A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-17 / 3. szám

• •• A december derekán véget ért csehszlovák—szovjet barátsági

hónap egyik legkiemelkedőbb kulturális eseménye a Szovjet Drámafesztivál volt, melyre a cseh és szlovákiai színházak összesen 130 előadással neveztek be. Mindegyik társulat először saját színpadán, hazai közönség előtt mutatta be a kiválasztott klasszikus orosz vagy szovjet darabot. A fesztivál iránti ritkakomoly érdeklődés egyik legékesebb bizonyítéka, hogy színházaink 67 szerző több mint száz különböző színpadi művét vitték színre. Az impozáns méretű fesztivál leggyakrabban játszott prózai szerzője Makszim Gorkij, az opera- és balettelőadásokon pedig Csajkovszkij volt. Természetesen, a szerzők sorában ott találtuk az összes többi jeles orosz és szovjet drámaíró, zeneszerző színpadi alkotásait, akiknek drámái, operái és balettjei ma már szerves részét képezik hivatásos színházaink repertoárjának. Szerepelt így a fesztiválon Gogol, Osztrovszkij, Csehov, Majakovszkij, Visnyevszkij, Katájev, Pogogyin, Korne jcsuk, Leonov, Rozov, Arbuzov; a zeneszerzők közül pedig Muszorgszkij, Prokofjev, Aszafjev, Dunajevszkij, Miljutyin és még sokan mások ... A drámafesztivál egyik különösen figyelemre méltó mozzanata, hogy a szerzők sorába a már ismert nevek mellett több, számunkra eddig még ismeretlen drámaíró és zeneszerző (Makajenok, Babkin, Ibragimbekov, Ioszeliani, Kornyijenko, Cholminov, Taktakisvili) neve is megjelent a műsorfüzetekben és az előadásokat hirdető falragaszokon. S rögtön ebből adódik a nagysikerű drámafesztivál egyik legjelentősebb tanulsága: bebizonyosodott, hogy a szovjet drámairodalom valóban gazdag. Ezért valóban csupán színházi szakembereinken múlik, mennyit aknáznak ki a kínálkozó darabválasztási lehetőségekből, hogy színházaink a jövőben ne csupán néhány ismertebb szovjet szerző darabjának eljátszására vállalkozzanak.

E sikeres színházi rendezvény versenyszabályzata szerint, a társulatok mindegyike először saját színházában mutatta be a műsorára tűzött darabot. Ezeket az előadásokat egy bíráló bizottság értékelte, s ennek alapján a legsikeresebben szereplő együttesek kaptak meghívást a december ötödikén kezdődött prágai és bratislavai döntőre. Hazánk fővárosában így a Prágai Zdenék Nejedig Színház, a Ceské Budejovice-i Dél-Cseh Színház, a prágai Nemzeti Színház, a gottwaldovi Munkások Színháza, a Na Vinohradech Színház és vendégként a Szlovák Nemzeti Színház prózai társulata mutatkozott be a Szovjet Drámafesztivál prágai közönségének.

Bratislavában Szawa Dangulov: Az elismerés című színművével nyílt meg a fesztivál döntőjének eseménysorozata. A kereken egy hetes seregszemle méltó nyitóelőadása volt ez a forradalmat diplomataszemmel tárgyaló darab, mely 1917 októberének nemes gondolatait, az akÉrtéhes seregszemle

kori sorsdöntő eseményeket hozza [ emberközelbe. Dangulov drámája a színpadon ábrázolt emberi sorsok és a konfliktusok jellemekké kristályosodó prizmáján keresztül, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjainkra vonatkozó s ma is élő örökségét idézi — a színészek és a közönség számára egyaránt. A szerző újszerű színpadi megfogalmazásban villantja elénk a forradalmat: a puskák, ágyúk, a katonák világának szokványos ábrázolása helyett, a megdöntött cári rendszer helyébe lépő szovjet állam első, legnehezebb külpolitikai lépéseit s ezek irányítóját — Lenint állítja cselekményének középpontjába. A prágai Na Vinohradech Színház Viktor Rozov: Nyugtalan nap, nyugtalan éjszaka című színművét mutatta be, sajnos, kissé csalódást keltve. Igaz, Rozov valóban „csak“ egy egyszerű, köznapi történetet írt meg ebben a darabban, de így is mind a rendező, mind a színészek számára lényegesen több lehetőséget nyújtott a téma plasztikusabb kibontására s az egyes jellemek megformálására. Figuráinak ugyanis többnyire éppen az a legjellemzőbb vonása, hogy teljesen köznapian élnek, örülnek és bánkódnak, szeretnek és szenvednek — épp úgy, ahogy az a köznapi életben szokott lenni... S éppen ez a jellegzetes rozovi vonás mintha valahol elkallódott volna a prágai művészek előadásában.

