A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-14 / 11. szám
Ezen <3 piacon, ahol ma vérbélű narancsot, aranyszínű citromot, pompás almát árulnak, nem volt mindig ilyen áldott békesség, ilyen szikrázó délutáni derű. Ma piros arcú kismamák kocsikáztatják csemetéiket mosolyogva, öregurak válogatják a sárgarépát, a jogi kar épülete előtt komolyképű diákok cigarettáznak két előadás között s tűnődve nézik a sok déligyümölcsöt meg a szatyros-táskás fiatalaszszonyokat. Ezek a macskakövek meg ezek a tért körülölelő cifra homlokzatú okkersárga házak nem tudnak emlékezni sem a hajdani május elsejékre s nem emlékeznek az „Übermensch" súlyos bakancsaira sem, amelyek három és fél évtizeddel ezelőtt itt döngették-dübörgették a teret, a várost, az egész országot, porba és vérbe taposva minden emberi jogot. Elnézem a brnói egyetem jogi karának impozáns épületét, s előtte a cigarettázó tűnődő diákokat: ők itt ma az emberi jogokkal ismerkednek; elődeik a harmincöt évvel ezelőtti joghallgatók a gyakorlatban tanulták meg, mi a teljes emberi jogfosztottság. Egyikük, Lubomír Pospísil, a népszerű Doktor, szomorúan emlékezik vissza a hajdani eseményekre. — A Kaunitz Diákkollégiumban laktunk, mintegy ötszázan: ötszáz szegénysorsú diák. Ott laktak a kommunista frakció diákjai, sőt elmondhatom, hogy a hallgatók zöme baloldali érzelmű volt. A kollégium épp ezért lett célpontja a jobboldali támadásoknak. Ahogy nőtt a fasizmus, a náci agresszió veszélye, úgy szaporodtak az öszszecsapások a baloldali és a fasiszta (főleg német nemzetiségű) diákság között. A fakultásokon vezető szerepre tettünk szert, részt vettünk a munkásság minden jelentősebb megmozdulásóban, a spanyol köztársaság melletti tüntetésekben Dr. Lubomír Pospiiil PRANDLSÁNDOR felvételei NEVÉT („Madridnál Prágáért harcolunk") sztrájkmozgalmakban; politikai előadásokat, műsoros esteket szerveztünk. A rendőrség természetesen nem nézte jó szemmel ezt a tevékenységünket, a kollégiumban napirenden voltak a házkutatások, a diákok meghurcoltatásai stb. 1938-bon méginkább radikalizálódott a diákság balszárnya, amelynek jómagam is egyik vezetője voltam — folytatja Pospísil elvtárs. — Számos tüntetésre került sor a köztársaság egysége mellett, az egyik legnagyobbra éppen ezen a piacon, 1938. május 1-én. Az ma már közismert tény, hogy a német nácik a cseh nemzet teljes likvidálását tervezték, első lépésként a cseh értelmiség megszüntetését. 1939. október 28-án a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának évfordulóján országszerte nagy tüntetések voltak. Három héttel később, november 17-én bezárták a cseh főiskolákat és a cseh középiskolák hetven százalékát. Prágában kilenc diákot agyonlőttek. 1300 főiskolást a sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcoltak. — Hajnalban megszállták a Kaunitz Diákkollégiumot, házkutatást tartottok, s mintegy kétszáz hallgatót letartóztattak, így kerültem én is Sachsenhausenba. Huszonnégy éves voltam akkor. Az első tél volt a legnehezebb. A fiatalok még úgy-ahogy elviselték a szörnyű hideget és koplalást, az idősebbek közül azonban több mint kilencezren haltak meg ezen a télen. A fasiszták embertelenül kínozták, szinte kéjelegve gyilkolták a foglyokat. Három év alatt húszezer szovjet foglyot mészároltak le. A cseh hazafiaknak nagy erkölcsi segítséget nyújtottak a német kommunisták, akik ugyancsak itt raboskodtak, továbbá azok a beszélgetések, melyeket Antonín Zápotocky, Vodicka, dr. Sekanina és más elvtársakkal folytattak. Közülük többen, így például dr. Sekanina, Prokop és mások sajnos nem élhették meg a felszabadulást. Ragyogó téli délután, a jogi kar épülete előtt diákok szemlélődnek, megtehetik, az idő nagyon tavaszias, a fiúkon, lányokon