31 óta a Führer személyes szolgálatában állt; Göbbels propagandaügyi miniszter feleségével és hat gyermekével; Éva Braun, aki április 15-én érkezett Münchenből.

Április 28-án az első szovjet harckocsik néhány száz méterre megközelítették a kancellári hivatal épületeit. 29-én minden telefonkapcsolatuk megszakadt.

Április 29-én Hitler és Éva Braun házasságot kötött, 30-án délután fél négy körül öngyilkosságot követtek el. Május 1-én este fél kilenc és kilenc óra között — miután megmérgezték hat gyermeküket — öngyilkos lett a Göbbels-házaspár is. Hitler és Éva Braun, Göbbels és Göbbelsné testét az SS emberei a kancellári hivatal kertjében elégették.

A bunkerban öngyilkos lett még Krebs és Burgdorf tábornok. Ők a Hitler által 29-én kiosztott méregkapszulák helyett a pisztolyt választották, több más személyhez hasonlóan, akiknek holttestét a tartalék vízmedencékbe helyezték, mert már nem lehetett kint eltemetni őket.

Az öngyilkosságnak ebben a paroxizmusában történt, hogy Bormann, aki elméletileg az életben maradottak vezére volt, május 2-án este kilenc körül kitörést akart megkísérelni. Terve az volt, hogy észak felé átjut a szovjet vonalakon, és Flensburgban csatlakozik Dönitz tengernagyhoz, aki Hitler halála után átvette a Harmadik Birodalom államfőjének tisztségét.

Bormann azt tervezte, hogy öt-tíz főnyi kis csoportokban hagyják el az épületet, és elérik a földalatti állomását a Wilhelmplatzon, a földalatti alagútjában haladnak a Friedrichstrasse állomásig, ott gyülekeznek, majd útjutva a szovjet vonalakon, tovább haladnak északnyugat felé.

„Futkostak, mint a megkergült tyúkok" — mondta Hitler szabója,