A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-24 / 4. szám
próbálom fellelni a három évtized del ezelőtti csendet, zárkózottságot. Písek gyors ütemben iparosodó és fejlődő járási székhely. Több mint 25 ezer lakosának zöme az iparban dolgozik s ez meg is látszik a város arculatán. Písek ma már nemcsak a nyugdíjaik városa, üzletei zsúfoltak, s á regi várost új, hatalmas, korszerű lakótelepek övezik. Egész sor jelentős ipari vállalat létesült itt a felszabadulás óta. A legjelentősebbek egyike a Jitex textilüzem, amely példaképe lehet a korszerűen dolgozó szocialista ipari vállalatoknak. A több mint négyezer, többnyire nőket foglalkoztató üzemben megtudtuk, hogy évi termelésük 20 millió darab különféle textilipari termék, s a Jitex jelzéssel ellátott divattermékek az egész világon versenyképesek. Ezt bizonyítja az exportra készített termékek nagy mennyisége. A több mint 400 fajta termék jelentős részét helyben, saját áruházban azonnal rendelkezésre bocsájtják. Erről az áruházban magunk is meggyőződtünk. Az üzem dolgozói nem kis büszkeséggel említik: nap mint nap annyi műszálat gyártanak, hogy a holdrakétának naponta többször is meg kellene tennie a Föld és Hold közötti utat, hogy elérje a fonalak hosszúságát. Písek igen jelentős kulturális központ is. Joggal érdemelte ki a Dél- Csehország Athénje megtisztelő nevet. A hasonló nagyságú vidéki városokat messze felülmúlja kulturális életével és emlékeivel. A városi könyvtárban értesültünk arról, hogy Písek a cseh szellemi élet számos kiválóságának adott otthont hoszszabb-rövidebb időre. Ott élt és alkotott Frafia Srámek költő, Písek és a környék elragadó szépsége ihlette Adolf Heydukot. A cseh zene legnagyobbjainak egyike, Leos Janócek szintén szoros kapcsolatban állt a várossal; Mikulás Ales képein is felismerhető a píseki táj. De talán Frana Srámek a „legpísekibb", az ő emberi és irodalmi nagysága kapcsolódott legszorosabban az Otava-partl városhoz. Az ő emlékének szól az a nagyszabású gyermek és ifjúsági színjátszó fesztivál, amelyet évről évre a városi színházban rendeznek meg. Két városról próbáltam képet alkotni: a 27 év előtti és a mai Písekről. Melyiket találom szebbnek? A régi Písek is nagyon tetszett. Meghódított, tekintélyt ébresztett bennem kulturáltságával, előkelő zárkózottságával. De valahogy idegenül éreztem magam a falai között. Ügy éreztem, nem az én városom. A mai várost... nos, igen, mondhatnám úgy is, hogy kissé „gömörinek" éreztem. Tehát a magaménak. Otthonosan mozogtam utcáin, rámosolyogtam barátságos lakóira, s a nyugdíjasokat Is olyanoknak találtam, mint szűkebb hazám bármelyik városkájában. vendege voltam Písekből szocialista város lett, s ez elsősorban lakóinak az érdeme. AGÓCS VILMOS A szerző felvételei F I •"'
