A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-24 / 4. szám
Olvasóink a felszabadulásról ### Komáromhoz közeledett a front. A repülőgépek egészen alacsonyan húztak el a város felett. Mindennaposak lettek az esti berepülések. A Mari néninek nevezett kis harci repülő hajszálpontossággal találta el a fasiszta egységek búvóhelyeit. Egyik éste például azt az épületet érte bomba, ahová délután a német tábori posta költözködött be. Mindez 1945 tavaszán történt, amikor gyönyörű, napsütéses, szinte nyárias idő járta. A húsvétot megelőző nagyhéten. Hogyan is volt? A krónika hogyan is őrzi napok szerint az eseményeket? SZERDA: Délelőtt erős pergőtűz hallatszott a Duna másik oldaláról. A német műszaki alakulatok mindent felrobbantottak, ami eszükbe jutott. Vasúti síneket, telefon- és távírópóznákat, hajókat stb. Este és éjszaka a németek Érsekújvár felől menekültek a gyorsan és biztosan előretörő szovjet egységek elől. Nem volt számukra megállás, irgalom. CSÜTÖRTÖK: Reggel kínos lett a csend városunkban. Ijesztően és meglepően hatott az éjszakai csata zaja után, amikor az üldözött német egységek fejvesztetten, szinte egymást letiporva menekültek a keskeny Rákóczi úton és a többi utcákon is. A zűrzavart még fokozta, hogy fejük felett gyakran megjelentek a kis harci repülők, a Mari nénik, amelyek bombát szórtak és gépfegyvertüzet nyitottak a németekre. A Rákóczi út és a Kossuth tér sarkán eltaláltak egy műszerészkocsit. A benne levő oxigénpalackok felrobbantak, és valóságos pánikot keltettek. Közben elterjedt a híre, hogy a városban maradt németek a Rozália téri bazilika mögötti családi házakba fészkelték be magukat. Szándékuk nyilvánvaló volt. A templom magas kupolája mögül és a Kálvária domb körül próbáltak ellenállást kifejteni. Feltételezve, hogy a szovjet katonák kímélni fogják a kegyeletes épületeket. A Bazilika előtt feltúrták az országutat és lövészárkot ástak. Megpróbálták feltartóztatni az Érsekújvár felől előretörő szovjet csapatokat. PÉNTEK: Ez a nap csak abban különbözött az előzőktől, hogy délután 2 óra tájban váratlan légitámadás érte városunkat. A Rozália és a Kossuth tér sarkán levő házakat érte találat, ahol a németek megkísérelték az ellenállást. Több ember meghalt, sok ház összeomlott. A templomnak azonban semmi baja nem történt. Eközben a szovjet csapatok már elérték a Nagy-Duna és a Vág- Duna partjait és megkezdték az előkészületeket az átkelésre. A déli órákban megtörtént az átkelés. SZOMBAT: Hajnalban zajlott le városunkban az úgynevezett Hadanich-féle akció. Hadanich Gyula ügyvéd és bíró vezetésével több száz fegyverforgató ember gyülekezett a Deák Ferenc utcában, készen arra, hogy fegyverrel segítik a szovjet csapatokat váPerqőtűz és dal... rosuk felszabadításában. Bevetésükre azonban nem került sor. A szovjet egységek maguk oldották meg ezt a feladatot... Délelőtt melegen sütött a nap, szinte csalta ki az embereket a nedves, nyirkos pincékből. Néhányan, a bátrabbak elő is merészkedtek. Csönd borult a városra. Fogalmunk sem volt, mi történik? Hogyan fogunk felszabadulni? Aztán egyszerre futótűzként terjedt el a híre, hogy városunkban vannak a szovjet katonák. A dohos pincék eddigi lakói, öregek és fiatalok, lányok és asszonyok a Rákóczi út és a Kossuth tér sarkához rohantak, ahol rengeteg ember gyűlt össze. Űzte, hajtotta őket a kíváncsiság. Látni akarták azokat a katonákat, akik hosszú napok szenvedései után a béke ígéretét hozták. Az izgalom tetőfokára hágott, bár még nem láttunk semmit. Aztán valaki elkiáltotta magát: — Éljen a Vörös Hadsereg! A tömeg lelkes ovációban tört ki. Jöttek a katonák. Udvariasan integettek és mosolyogtak. És érdeklődtek: merre vezet az út Berlin felé? Soha nem tudom ezeket a perceket elfelejteni. Az emberek sírtak is meg nevettek is örömükben. VASÁRNAP: A szovjet parancsnokság felhívást intézett a lakossághoz. „Komáromiak! Vége a rémuralomnak. Megérkezett hozzátok a szabadság és a béke. Nyissanak ki a boltok és áruljanak. Induljon meg az élet. Áruról gondoskodni fogunk.“ Emlékszem, olyan üzlet is kinyitott, amelyben csak két képeslap volt, meg három-négy darab radírgumi. „Süssenek a pékek, dolgozzanak a mészárosok. A népnek enni kell!“ Megalakult a milicia. Segített a rend fenntartásában, valamint az ellenség leleplezésében. Húsvétvasárnap délutánján már érezni lehetett, hogy béke honol a városunkban. A kultúrpalota nagytermében szólt a nóta. Komárom híres cigányzenészei kitettek magukért. Vidám táncba kezdtek oroszok, magyarok, szlovákok. Találékony zenészeink azt is kiderítették, melyik a legújabb szovjet tangó. És a táncosok a szovjet katonákkal énekelték az akkori idők legfelkapottabb dalát: „Gyévuska, nyújtsd a kis kezed, Vigyáz ránk majd az ég!“ Városunk képe és élete azóta megváltozott. Felrobbantott hídjaink szovjet segítséggel gyorsan felépültek. A lebombázott régi vasútállomás helyén új, korszerű épület áll. Üj üzemek és gyárak létesültek. A nyomor és a 2000 főt is kitevő munkanélküli eltűnt nyomtalanul. Ma már inkább munkaerőhiány mutatkozik. A hajógyár és a többi kisebb-nagyobb üzem nemcsak Komárom, de a környék lakosságát is foglalkoztatja. Városunk lélekszáma megkétszereződött. És ezek a tények mind-mind arról tanúskodnak, hogy 1945 március végén Komárom népe valóban felszabadult. HOLCZER LÄSZLÖ
