A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-05-30 / 22. szám
nyugatra, a központi fennsíkon travertin sziklalépcsők több helyütt felfogják a Band-i-Amir folyó vizét, így tórendszer alakult ki. A környezet egyébként kopár, de a tóvidék dús növényzete csodálatos színekben pompázik. Az afgánok megbecsülik a természetnek ezt a szeszélyes csodáját — az egész vidéket védett területté, nemzeti parkká nyilvánították. A Band-i-Amir-i vízilépcsőktől alig pór tucat kilométerre található e terület ősi fejlett kultúrájának egyik tanúja: Bamánia sziklavóros, Buddhának ötvenhárom méter magas szobra, amit 1500 évvel ezelőtt vágtak a sziklafalba. Régészeti kutatások eredményei bizonyítják, hogy már ötezer évvel ezelőtt aránylag fejlett kultúrával rendelkező népek lakták ezt a területet. Az ebből az időből származó feltárt városokban, nagyobb településeken fejlett volt a kézműipar. A jelenlegi Afganisztán területe i. e. 550-től a perzsa birodalomhoz, Nagy Sándor makedón király i. e. 328. évi hódítását követően i. sz. 130-ig a hellenizált utódállamokhoz tartozott —- s itt is, mint a környező területeken az '-'dús, sőt a Gangesz völgyéig virágzott a hen ~n'sztikus kultúra. Ezt követően a 18.'század uJ“rel<°'9 sorjában jüe-csi ... , u '■ törkök, mongolok törzsek, az arabom. ., . i- ‘•'rtozott, 1747-es perzsák uralma old - állam ben jött létre az önálló afgo>. ,1 de sokat kellett harcolnia az orosz, főleg az angof befolyás ellen. Az angolok Indiából indítottak háromszor is háborút a megerősödött afgán állam ellen, amely végleges függetlenségét csak az első világháború után, 1919- ben tudta kivívni. Lakossága mintegy 17 millió fő; 53 százaléka a pastu nyelvet beszélő afgán, 20 százaléka tadzsik, 8 százaléka hazara, 2 százaléka türkmén, a többi kafir, beludzs, perzsa, arab, indiai és kirgiz. Az ország hivatalos nyelve az uralkodó szerepet játszó afgánoké, a pastu és a perzsa (e két nyelven jelennek meg az újságok is). Afganisztán igényt tart Pakisztán északnyugati tartományára, Pastunisztánra, amelyet zömmel afgánok (patánok) laknak. A lakosság zöme völgyekben, hegyi medencékben és oázisokban él, itt alakultak ki a nagyobb városok: Kabul, Kandahar, Herat és Mazar-e-Serif is. A főváros, Kabul 1800 méterrel a tengerszint felett, a Kabul folyó mentén, szintén egy oázisban fekszik. 456 300 lakosának zöme afgán és tadzsik. Kabul már mintegy 2000 éves. Elsőként ó-ind szent könyvek tesznek róla említést, ekkor még Kubhnak hívták, Számtalanszor elözönlötték az idegen hódítók: kétszer szállták meg Nagy Sándor légiói. 1221-ben Dzsingisz kán hordái tették a föld színével egyenlővé, de már 200 évvel később Babur, Timur Lenk fia, a nagymogulok birodalmának megalapítója ide helyezte fővárosát. 1747-ben a Durani Ahmed sah alapította afgán állam kötelékébe került. 1774-ben Ahmed fia, Timur sah Kara">ndából ide tette át az ország fővóf_^ntos országúti csomópont. Repülőtere" szöv,J‘ segítséggel épült. A várost a Kabul folyó két részre osztja, a jobb parti Ó- és a bal parti Újvárosra. Ősi magja a Sir-Darvaza lábánál fekszik. A hegy keleti lejtőjén még láthatjuk a régi városfal maradványait és a Bala Hiszar erődöt. Minél jobban távolodunk az erődtől, annál fiatalabb a város. Az új negyedekben már széles, aszfaltozott utcák, modern középületek, iroda- és lakóházak épültek. Afganisztán csekély iparral rendelkező, főleg külterjes állattenyésztést folytató mezőgazdasági ország, feudális és törzsi maradványokkal. Ásványi kincsekben rendkívül gazdag, nagy részük azonban feltáratlan. Az amerikai Export— Import Bank 1949 óta több tízmillió dollár kölcsönt nyújtott az öntözés fejlesztésére. Ennél jelentősebb a Szovjetunió nyújtotta segítség: a Szovjetunió az 1956-ban megkötött egyezmény értelmében 100 millió dollár kölcsönt adott 30 éves lejáratra, 2%-os kamat mellett. Ennek egyharmadát ütés hídépítésre, egynegyedét ipari üzemek, vízi erőművek létesítésére, egynegyedét az ország védelmére, a többit a közegészségügy és a közoktatás fejlesztésére fordították. A két ország azóta újabb gazdasági és műszaki együttműködésről szóló megállapodásokat kötött egymással. Csehszlovákia szintén jelentős gazdasági segítséget nyújt: egyebek között cukor- és cementgyárat épített Afganisztánban, jelenleg