A bratislavai Üj Színpad A. P. Csehov: Ványa bácsi című darabjával nevezett be a drámafesztiválra, s tegyük rögtön hozzá: Miloá Pietor rendezőnek több tekintetben is újszerűén sikerült megfogalmaznia a világ drámairodalmának ezt az egyik leggyakrabban játszott kincsét Csehovnak ezt a darabját általában a megvalósíthatatlan vágyak és a reménytelen lemondás drámájaként szokták színre vinni. A bratislavai bemutató azonban egy új színnel gazdagította ezt a hagyományos felfogást, kihangsúlyozva azt az úgyszólván már sziszifoszinak

tűnő küzdelmet, amellyel Ványa bácsi és környezete igyekszenek leküzdeni a vágyaik megvalósítását gátló akadályokat. Külön-külön próbálnak kilépni az elvarázsolt körből, kihangsúlyozva ezzel saját meddő s céltalan életük tragikomikus voltát. A címszerepet Martin Huba alakítja itt-ott kissé túlfeszített dinamizmussal, általában azonban hitelesen rajzolva meg az affektus, a szenvedély, az elkeseredettség és a kiúttalan lemondás összetett lelki világával bajlódó főhős alakját. Jól sikerült, ironizáló alakítás Juraj Kukura Asztrovja is. A többi szerepet M. VaSáryová, Z. Kolínska, D. BlaS- kovié és V. Polónyi játsszák.

A KoSicei (Kassai) Állami Színház Visnyevszkij: Optimista tragédia című színművét mutatta be Bratislavában, és a seregszemle egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. A színészek figyelemre méltó teljesítményei mellett az előadás sikere

V. PetruSka rendező kiváló munkáját is dicséri, aki arányosan osztotta el a cselekmény gradációjának fokozatait. így egy dinámikus, meggyőző légkörű előadást rendezett, amihez Peter Gazo remek alakítása is nagyban hozzájárult, akinek hitelesen sikerült ábrázolnia egy valamikori anarchista meggyőződéses kommunistává válását. A Nyitrai Területi Színház Roscsin: A régi

újesztendő című darabjával szerepelt a Szovjet Drámafesztivál bratislavai döntőjében. E társulat bemutatkozása ismét bebizonyította, hogy az együttes tagjai tehetséges, művészileg érett színészek, akik az igényesebb feladatokra is bátran vállalkozhatnak. A zvoleni J. G. Tajovsky Színház Gorkij: A sztarec

című drámáját mutatta be. R. P. Rachlin, az előadás tullini vendégrendezője mind színészvezetésben, mind a színpadi megfogalmazás tekintetében a hagyományos színpadi megjelenítés eszközeit választotta, s ezzel jó ízelítőt sikerült adnia a szovjet színházművészet klasszikus iskolájának korszerű értelmezéséből. A szlovák fővárosban rendezett döntő utolsó előtti előadása a preäovi

J. Záborsky Színház bemutatkozása volt, akik Cs. Ajtmatov, kirgiz szerző: Ó, szülőföldem című prózai alkotásának színpadi változatát tűzték műsorukra. Az előadásnak voltak ugyan kifejező, szuggesztív és cselekményes mozzanatai, egészében azonban rámutatott mindazokra a nehézségekre s problémákra, melylyel a leíró, lírai jellegű prózai alkotások színpadra költése jár.

Az idei Szovjet Drámafesztivál záróelőadásaként a bratislavai közönség O. Taktakisvili: Három élet című háromrészes operáját tekinthette meg, mely méltó befejezése volt ennek a rangos színházi seregszemlének, mely kulturális és társadalmi jelentőségén túlmenően, művészi szempontból is több, a színházi szakemberek részéről alaposabb elemzést érdemlő tanulságot eredményezett.

B. M. P.

(A. Smotlák, M. Túrna és K. Miklósi felv.)

Magda Vaiáryová, Martin Huba és Zora Kolínska a Ványa bácsi egyik )e- A zvoleni Tajovsky Színház Gorkij: A sztarec című drámáját mutatta be lenetében

Pillanatkép a prágai Na Vinohradech Színház bratislavai vendégjátékából