A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-17 / 3. szám
A színház — az egy valóságos csodál — mondta egy tudós bölcselő már az ókorban. S a jó színház valóban csodákra képes I Szórakoztat, elűzi homlokunkról a gondfelhőket, nevel, az emberek érzelmi világát gazdagítja, másra tereli gondolatainkat... Aligha akad valaki is, akinek a várakozásteli örömtől ne dobbanna egy picit hevesebben a szíve, mielőtt olykor-olykor színházba indulna. De hagyjuk el a drámákban szokásos expozíciót, s kezdjük beszélgetésünket JÁN KAKOS-sal, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház igazgatójával mindjárt a téma közepén. 0 Igazgató elvtárs, ön több óvoda irányítja már Szlovákia legnépszerűbb, mondhatnánk úgy is, hogy „vezető" színházi társulatának: a Szlovák Nemzeti Színháznak munkáját. Ezért elsősorban arra szeretnénk most öntől választ kapni, hogy véleménye szerint miképp tükröződik a szlovákiai hivatásos színházak mindennapi munkájában szocialista jelenünk; mit gondol: a színpadi megjelenítés eszközeiben eléggé korszerű-e színházi életünk? — A világon minden bizonyos fejlődésnek és változásoknak van kitéve. Saját magunk is, és minden ami körülvesz bennünket. A szocialista társadalomban ezért a színház sem állhat, s nem is szabad, hogy távol álljon a mindennapi élet eseményeitől. Persze, nem elégedhetünk meg azok passzív kommentálásával sem. Joggal vagyunk hát büszkék arra, hogy dramaturgiai terveink és célkitűzéseink középpontjában a kortárs drámaíró áll, aki mai életünk és hétköznapjaink művészi ábrázolásával teremt élénk kapcsolatot színházaink s a széleskörű nyilvánosság között. A közönség körében valóban örömmel tapasztalható érdeklődés nyilvánul meg a kortárs színházi alkotások iránt, legyen az dráma, opera vagy akár balett is. Ez a megállapítás nemcsak a szlovák nyelven játszó hivatásos együttesekre, de a szlovákiai magyar és ukrán színházi társulatokra is vonatkozik. Úgy is fogalmazhatnék: életünk mai, aktuális kérdéseire irányuló, spontán érdeklődés ez a közönség részéről. Ami pedig színházi életünk korszerűségét Illeti, ez egy olyan kérdés, amelyről minden színházban különkülön kell elgondolkozni. Mert ha a színpadainkon megelevenedő problémák közül a jelenünket tárgyaló témák elsődlegességéről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a színpadi megjelenítés korszerűségére való törekvéseket sem. Mondhatnánk úgy is, hogy a színpadi ábrázolás korszerű formáit keressük, melyek a színházművészet fejlődésének világviszonylatban tapasztalható pozitív vonásait összesítik. Természetesen, nem kopírozunk, hanem a szerzők, a színészek, az énekesek, a táncosok, azaz az egész alkotói közösségekben sajátos utakat járunk, hogy az Imént említett újszerűségre való törekvés mindenütt harmonikus egységben történjen. A színház nem hagyhatja figyelmen kívül a kor s a társadalom követelményeit, de nem távolodhat el a nézők igényeitől sem, hiszen A HÉT VENDEGE JÁN KÁKOS, a Szlovák Nemzeti Színház igazgatója munkánk „címzettje" végülis a közönség! A korszerű színjátszásnak is megvannak a sajátos törvényei. Alkotásaink művészi célja nem az extravagáns öncélúság vagy a formális külsőségek meghökkentő tűzijátéka, hanem az ízlésesen vonzó, belső törvényszerűségek adta korszerűség. # Műsorpolitikai szempontból színházainkban különösen fontos szerep jut a dramaturgiának, hiszen itt alakul ki a bemutatásra kerülő darabok terve, itt körvonalazódik meg leginkább egy-egy színház művészi arcéle. Miképp jellemezhető hát a Szlovák Nemzeti Színház dramaturgiája, s a jövőt illetően milyen műsorpolitikai terveik, elképzeléseik vannak? — Erre a kérdésre úgy kaphat valaki legjobban választ, ha végigfut a műsorainkon jelző plakátokon. Prózai együttesünk a szlovák irodalom klasszikusai közül Tajovskyt, a kortárs drámaírók közül Králik-, Bukovéan-, Solovic- és Záhradník-színműveket játszik. A cseh klasszikus drámairodalomból Stroupeznícky és Jirásek egy-egy darabját tartjuk műsoron, a mai szerzők közül pedig december végén mutattuk be Jan Jílek: Szilveszter című vígjátékát. Az orosz klaszszikusok közül Tolsztoj és Osztrovszkij, a mai szovjet drámairodalom