pedig csehszlovák szakemberek Kandaharban, az ország második legjelentősebb városában egy nagy konzervgyárat építenek. Az idén nyáron emlékeznek meg Afganisztánban a köztársaság kikiáltásának második évfordulójáról, s fejezik be — már most előreláthatólag sikeresen — a negyedik népgazdaságfejlesztési ötéves tervet. Afganisztán nem az az elmaradt ország többé, mint még 1956-ban, az első ötéves terv beindításakor volt. aki ott volt a bunkerban. Akkora volt az izgalom, hogy az első csoport csak este tizenegy körül indult el. Bormann a harmadik vagy negyedik csoportban volt Stumpfegger doktor és hat másik személy társaságában. Nagy nehezen elérték a földalattit, végigfutottak az alagúton, és már föllélegeztek. De amikor fölmentek a felszínre, kiderült, hogy a Spree folyón nem juthatnak át: a híd túloldalán szovjet csapatok voltak. Néhány német harckocsi megkísérelte az áttörést. A menekülők a harckocsik fedezetében elindultak a hídon, de az első harckocsit telibe találta egy szovjet katyusa. A menekülők csoportja szétszóródott. Bormann, Stumpfegger és mások egy darabig együtt haladtak, azután mindenki külön igyekezett menekülni. Bormann és Stumpfegger az Invalidenstrassén kelet felé haladt. Ennek az útnak vasúti hidján látta kettőjük testét hanyatt fekve Axmann, a Hitlerjugend volt vezére, aki másfelé menekült, majd egy szovjet járőrrel találkozva erre próbált egérutat nyerni. Axmann 1947-ben azt vallotta a szövetségesek előtt, hogy holtan látta Bormannt. Míg a menekülési kísérlet többi részletét mások is tanúsították, egyedül Axmann állította, hogy fölismerte Bormann és Stumpfegger holttestét. Az biztosnak látszott, hogy ők ketten együtt menekültek. És sokan láttak két holttestet az Invalidenstrasse hidján, hiszen napokig ott hevertek, részben le is vetkőztették őket. A szovjetek végül elrendelték a két holttest eltemetését. Ez valószínűleg május 8-ón történt. A két holttest tehát hat napig feküdt az utcán. Az egyik mellett megtalálták Stumpfegger katonakönyvét és leveleit. A levelekből megállapították felesége címét, és közölték vele, hogy férjét az Alpendorf nevű helyen, egy nyárfa mellett eltemették. 1965-ben a hatóságok exhumálni akarták a holttesteket. De az egyetlen ismertetője), a nyárfa eltűnt, időközben azon a helyen más fák nőttek. Az ásatások nem vezettek eredményre. Blaschke, a náci vezérek fogorvosa 1945-ben emlékezetből meglehetős pontossággal leírta a többi között Bormann fogazatát. A koponya fogazata nagyjából megfelelt a leírásnak—de—W4nyíott egy fontos részlet: egy három fogból álló híd, re Blaschke jól éTntókezettT FolytatWsrflkutatást azonsa -helyen, áhol a csonTVéiekat megtalálták, aprólékosan átvizsgafték^g föl-, det, és 1973 márciusában végre megtalálták a hidat, iól illett a koponya felső fogsorába. A szakértők a két koponya fogazatában parányi üvegszilánkokat is találtak. A laboratóriumi elemzés bebizonyította, hogy ezek az akkoriban Selbstvernichternek (önelpusztítónak) nevezett ciánampullák szilánkjai. Ez arra vallott, hogy az Invalidenstrasse hidján Stumpfegger és Bormann, fölismerve szökési kísérletük kudarcát, öngyilkosok lettek, a Hitler által kiosztott ciánampullák segítségével. 1973. szeptember 4-én a frankfurti bíróság törölte a Martin Bormann elen 1961. július 4-én kiadott elfogatási parancsot. L’EXPRESS december 8-án azonban két~rfrn^N4$i valamivel távolabb egészenm^^íS§l^°* árkot ásott, két csontvázra bukkanT^S^Ö^JP^I értesítették a frankfurti főügyesÍ549^í> ahol Bormann iratcsomója^-v^lt^ A maradványokat a törvényszéki orvostani intézetben gondos vizsgálat alá vetették. A csontvázak magassága megfelelt Stumpfeggerének (190 cm) és Bormannénak (170 cm). A nagyobbik csontváz alkarján törés nyomát fedezték föl. Ez pontosan összhangban állt Stumpfegger baleseti sérülésével. A kisebbik csontvázon kulcscsonttörés forradását találták; Bormann ilyen törést szenvedett, amikor 1941-ben leesett egy lóról. Mindez azonban nem volt elég. Végleges, formális bizonyítékot csak az állkapocs adhatott. Stumpfegger SS egészségügyi lapja, amely amerikai levéltárakban megmaradt, tartalmazta az orvos fogazatának leírását. Bormann vélt koponyája viszont nem adott bizonyosságot. Bormann fogazatáról nem maradt leírás, bár A herati mecset udvara
