A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-14 / 11. szám

zőgazdasági és építőipari gépek, valamint sínhez kötött járművek. A kiállítási program a hidraulikus kotrógépektől az újonnan kifejlesz­tett betonkeverőkön keresztül a traktorokig és aratógépekig terjed. Van közöttük egész sor specializált termék, mint például répafej-vágó­gép, valamint két-, négy- és hat­soros burgonyaültetőgép. A belváros vásárpalotáiban ke­rülnek kiállításra a csehszlovák textil-, bőr-, üveg- és kerámiaipari termékek, rádió- és tévékészülékek, a háztartási gépek- és berendezé­sek, de természetesen nem hiá­nyoznak a csehszlovák, elsősorban jabloneci bizsutéria-ipar világhírű termékei sem. Az Artia pedig köny­veket és folyóiratokat állít ki. Nyugat-Európából, Eszak-Ameri­­kából, Japánból és Ausztráliából, a tőkés világ összesen 21 iparilag fejlett országából mintegy 2200 ki­állítója van a vásárnak. Mint a fej­lődő országok legnagyobb kiállító­ja az Indiai Köztársaság huszadik ízben vesz részt — hivatalos kollek­tiv expozícióval és számos egyéni kiállítóval — a tavaszi Lipcsei Vá­sáron. Első ízben állít ki Lipcsében Pakisztán és Peru, s Indonézia is jelentkezett hosszabb szünet után. A belváros kiállítási palotáiban 100 000 négyzetméter áll a fogyasz­tási cikkeket előállító ipar 18 ága­zatának rendelkezésére. A legna­gyobb nemzetközi részvétel az élel­miszerek és élvezeti cikkek, a textil­áruk és ruházati cikkek, a háztar­táskémiai, kozmetikai és gyógyszer­­vegyészeti cikkek, háztartási gépek, üveg- és porcelántárgyak. Lipcse évtizedek óta találkozó­­pontja a világkereskedelemnek. Lá­togatásukat jelezték az NDK vásár­városában kereskedők, technikusok, mérnökök a világnak több mint 90 országából. Ezt a világméretű szak­mai érdeklődést kielégítendő a vá­sár rendezői az idén is számos szakmai értekezletet, szimpóziumot szerveztek, különösen az elektro­technika, az elektronika, az auto­matizálási technika területén. S ha a szakemberek a sok „terminus" lebonyolítása után még nem any­­nyira fáradtak, hogy ágyba bújja­nak, Lipcse számos kulturális él­ménnyel: színházi estével, hang­versennyel, de könnyebb szórako­zással, slágerfesztivállal, revüvel, kabaréval, éjjeli lokálokkal is szol­gál. Igyunk hát mi is egy pohár ko­nyakot vagy szovjet pezsgőt keres­kedelmi képviselőink üzletkötései­nek sikerére. Prosit, Leipzig! — ta — uralomra törekvő imperialista köreit is kiszolgálta. A lakosság számára ez a politika a nyomor és az elnyomás továbbfolytatá­sát jelentette, ami nem sokban külön­bözött a gyarmati uralomtól. Nem cso­da hát, hogy egyre szélesebben bonta­kozott ki az ellenállás és a hetvenes évek elején nyíltan is kitört: Tsirinana 1971 áprilisában a sziget déli részén véresen leveretett egy parasztfelkelést, és 1972 májusában a fővárosban tün­tető diákokra lövetett. Ezzel betelt a mérték, a hadsereg megdöntötte a neo­­kolonializmus érdekeit kiszolgáló kor­rupt rendszert. Az új kormány Ramanantsoa tábor­nok vezetésével azonnal alapvető vál­tozásokat hajtott végre az ország po­litikájában. Diplomáciai kapcsolatokat létesítettek a szocialista országokkal, támogatást nyújtottak az afrikai felsza­­baditási mozgalmaknak. A bel- és gazdaságpolitikában pedig célul tűzték ki a külföldi társaságok hatalmának megtörését. A köztársaság kilépett az ún. frank-zónából, amely a volt francia gyarmatokat pénzügyileg kötötte az anyaországhoz, központi bankot, önálló devizát hozott létre. Államosították a francia töke ellenőrizte villamossági társaságokat. Korlátozták a francia tő­kebefektetéseket és a profit repatriálá­sát. Különösen fontos volt a kereskede­lem állami ellenőrzés alá vonása. Pél­dául a legfőbb táplálék, a rizs begyűj­tését és elosztását is addig külföldi társaságok végezték. A REAKCIÓ A HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA ELLEN Természetes, hogy nem lelkesedtek az új rendért a hatalomból kiszorított reakciós erők. A kormány politikája rendkívüli ellenállást váltott ki bennük, és szövetkeztek a gazdaság szabotálá­­sára, amiben segítségükre voltak az USA reakciós körei is. S az új eszközök, amelyeket a Ramanantsoa-kormány te­kintélyének aláásására igénybe vettek, semmiben sem különböztek azoktól, amelyek már Chiléből és más országok­ból ismeretesek: gyakorlatilag gazda­sági bojkott alá vetették Madagaszkárt, a külföldi vállalkozók mesterségesen áruhiányt idéztek elő, önkényesen elbo­csátottak alkalmazottakat vagy bezár­ták üzemeiket. Azonkívül szították a törzsi ellentéteket a part menti városok zömmel maláj eredetű kereskedő bur­zsoáziája és a hegyvidék negroid lakos­sága között. Végül 1974 őszén meg­próbáltak puccsot szervezni a kormány ellen, ez a kísérlet azonban kudarcot vallott. MÉG EGY PUCCSKÍSÉRLET 1974. december 31-én aztán újabb puccskísérletre került sor. Brechard Rajaonarison ezredes jobboldali beállí­tottságú katonai és rendöregységek élén megkísérelte átvenni a hatalmat és a Tsirinana-féle Szocialista Unió be­vonásával kormányt alakítani. Kormány­­hű egységek leverték a puccskísérletet, s az ezredes kénytelen volt követelőivel a főváros szélén álló Antanimora lak­tanyába visszavonulni, ahol február 12-én az esti órákig elsáncolva tartotta magát. Február 5-én bejelentett lemondásá­val Ramanantsoa elnök megpróbálta lecsillapítani a kiéleződött helyzetet. Ratsimandrava ezredes belülgyminiszter, egy hat katonatisztből és kilenc polgári személyből álló új kormányt alakított, amelyben a partmenti városok lakos­sága kétharmad arányban képviselve volt. Bizonyára a hatalom megszilárdu­lását akarván megelőzni, a jobboldali reakciós erők meggyilkolták az ezredest, a felbujtott rendőrök pedig fellázadtak. A lázadás azonban kudarcot vallott. A most Nadriamahazo tábornok veze­tésével hatalomra került katonai junta, amely betiltott minden pártot, a rend helyreállítását tartja fő szempontnak. Ezzel a puccsisták éppen az ellenkező­jét érték el annak, amit akartak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom