A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-14 / 11. szám

Ezen <3 piacon, ahol ma vérbélű narancsot, arany­színű citromot, pompás al­mát árulnak, nem volt mindig ilyen áldott békesség, ilyen szikrázó délutáni derű. Ma piros arcú kismamák kocsikáz­­tatják csemetéiket mosolyogva, öregurak válogatják a sárgaré­pát, a jogi kar épülete előtt komolyképű diákok cigarettáz­nak két előadás között s tűnőd­ve nézik a sok déligyümölcsöt meg a szatyros-táskás fiatalasz­­szonyokat. Ezek a macskakövek meg ezek a tért körülölelő cifra hom­lokzatú okkersárga házak nem tudnak emlékezni sem a hajda­ni május elsejékre s nem em­lékeznek az „Übermensch" sú­lyos bakancsaira sem, amelyek három és fél évtizeddel ezelőtt itt döngették-dübörgették a te­ret, a várost, az egész országot, porba és vérbe taposva minden emberi jogot. Elnézem a brnói egyetem jogi karának impozáns épületét, s előtte a cigarettázó tűnődő diá­kokat: ők itt ma az emberi jo­gokkal ismerkednek; elődeik a harmincöt évvel ezelőtti joghall­gatók a gyakorlatban tanulták meg, mi a teljes emberi jog­­fosztottság. Egyikük, Lubomír Pospísil, a népszerű Doktor, szomorúan emlékezik vissza a hajdani ese­ményekre. — A Kaunitz Diákkollégium­­ban laktunk, mintegy ötszázan: ötszáz szegénysorsú diák. Ott laktak a kommunista frakció diákjai, sőt elmondhatom, hogy a hallgatók zöme baloldali ér­zelmű volt. A kollégium épp ezért lett célpontja a jobboldali támadásoknak. Ahogy nőtt a fasizmus, a náci agresszió ve­szélye, úgy szaporodtak az ösz­­szecsapások a baloldali és a fasiszta (főleg német nemzeti­ségű) diákság között. A fakul­tásokon vezető szerepre tettünk szert, részt vettünk a munkás­ság minden jelentősebb meg­mozdulásóban, a spanyol köz­társaság melletti tüntetésekben Dr. Lubomír Pospiiil PRANDLSÁNDOR felvételei NEVÉT („Madridnál Prágáért harco­lunk") sztrájkmozgalmakban; politikai előadásokat, műsoros esteket szerveztünk. A rendőr­ség természetesen nem nézte jó szemmel ezt a tevékenységün­ket, a kollégiumban napirenden voltak a házkutatások, a diákok meghurcoltatásai stb. 1938-bon méginkább radika­­lizálódott a diákság balszárnya, amelynek jómagam is egyik ve­zetője voltam — folytatja Pos­písil elvtárs. — Számos tünte­tésre került sor a köztársaság egysége mellett, az egyik leg­nagyobbra éppen ezen a pia­con, 1938. május 1-én. Az ma már közismert tény, hogy a német nácik a cseh nemzet teljes likvidálását ter­vezték, első lépésként a cseh értelmiség megszüntetését. 1939. október 28-án a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának évfordulóján országszerte nagy tüntetések voltak. Három héttel később, novem­ber 17-én bezárták a cseh fő­iskolákat és a cseh középisko­lák hetven százalékát. Prágá­ban kilenc diákot agyonlőttek. 1300 főiskolást a sachsenhau­­seni koncentrációs táborba hur­coltak. — Hajnalban megszállták a Kaunitz Diákkollégiumot, ház­kutatást tartottok, s mintegy kétszáz hallgatót letartóztattak, így kerültem én is Sachsenhau­­senba. Huszonnégy éves voltam akkor. Az első tél volt a legnehe­zebb. A fiatalok még úgy-ahogy elviselték a szörnyű hideget és koplalást, az idősebbek közül azonban több mint kilencezren haltak meg ezen a télen. A fasiszták embertelenül kínozták, szinte kéjelegve gyilkolták a foglyokat. Három év alatt húsz­ezer szovjet foglyot mészároltak le. A cseh hazafiaknak nagy er­kölcsi segítséget nyújtottak a német kommunisták, akik u­­gyancsak itt raboskodtak, to­vábbá azok a beszélgetések, melyeket Antonín Zápotocky, Vodicka, dr. Sekanina és más elvtársakkal folytattak. Közülük többen, így például dr. Sekani­na, Prokop és mások sajnos nem élhették meg a felszaba­dulást. Ragyogó téli délután, a jogi kar épülete előtt diákok szemlélődnek, megtehetik, az idő na­gyon tavaszias, a fiúkon, lányo­kon különben is jófajta irha­bunda, prémes télikabát feszül, néhányon a jegyzetfüzeteikben lapozgatnak, nyilván nem köny­­nyű megjegyezni a sokféle jog­szabályt, melyeknek sérthetet­lenségét nemsokára ők is sza­vatolják. Pospísil elvtársat is ebben az épületben avatták doktorrá 1945- ben, miután levethette csíkos rabruháját, s a puszta szám he­lyet, amelyet a sachsenhauseni pribékek akasztottak rá, vissza­kapta becsületes nevét. Nekik, leendő kartársainak szerencsére könnyebb sors ju­tott. — zsélyi — VISSZAKAPTA BECSÜLETES A jogi kar épülete Ez a három se legyen fehér holló! Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére a skároáiak (eszkárosiak) felhívással fordultak a KoSice- (Kassa) vidéki járás vala­mennyi községéhez és kisvárosához, hogy növel­jék a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség he­lyi szervezeteinek taglétszámát. A Kassai Állat­orvosi Főiskola reagált elsőként a felhívásra. 1974 decemberében és 1975 januárjában 135 új taggal gyarapították szervezetük taglétszámát. A főiskola tanárai és hallgatói azt is felajánlot­ták, hogy az eszkárosi helyi szervezetben több előadást tartanak a csehszlovák—szovjet kap­csolatok történetéről, valamint a KoSicei kor­mányprogram jelentőségéről. Jól reagáltak az eszkárosiak felhívására a debradiak (debrődiek). Tavaly decemberben harminc taggal helyi szervezetet alakítottak, s hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tisz­teletére elhatározták, hogy százra növelik a tag­létszámot. Ez annyit jelent, hogy év végéig a falu felnőtt lakosságának a 60 százaléka lesz tagja a szervezetnek. Kedvező a válasz más községek részéről is. Niíny Lanecban (Alsólán­con) 55, Péderen 50, Sémáén 43 és Hutníkyban 30 taggal növelik a taglétszámot. Tizenöt új tagról érkezett jelentés Reáicéből (Restéről). Já­rásunk 112 községe közül eddig 54-ben reagál­tak az eszkárosiak felhívására. Érthetetlen, hogy mind ez ideig miért nem hallattak magukról a nagyobb községek és a kisvárosok? Miért nem^jlakították meg a he­lyi szervezetet BlaüicébrfqpHodkovcében és Tre­­bejovban? IVÁN SÁNDOR Csak így tovább! A maslovicei (vajasvatai) tűzoltók mind el­méleti, mind gyakorlati téren kimagasló ered­ményeket értek el. A járási versenyeken kivá­lóan szerepeltek, és elnyerték a vándorzászlót. Nemrégen a többnyire fiatalokból álló raj je­lesre vizsgázott elméleti felkészültségből. Tizen­heten „Példás tűzoltó“ jelvényt kaptak. Kilen­cen pedig a „Példás tűzoltó“ jelvény harmadik fokozatát érdemelték ki. Váci Aladár, a Tűzoltószövetség Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járási szervezetének titkára nyújtotta át a kitüntetéseket, és meleg szavakkal méltatta a vajasvataiak nagyszerű munkáját. További jó munkára buzdította a fiatal tűzoltókat. A gyűlés résztvevői megemlékeztek a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójáról, s az SZNF 30. évfordulója tiszteletére 12 tűzoltó jelentke­zett önkéntes véradásra. Olyan javaslat is el­hangzott a gyűlésen, hogy a helyi szervezet forduljon felhívással a járás valamennyi tűz­oltószervezetéhez egy járási méretű vetélkedő megrendezése érdekében. A javaslatot helyesel­ték és elfogadták. HORVÁTH BORBÁLA Teljesítik küldetésüket A TvrdoSovcei (Tardoskeddi) Helyi Nemzeti Bizottság polgári ügyeket intéző testületé tel­jesíti küldetését. Gondoskodik az újszülöttek névadó ünnepségéről, a személyi igazolványok ünnepélyes átadásáról, valamint az ezüst- és aranylakodalmasokról. Nemrégen két házaspár arany-, ötvenegy házaspár ezüstlakodalmát ün­nepelték meg. A község vezetői szívélyesen üdvözölték a párokat, akik beírták nevüket az emlékkönyvbe, átvették az ajándékokat és meghallgatták a kulturális műsort. Czirók Ala­dár zenekara azután jól elszórakoztatta az a­­rany- és ezüstlakodalmasokat. BOGDÁNY GÉZA 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom