A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-14 / 11. szám
SGMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások Gerő János, iskolaigazgató mosolyogva fogad: — Bátran állíthatom, hogy a különböző országos és egyéni vetélkedőknek nagy hagyományuk van iskolánkban — mondja, és rögtön végig is vezet az emeleti folyosók egyikén, ahol különböző oklevelek és serlegek igazolják a szavait. — Növendékeink tavaly például nagyon eredményesen kapcsolódtak be a CSEMADOK Központi Bizottságának: Ki tud többet az SZNF-ről című emlékversenyébe is, két éve pedig a nagy figyelemmel kísért Csokonai—Petőfi—Madách hármasvetélkedőben szintén sikerrel indultak csapataink. Persze, a természettudományi tantárgyakban jeleskedő diákjaink a különböző matematikai, fizikai, kémiai vagy biológiai versenyekben is részt vesznek. Örömmel újságolhatom, hogy az Irodalom vagy a történelem tárgyköréből versengő társaikhoz hasonlóan, nagyon eredményesen. Tavaly érettségizett diákjaink egyike például egy Magyarországon meghirdetett, nemzetközi biológiai pályázaton nyert ötödik díjat! — Úgy látom, hogy az észcsiszoló versengés, a vetélkedés amolyan természetes velejárója lett a diákéletnek Zselizen.., — Valóban így van. Legfrissebb bizonyítéka ennek a CSEMADOK KB Sipos Béla történelemszakos tanár megbeszélést tart a versenyző csapatok tag-* jaival (Prandl Sándor felv.) — Nálunk mindenki szövetségi kapitány... Tanári beavatkozás nélkül, az osztályok önállóan döntöttek arról, hogy kiket neveznek a csapataikba. Ez még érdekesebbé, még izgalmasabbá teszi a versenyt. Egy-egy nagyszünetben vagy lyukas órában, már most folynak a kisebb-nagyobb előcsatározások... Gerő János iskolaigazgató aztán végigvezet még néhány tantermen, megmutatja a kilencéves alapiskolával közösen létrehozott forradalmi hagyományok emlékszobáját, alkalmam nyílik megtekinteni a gimnázium gazdag könyvtárát, melyből pillanatnyilag szinte az utolsó példányig hiányzanak a második világháborúval s a felszabadulással foglalkozó történelmi és szépirodalmi művek. Valóban nagyban folyik hát a vetélkedő előtti készülődés. Már éppen búcsúznék az igazgatótól, amikor egy karcsú termetű, csinos diáklány toppan elénk: Horváth Edit, a II. B osztály tanulója. Edit tavaly tagja volt annak a csapatnak, mely az iskola idősebb diákjait lepipálva, megnyerte az SZNF-ről szóló verseny iskolai fordulóját. — Az idén is bent vagy a csapatban? — kérdem. — Ismét engem Is nevezett az osztály. Nagyon készülünk már, mert a tavalyinál is jobban szeretnénk versenyezni ... Vetélkedő fiutalok látogatás egy gimnáziumban, ahol nyolc csoport kapcsolódott be a CSEMADOK felszabadulási versenyébe A véletlen úgy hozta, hogy ottjártamkor nem tudtam személyesen is találkozni Pásztor Lajossal, a CSEMADOK levicel (lévai) járási bizottságának titkárával, aki akkor éppen kiszálláson volt a járás községeiben, Telefonon ellenben sikerült a nyomára bukkannom, * így távbeszélőn tudtam meg mindazt, amit eredetileg személyesen akartam megkérdezni tőle: miképp készülnek a járásban a CSEMADOK Központi Bizottsága által meghirdetett „30 év szabad hazában" című országos vetélkedőre; mekkora a benevezett csoportok létszáma, hová érdemes esetleg ellátogatnom? „Járási viszonylatban huszonkét hármas csoporttal, vagyis hatvanhat versenyző részvéteiével számolunk —- hallottam a telefonkagylón érkező tájékoztatást. — A járási bizottság Igyekezett minden lehetőt megtenni, hogy a vetélkedő lefolyása sikeres legyen a járásban. A felszabadulási emlékverseny gondolatát már az évzáró taggyűléseken Is népszerűsítettük, de ellátogattunk az egyes iskolákba is. Eddig 2eliezovcéből (Zselizről) nyolc, Sahyból (Ipolyságról) szintén nyolc, a Levicel (Lévai) Pedagógiai Iskolából két és a Sahyi (Ipolysági) Mezőgazdasági Technikumból négy csoport nevezett be a versenybe. Ezzel lényegében befejeztük a szervezési előkészületeket, és most már kíváncsian várjuk a vetélkedő helyi és körzeti fordulóját." Elbúcsúztunk, aztán kattant a telefon, én pedig a „nyolc csoportos“ 2eliezovcei (Zsellzl) Magyar Tannyelvű Gimnáziumba indultam. Horváth Edit, a tavaly győztes csoport tagja által meghirdetett „30 év szabad hazában" című .országos vetélkedő, melybe minden különösebb toborzás nélkül az osztályok mindegyike benevezett. Éppen a napokban készülünk a verseny iskolai fordulójának megrendezésére. De a nyolcszor három, azaz huszonnégy diák (és a „tartalékjátékosok") előkészületeiről azonban már Sipos Béla történelemtanárral társalgók. A gimnázium történelemszokosa fürge mozgású, élénk szemű férfi. Talán a benne feszülő agilitás, az állandó tennivágyás az, ami a tizenéves diákokat Is magával ragadja, hiszen zokszó nélkül, saját elhatározásból vállalták — és vállalják — azt a többletmunkát, ami a vetélkedőre való felkészüléssel jár. — Jó néhány hete már, hogy minden szerdán reggel egy összpontosításszerű összejövetelt tartunk, ahol rendszerint egy előre megadott témakört beszélünk meg részletesebben. A verseny meghirdetése után alig néhány nappal szétosztottuk az ajánlott szak- és szépirodalom jegyzékét — mondja Sipos Béla. — Sokat olvasnak, szorgalmasan készülnek a csapatok. Minden szerda reggel meglepő tárgyi és történelmi tájékozottságról tanúskodó parázs vita alakul ki az összejöveteleinken. Természetesen, sokat foglalkozunk a felszabadulás eseményeivel a polgári neveléstan és a történelem órákon is. — Ki, jelölte ki az egymás ellen versenyre lépő csapatok „felállítását"?... Sipos Béla nevetve tárja szét a karját. A zsellzl gimnázium épülete, ahol már hagyománnyá vált a diákok közötti vetélkedés — Jobban? — csodálkozik az igazgató. — Hiszen még a fülek! országos elődöntőn is ott voltatok ... Edit mintha az ajkába harapna, aztán kiszalad a száján: — De az idén még egy fordulóval tovább szeretnénk jutni I Persze, elsősorban az iskolai versenyt kell majd megnyernünk, és akárcsak tavaly mi, az idei elsősök is minden bizonnyal bizonyítani akarnak majd. — Minden vásár kettőn áll... — üti el tréfával Edit pillanatnyi izgalmát Gerő János, aztán felém fordul: — Látja, ilyen élesre megy nálunk a küzdelem. Nem csoda hát, hogy a verseny napján egy emberként biztatja csapatát minden osztály... A vetélkedőn egy méhkashoz hasonlóan zsong majd a városi kultúrotthon nagyterme. Es ehhez a riporternek már csak annyi megjegyzése van, hogy lelkesedésben és érdeklődésben remélhetőleg sok helyen követik a zselíziek példáját. B. M. P. SuMADGK éleiéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósítások hét 10
