A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-02-07 / 6. szám

kilátástalanabb tömegével találták szemben magukat, az űrkutatók a Hold és a bolygók vizsgálatát tűzték napirendre. Ezeknek a programoknak a megvalósítása során azután olyan mérési módszereket és műszereket fejlesztettek ki, amelyek több száz vagy ezer kilométer távolságból is képesek meghatározni egy-egy bolygó légkörének összetételét, hőmérsékletét, sűrűségét, geológiai viszonyait stb. így a Holdról vagy a Marsról hamarabb kaptunk átfogó képet, mint a Földről.

Ezek az új technikai lehetőségek végül megnyitották a földi élet problémáinak megoldásához vezető utat is. Furcsa gondolat ugyan, hogy a növénykártevőket például ne a helyszínen, hanem ezer kilométer magasságból kísérjék figyelemmel, de az első kezdeti eredmények önmagukért beszélnek. így készült el a kifejezetten földi erőforrások kutatására alkalmas ÉRTS—1 műhold, amely valójában módszertani alkalmazási kísérletnek is tekinthető. Első mérései alapján tárták fel az alaszkai nagy olajmezőt, Iránban új olajforrásokat találtak, Dél-Afrikában pedig rézlelőhelyeket térképeztek fel segítségével. A geológusok számára is meglepőek voltak az adatok (ezek a különös „fényképek" vagy nevezhetjük őket „térképnek" is), mert az Alpok „jól ismert" geológiai szerkezetéről alkotott elképzeléseiket kellett lényegesen módosítaniuk.

Az időjárási műholdak újabb változatai nemcsak a felhők szerkezetéről, hanem a légsűrűségről és a levegő hőmérsékletéről háromdimenziós képet adnak, tehát a függőleges tagozódást is érzékeltetik. Adatokat szolgáltatnak a hó és a jég minőségéről és mennyiségéről, így meghatározható a sarki jég vagy a gleccserek kora, de a talajt borító rétegek vastagsága és nagysága is felmérhető.

Az űrállomásokon végzett kísérletek egyik meglepő és beláthatatlan távlatokat ígérő eredménye, hogy a súlytalanság állapotában készített fémminták sokkal szilárdabbak és egységesebb szerkezetűek, mint a Földön gyártott darabok.

Az űrkutatás kínálta új lehetőségek valóban minőségi ugrást jelentenek, minthogy lehetővé teszik, hogy egy ország, földrész vagy akár az egész Föld sokféle hatásának térbeli változásait kövessék nyomon. Sőt a műholdról érkező adatokat már eleve számítógéppel rendezik a kutatási célnak megfelelő program szerint képpé, térképpé vagy eredménytóblázattá.

A „felvételek" élessége (a felbontás) általában 20 métertől 20 kilométeres határig terjedhet, de egyes esetekben, mint például a Skylab-kísérletekben, egy méteres képfelbontást is sikerült elérni.

Szükség esetén a műholdas adatok repülőgépes mérésekkel is kiegészíthetek, vagy a jelentősebb pontokon önműködő földi mérőállomások telepíthetők le. Amikor a műhold áthalad ezek felett, adataikat a földi megfigyelő állomásra továbbítja, így nemcsak egyedülálló mérőeszközként használható, hanem a gazdaságos adatgyűjtő rendszerek legfontosabb részét is alkothatja.

