A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-28 / 13. szám
ALEKSZANDR KURLJANDSZKIJ: jv-.í'Ezüst hH gyöngyvirág” Otthon ültem és a televíziót néztem, amikor váratlanul csöngettek, majd berohant a szobámba a barátom. Láttam az arckifejezésén, hogy valaminek történnie kellett. — Tudod, mi újság? — üvöltötte már a küszöbön. — Elválok a feleségemtől! — Azért ne nyugtalankodj — mondtam. — Manapság sokan válnak. — Igen, de te nem tudod, hogy én miért válók?! — Hát miért? — Mert a feleségem... a feleségem ... Nos, hogy is mondjam ... Szóval az asszony daltonista... Igen, daltonista! — Ide hallgass! — mondtam. — Nem akarok a magánügyeitekbe avatkozni, de nem tudom, hogy az micsoda. — Tessék? Nem tudod? — Perszehogy nem. Hiszen tudod, hogy nőtlen vagyok. — Ez azzal nem függ össze. Egész másról van itt szó, nem arról, amit te gondolsz. Ez a szemeivel van összefüggésben. — A szemeivel? — Igen! A daltonista az olyan ember, aki az egyes színeket nem tudja megkülönböztetni egymástól. Szóval — színvak. Ami másnak piros, azt ő kéknek látja, a lilát csak egy foltnak látja ... — Lehetetlen! — Becsületszavamra! Megajándékozod őt rózsával és neki úgy tűnik, hogy az nefelejcs. Elviszed őt nyaralni a Fekete-tengerhez, de neki az mintha a Fehér-tenger lenne! — De hisz ez nagyszerű! Vidd el az asszonyt a Fehér-tengerhez, ha neki mindegy. Neked meg sokkal kevesebbe kerül... A barátom felsóhajtott: — Jó neked ... De én már nem bírom tovább! El sem tudod képzelni, micsoda kínszenvedés együtt élni egy szín vak nővel. Virággal kedveskedsz neki... Hogy milyennel, az neki teljesen mindegy! Vásároltunk tapétát — neki az is mind egyforma volt! Vagy a parfüm. A „Fehér orgona“, a „Pipacs“ vagy az „Ezüst gyöngyvirág“ - neki mind teljesen egyforma! — Várj, várj! Ne túlozd el a’ dolgot. Hiszen a parfümöt meg lehet szagolni. — Hogyan? — Hát egész egyszerűen. Lecsavarod a dugóját és megszagolod. — Minek? — Hát hogy megérezd az illatát. — Az iilatát? — Persze. Hiszen minden egyes parfümnek más illata van. — Nahát, én ezt még soha nem tapasztaltam. Nekem az mind egyforma szagú volt. — Egyforma?! — Igen! — De hát akkor hogyan különbözteted meg egyiket a másiktól? — A színe szerint. Az egyik sárgább, a másik világosabb. — És az illat? — Mi van az illattal? — De hiszen a parfümnek illata van! — Miféle illat? Hogyhogy illata? Mit akarsz azzal az illattal? Megmondtam már neked világosan: minden egyes parfüm egyforma szagú. — Ide hallgass! — mondtam. — Nagyon sajnálom, de neked valami nincs rendben a szaglásoddal ... Az igazság ugyanis az, hogy minden egyes parfümnek más az illata. — Tényleg? — Becsületszavamra! Barátom elgondolkodott: — Tudod-e, hogy a feleségem már régóta emleget nekem ilyesvalamit. — No látod, azért, mert ő szeret téged! — Igen, én vagyok a hibás . . . Rámnézett, majd elmosolyodott: — Tudod mit... Szerintem mindez csacskaság! A fő az, hogy szeretjük egymást! A többi nem érdekes! Hiszen mindenkinek van valami hibája. Kis ideig hallgatott. — Nemsokára lesz a születésnapja ... Megajándékozom őt. Veszek egy TV-készüléket. Már régóta álmodozik róla. És mertő daltonista, annak is megvan az előnye. Rám kacsintott és hozzátette: — Azt fogom mondani, hogy a készülék — színes. Hiszen ő úgy sem tudja megkülönböztetni... SÄGI TÖTH TIBOR fordítása — Tulajdonképpen mikor halt meg a férjed? — kérdi a fiatal özvegyet a barátnője. — Képzeld, három nappal az esküvőnk után, — Akkor nem szenvedett sokáig... * * * — Ha valaha megnősülök, csak csúnya nőt veszek el feleségül! — Miért? — Mert a szép nő megcsalna. — De hiszen azt a csúnya is megteheti. — Igen, de az nem fog annyira fájni. — Tessék mondani, milyen meszsze van a vasútállomás? — A főtértől három perc alatt odaér gyalog. — És a főtérre mennyi idő alatt jutok el? — Körülbelül huszonöt perc alatt. * * * A bíróságon. — Asszonyom, ön azt állítja, hogy a férje, már megbocsásson, ez a rokkant férfi, veri magát. — Amikor verni kezdett, még nem volt rokkant!... — Megint új frizurád van, kedvesem? Rettenetes, ezt a vasalóreklámot már tíz perce közvetítik. — De drágám, ilyen gyorsan visszajöttél a sétáról? 18
