A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-17 / 3. szám
IFJÚSÁG, SZERELEM, FAJÜLDŰZÉS A kis Sandra és fehér bőrű szülei A Johannesburg közelében lévő Breton-Parkban élő zöldségkereskedő, Abraham Laing meghökkent képet vágott, amikor első ízben megtekinthette a klinikán régen várt, hőn áhított újszülött lánykáját. Laing fehér bőrű, s fehér a felesége is, de a kis gyermekágyon fekvő gyermek bőre sötét, majdnem fekete volt, a haja pedig göndör. „Valami itt nincs rendjén“ — mondták volna más férfiak az ő helyében. Abrajtam Laing azonban — mint már mondottuk — csupán meghökkent arcot vágott, s úgy gondolta, hogy a természet játékáról van szó, és hitt a családi becsületben. Az apa elfogadta a gyermeket sajátjaként. De hogy mit jelent Dél-Afrikában az, ha valakinek néger gyermeke van, ezt Abraham Laing akkor érezte meg a saját bőrén, amikor Sandra elérte ötödik életévét. Az apa a kislánnyal vendéglőben akart ebédelni. „Nem szolgálunk ki színes bőseket“ — mondotta jéghidegen a főpiilcér, és udvariasan, de határozottan kitessékelte a vendéglőből apát és lányát. Később a kis Sandra iskolába került. A hatóságok hivatalosan is színes bőrűnek minősítették, és rendőri közbelépéssel távolították el a „fehér" iskolából. S ezen a napon kezdődött Abraham Laing küzdelme a hatóságokkal. Tudta, hogy mint színes bőrű, a kislány nem tanulhat semmiféle tisztességes szakmát, a fehér bőrűek megvetik, és mindig csak másodrendű ember lehet. Tehát követelte, hogy a kormányzat minősítse a lányát fehérnek. Háromszori perújrafelvétel és több fellebbezés után a bíróság helyt adott igényének: Sandrát fehér bőrűként jegyezték be, tehát teljes értékű emberként. E visszavonhatatlan döntés ellenére Sandra nem volt boldog. Bár írásban elismerték fehér voltát, senki sem bocsátotta meg fekete bőrét. A fehér társadalom kiközösítette. Szülein kívül az egyetlen ember, aki kedves volt hozzá: Petrusz Zvane, a néger teherautó-sofőr. Hiszen neki is ugyanazokkal a nehézségekkel és problémákkal kellett megküzdenie, mint Sandrának. Az időközben 15. életévét betöltött Sandra és a fiatal teherautó-sofőr rájött, hogy Dél-Afrikában nem remélhetnek boldogságot, és ezért az egyik éjszaka a szomszédos Szvázi-földre menekültek, ahol nem ismerik a faji megkülönböztetést. Ott is csak egy nyáron át lehettek boldogok, mert illegális bevándorlásuk miatt kiutasították őket, és vissza kellett térniük Dél-Afrikába. S ez volt az a popt, amikor az apartheid-rendszer, a faji megkülönböztetésnek ez az abszurd politikája az ő esetükben teljesen a feje tetejére állt. Sandrának és sofőr férjének időközben két gyermeke született. Ez az együttélés azonban a dél-afrikai társadalom megítélése szerint a legnagyobb bűncselekmények egyike. Sandra ugyanis hivatalosan fehér bőrűnek számít, és fehér nő nem szerethet fekete férfit. A hatóságok fenyegetőzni kezdtek, hogy erőszakkal elválasztják a fiatalasszonyt a férjétől, és a gyermekeket egy néger árvaházban helyezik el. Sandra nem érti többé az őt körülvevő világot. S ha megkérdezik tőle, hogy minek tekinti magát, fehérnek-e vagy négernek, elgondolkozva így válaszol: „Nem tudom. Egyszerűen ember vagyok. Vagy talán az sem?“ # Mint Swift Gulliverje a liliputiak között, úgy néz ki az amerikai Shelbyvill lakója, Sandra Allen a szomszéd gyerekek társaságában. A tizenkilenc éves lány jelenleg 2,27 m magas, s az orvosok véleménye szerint még nőni fog. Magassága nem kis problémákat okoz: méretre kellett ágyat készíttetnie, s bizony még egyetlen fiatalember sem vállalkozott ar-a, hogy táncolni vagy moziba hívja öt. minimagaz • A távirányítású repülögépmodellek nem megrendezett nemzetközi versenyén figyelmet csodálatot keltett, de egyúttal nevetésre is gerelte a nézőket a holland Rom Backker re lő csészealj-modellje. A modell valóban szállt, néhány percig körözött a nézők feje lőtt, majd újra leszállt alkotója lába elé. 0 Míg a nyugat-európai országokban a tánczene legnagyobb csillagai is hallgatóik, csodálóik számának állandó csökkenését kénytelenek konstatálni, a fekete amerikai Tina Turner nyugat-európai fellépéseire minden jegy elkelt. A fekete folklór képviselője — a kritika szerint — két órán át hurrikánként tombol a színpadon, s lenyűgözi hallgatóit. 0 Josephine Baker, a húszas és harmir évek hires ncger énekes- és színésznője i mindig elsőrangú csillag. Ezt bizonyítja a doni Palladium színház állandóan zsúfolt m tere. Josephine Baker itt egy nemzetközi rí műsorban lép fel — nagy sikerrel. 0 A budapesti Duna-lntercontinental szállodában nemrégiben egy hónapig tartó „Japán gasztronómiai fesztivált" rendeztek. A japán konyha termékeit japán szakácsok és pincérek csoportja szolgálta fel a látogatóknak. Főleg a szukijakí, a dasimaki, a jakitori és más nemzeti ételek ízlettek a magyar vendégeknek, akik ebéd után természetesen keserű szakét ittak. A fesztiválról a hagyományos tea-ceremónia sem maradt el. A fiatalasszony férjével és a két gyerekkel