különben is jófajta irhabunda, prémes télikabát feszül, néhányon a jegyzetfüzeteikben lapozgatnak, nyilván nem könynyű megjegyezni a sokféle jogszabályt, melyeknek sérthetetlenségét nemsokára ők is szavatolják. Pospísil elvtársat is ebben az épületben avatták doktorrá 1945- ben, miután levethette csíkos rabruháját, s a puszta szám helyet, amelyet a sachsenhauseni pribékek akasztottak rá, visszakapta becsületes nevét. Nekik, leendő kartársainak szerencsére könnyebb sors jutott. — zsélyi — VISSZAKAPTA BECSÜLETES A jogi kar épülete Ez a három se legyen fehér holló! Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére a skároáiak (eszkárosiak) felhívással fordultak a KoSice- (Kassa) vidéki járás valamennyi községéhez és kisvárosához, hogy növeljék a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezeteinek taglétszámát. A Kassai Állatorvosi Főiskola reagált elsőként a felhívásra. 1974 decemberében és 1975 januárjában 135 új taggal gyarapították szervezetük taglétszámát. A főiskola tanárai és hallgatói azt is felajánlották, hogy az eszkárosi helyi szervezetben több előadást tartanak a csehszlovák—szovjet kapcsolatok történetéről, valamint a KoSicei kormányprogram jelentőségéről. Jól reagáltak az eszkárosiak felhívására a debradiak (debrődiek). Tavaly decemberben harminc taggal helyi szervezetet alakítottak, s hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére elhatározták, hogy százra növelik a taglétszámot. Ez annyit jelent, hogy év végéig a falu felnőtt lakosságának a 60 százaléka lesz tagja a szervezetnek. Kedvező a válasz más községek részéről is. Niíny Lanecban (Alsóláncon) 55, Péderen 50, Sémáén 43 és Hutníkyban 30 taggal növelik a taglétszámot. Tizenöt új tagról érkezett jelentés Reáicéből (Restéről). Járásunk 112 községe közül eddig 54-ben reagáltak az eszkárosiak felhívására. Érthetetlen, hogy mind ez ideig miért nem hallattak magukról a nagyobb községek és a kisvárosok? Miért nem^jlakították meg a helyi szervezetet BlaüicébrfqpHodkovcében és Trebejovban? IVÁN SÁNDOR Csak így tovább! A maslovicei (vajasvatai) tűzoltók mind elméleti, mind gyakorlati téren kimagasló eredményeket értek el. A járási versenyeken kiválóan szerepeltek, és elnyerték a vándorzászlót. Nemrégen a többnyire fiatalokból álló raj jelesre vizsgázott elméleti felkészültségből. Tizenheten „Példás tűzoltó“ jelvényt kaptak. Kilencen pedig a „Példás tűzoltó“ jelvény harmadik fokozatát érdemelték ki. Váci Aladár, a Tűzoltószövetség Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járási szervezetének titkára nyújtotta át a kitüntetéseket, és meleg szavakkal méltatta a vajasvataiak nagyszerű munkáját. További jó munkára buzdította a fiatal tűzoltókat. A gyűlés résztvevői megemlékeztek a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójáról, s az SZNF 30. évfordulója tiszteletére 12 tűzoltó jelentkezett önkéntes véradásra. Olyan javaslat is elhangzott a gyűlésen, hogy a helyi szervezet forduljon felhívással a járás valamennyi tűzoltószervezetéhez egy járási méretű vetélkedő megrendezése érdekében. A javaslatot helyeselték és elfogadták. HORVÁTH BORBÁLA Teljesítik küldetésüket A TvrdoSovcei (Tardoskeddi) Helyi Nemzeti Bizottság polgári ügyeket intéző testületé teljesíti küldetését. Gondoskodik az újszülöttek névadó ünnepségéről, a személyi igazolványok ünnepélyes átadásáról, valamint az ezüst- és aranylakodalmasokról. Nemrégen két házaspár arany-, ötvenegy házaspár ezüstlakodalmát ünnepelték meg. A község vezetői szívélyesen üdvözölték a párokat, akik beírták nevüket az emlékkönyvbe, átvették az ajándékokat és meghallgatták a kulturális műsort. Czirók Aladár zenekara azután jól elszórakoztatta az arany- és ezüstlakodalmasokat. BOGDÁNY GÉZA 6