képviselői közül pedig Vasziljev, Dangulov és Edlisz szerepel műsoron. A szocialista országok drámairodalmát — mely dramaturgiai törekvéseink gerincét alkotja — még Ernest Bryll és Reiner Kerndl színpadi alkotásai egészítik ki. Természetesen, játszunk Shakespeare-t, Moliére- és a világirodalom más jeles szerzőinek alkotásait is. Az operában Suchon, Cikker, Smetana, Dvorák, Janácek, Martlnű neve mellett, ott találjuk Csajkovszkijt, Beethovent, Mozartot, Verdit, Puccinit, Donizettit, Bartókot, Gershwint, vagy a legújabban Fresot és a grúz Taktakisvilit is. A balett-társulat a mai szlovák zeneszerzők közül Stracina, Vilec, Novák, a cseh komponisták közül Dvorak és Nedbal, de Csajkovszkij, Aszafiev, Hacsaturján zenéjére koreografált táncokat is tart műsorán. A -jövőben is ilyen, vagy ehhez hasonló műsorpolitika jellemzi majd dramaturgiai célkitűzéseinket. Ma már örömmel nyugtázhatjuk, hogy elmúlt az az időszak, amikor színházaink állandó közönséghiánnyal bajlódtak. Ellenkezőleg: gyakorta nem is tudjuk kielégíteni a belépőjegyek iránt érdeklődők nagy számát, s előadásainkon egyre többször táblás ház van. Ez pedig annak bizonyítéka, hogy a közönség érti és támogatja törekvéseinket. 0 Mostanában sok vita folyik arról, hogy kié is a színház: az Íróé, a rendezőé vagy a színészé?... önnek mi erről a véleménye? — A színház, mindig és mindenütt, elsősorban a társadalomé, amelyben és amelyért alkot; amely lehetővé teszi számára a munkát s a fejlődést. A rutinosabb színházi gyakorlatban az erősebb, tehetségesebb, művészileg fölkészültebb egyéniségek kérdése is közrejátszik, hiszen általában az ő munkájuk talál a legkedvezőbb visszhangra. Egyszer a szerző adottságai, másszor a rendező és munkatársai vagy a színész egyénisége csillan valamivel fényesebben . .. Gondolom, hogy a mi színházi gyakorlatunkban a rendezői vagy a színészi „egyeduralom" kérdése nemigen jöhet szóba. Természetesen, mindig örömmel fogadjuk azonban, ha egy-egy új színházi bemutatón az alkotói közösség valamelyik tagjának átlagon felülit sikerül nyújtania. Több előadásunk így otthon és külföldön is fölkeltette a szakemberek és a közönség figyelmét, ami egyben jó alapot jelent a jövőben végzendő munkánk számára, 0 Gyakori beszédtéma, hogy a mai fiatalok nem tudnak eléggé színházat nézni, nem neveljük rá őket a színházra. Joggal érdekelne hát bennünket a kérdés: az érdeklődők milyen táborát vonzza hát a Szlovák Nemzeti Színház? — Ügy tapasztaltam, hogy valóban nehéz lenne kor vagy társadalmi rétegezödés szerint csoportosítani az előadásainkat látogató közönséget. Igaz, nézőközönségünk zömét Szlovákia fővárosának lakossága képezi, de színházunk széksorait gyakorta töltik meg, egy-egy bratislavai látogatás során, a Vógvagy a Garam-mentén, a Csallóközben, esetleg a morvaországi tájakon élő emberek is. Előadásainkat rendszeresen látogatja az iskolai ifjúság is, így gyakorta vagyunk annak tanúi, hogy a nézőteret javarészt épp fiatalok töltik meg. És a fiatal néző is nagyon igényes szemmel figyeli az előadást, éppen olyan hálás és kritikus publikum, akár a „színházérett" felnőttek. Említést érdemel még az is, hogy védnökségi kapcsolataink vannak gimnáziumokkal, diákotthonokkal és szakmunkásképző-intézetekkel, s az itt tanuló ifjúság is rendszeres vendége színházunknak. Bizonyosan sokan meglepődnének, ha egyszer szemügyre vennék, hogy előadásaink bármelyikén is mennyi fiatal ül a széksorokban ... Mi ezért nemigen ismerjük azt a gondot, amit „a fiatalok és a színházba járás" jelszó alatt szoktak emlegetni. Ellenkezőleg: örömmel tapasztaljuk, hogy a fiatalok szeretik és a magukénak érzik színházunkat. És ha az előbb művészi vonatkozásokban beszéltem biztató alapokról, akkor a fiatalok őszinte érdeklődése viszont a közönségnevelés szempontjából jelent ígéretteljes távlatokat. (bmp) A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata. Külföldre szőlő előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlaée, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., KoSice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon K. Belicky, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele 2
