A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-24 / 4. szám
■■■■■ ■■■■■Huszonhét év múltán a közelmúltban ismét ! megfordultam a dél-csehországi Písekben. Csaknem három évtized távlatából Is jól emlékszem a várossal való első találkozásomra. 1947 őszén kerékpárral álltam a híres város kapuja előtt. Zsebemben némi aprópénzzel . .. Suttyó gömöri legényke kért bebocsáttatást a patinás, ősi cseh S város falai közé, hogy az örök és olthatatlan tudásszomj nevében legalább egy keveset birtokába vegyen az ott felhalmozott szellemi kincsekből. Közel négyórás út volt mögöttem, amikor bekanyarodtam a két főtér közül a nagyobbra, amelyet ma Lenln-térnek neveznek. Gömöri mértékkel mérve igen nagynak találtam a várost, amely már az első pillanatban meghódított és el is gondolkoztatott. Kissé rátartinek, túlságosan Is kimértnek I és hűvösen tartózkodónak ítéltem meg. A legmélyebb benyomást a lakók tették rám. Feltűnően sok méltóságteljes tartású, feketébe öltözött, nyakkendős úriember s talán még több fehér hajú, büszke aszszonyság sétált az ősi utcákon. — Tiszteletem, doktor úri Jónapot, főmérnök úri Alászolgája, tanácsos úri — köszöntötték egymást. Meghökkentett a szembetűnő előzékenység. Hirtelen nem is tudtam mivel magyarázni. Arra gondoltam, hogy otthon, távoli szülőföldemen, egyetlen embert ismertem, akit „mérnök uraztunk“, de arról is tudta mindenki, hogy nem igazi mér! amolyan kicsapott diák. koriban azt is megtanulta ember, hogy az úrfélét tővel feljebb, mint eggyel II megtisztelni. akkor még nem tudhatma bármelyik píseki lakos san és készségesen eljy a felszabadulás előtti ssorban a nyugdíjasoké zdag múltú, kulturális érrző és ritka természeti kel rendelkező Písek, az yó völgyében fekvő ősi ely csaknem három évtl»lőtt olyan érthetetlennek möri legényke szemében, nyugodt hely volt és tunt. n három évtized múltán jyönyörű város vendége úttal kerékpár nélkül, egy [ívesen látott küldöttség S míg korábban egyedül ^birkóznom a látottakkal, lav Hejna elvtárs, a járáttság titkára Ismertet meg és a mai Písekkel. os alig változott. De sokbnek, gondozottabbnak, tűnik fel. Az 1740— vekben épült kéttornyú rosháza piros teteje a légyszöge felett figyeli a Az Orlik-i várkastély, a 60 méterrel megemelt Moldva folyó partján A gyár új termékeit mutatják be a Plsek-i Jitex manökenjei Nemcsak a písekieknek, hanem a messze környék lakosainak is kedvelt kiránduló helye a Moldva és az Otava folyó egyesülésénél épült középkori királyi vár, Zvikov ... — Felvételünkön a várudvar egy része látható tér hatalmas forgalmát. A gondosan karbantartott műemlék mögött, az udvaron találhatók a píseki vár megmaradt részei, elsősorban a négyszintes királyi palota. A vár 1240 körül épült királyi parancsra, s 1532-ben egy nagy tűzvész pusztította el. Megmaradt legjelentősebb f része a gótikus lovagterem, amelyben 1479-ből származó, gondosan restaurált freskók találhatók. A píseki vár utolsó „felséges“ lakója IV. Václav király volt. Aki a városban jár, minden bizonnyal felkeresi a Hidat is. A nagy kezdőbetű nem elírás, talán ezzel lehet legjobban kifejezni azt a rangot, amelyet ez a régi híd a város lakói szerint joggal megérdemelt. — Öregebb, mint a prágai Károly-híd — mondogatják nem kis büszkeséggel a píseki patrióták. Valóban, a híd immár több mint hét évszázada íveli át az Otava folyót régi korok építőművészetének felbecsülhetetlen értékű tanújaként. A hét ívű, 111 méter hosszú hídon viharzottak át Húsz János hadai, hogy hírül adják a világnak: az emberek egyenlőknek születnek, s ezért nemcsak küzdeni, de meghalni is érdemes. E hídon robogtak át a cseh nemzetet kegyetlenül béklyóba verő Habsburgok vasas hadai s ilyenkor az Otava folyó két partján aranyszemcsés homokot szitálgató píseki polgárok hanyatt-homlok menekültek. Az elmúlt korok a hídon is változtattak valamit. Eredetileg mindkét végén őrtorony állt. Egyiket egy 1768-as árvíz elsodorta, másikat 1825-ben lebontották. Ettől eltekintve a híd keményen ellenáll az időnek, átvészelte a háborús pusztításokat Is. Hejna elvtárssal rovom a város utcáit, de teljesen eredménytelenül 12