Napjainkban még csak az első lépéseknél tart a technika ezen a téren, de a kutatási eredmények máris sokoldalúan hasznosíthatók a következő területeken:

— Geológia (ásványelőfordulás, általános geológia, ismeretlen alakzatok feltárása stb.);

— geodézia és térképészet (adat- és méretpontosítás, napra kész térképtár);

— vízkutatás (vízrendszerek és változásaik, föld alatti vízrendszerek feltárása, ivóvíz feltárás, vízszennyezés és áradás jelzése stb.);

— óceánkutatós (az óceánok felmérése, biológiája, áramlásai, szennyezettsége, halászat és halászflották irányítása),

— jégkutatás (jég- és hófedettség, olvadás, gleccserkutatás, sarki jég vizsgálata) ;

— meteorológiai (időjárás-előrejelzés, a meteorológiai összefüggések, távprognózis-készítés kutatása);

— levegőkutatás (légszennyezettség, változásai és kapcsolódó hatásai);

— várostelepítés és fejlesztés (lakhatósági feltételek elemzése, terjeszkedési irányok kijelölése stb.);

— mezőgazdaság és erdészet (növényzet felmérése, termés felmérés, talajerózió, tűz és hatásai, kártevők felderítése stb.);

— bányászat (új lelőhelyek feltárása, készletbecslés, ismeretlen területek — sivatag, dzsungel stb. — felmérése);

— régészet.

Lenyűgözően sokrétű program, de mindez még csak a műholdak és az űrhajósok által végzett mérési adatok alkalmazási lehetőségeinek területe. Napjainkban ugyanis az egész űrkutatás közeledik a földi problémák megoldásához. Minthogy bolygóink a Naprendszer szerves egészének része, ezért a legtávolabbi változások is érzékenyen befolyásolják a földi jelenségeket. Ezért a közeljövőben az űrkutatási eszközök összetett rendszere közvetlenül szolgálja majd az emberiség hétköznapi gondjainak megoldását. Egyre több erőforráskutató és adatgyűjtő műhold jelenik meg, és tovább gyarapodik az időjáráskutató műholdak száma. A hírközlő és műsorszóró műholdak mellett a légiforgalom és a tengerhajózás navigációs problémáiban is segítséget nyújtanak a műholdak. Űrrakéták és napszondók társaságában folyamatosan figyelik majd a Nap tevékenységét is.

A kutatások azonban meglepetésekkel is szolgálnak. A Skylab-kísérletek során például az űrhajósok olyan érdekes jelenségre figyeltek fel, amelynek alapján valószínűnek látszik, hogy a Nap körüli térben a mágneses és a nehézségi erőtér mellett valamilyen eddig ismeretlen hatás is érvényesül. Ez egyelőre csak tudományos érdekesség, de az űrállomáson előállított fémminták és félvezető kristályok gyökeres változást hozhatnak az elektrotechnika hagyományos földi technológiájában.

Minthogy az évtized végére az űrrepülőgép megjelenése nagyságrendekkel csökkenti majd az űrállomásokon végzett munka költségeit, így az a váratlan távlat bontakozott ki a szakemberek előtt, hogy a következő évtizedtől kezdve több különleges anyag ipari gyártását kezdhetik meg az űrben. Ez a fejlődési irány, egybevetve az erőforrások kutatásának eredményeivel, egyértelműen igazolja azt a korábbi megállapítást, hogy az űrkutatásban való részvétel szükségszerű minden nép számára, ha nem akarnak a fejlődésben végérvényesen lemaradni.

Dr. FERENCZ CSABA

Ennyi havat sohasem láthatnak egyszerre a meteorológusok, csak egy űrállomás fedélzetéről készült felvétel adhat ilyen átfogó képet. A Nagy Tavak vidékén az előtérben az Erie-tó, a háttérben az Ontario-tó. A fehér felületeket hó borítja, amibe helyenként a felhőzet sávjai is beleolvadnak.

A dombozati alakzatok tökéletesen kirajzolódnak a kaliforniai Imperial völgy műholdas fényképén. Jól elkülönülnek a növénytakaróval borított megművelt területek is. Az érzékelő műszerek felbontása annyira tökéletes, hogy a felnagyított kép egy milliméteres szakasza 50 méteres hosszúságnak is megfelelhet.

A vízszennyezés nyomai is felmérhetők azon a képen, amely sűrűn lakott körzet lelett készült. A tiszta víz fekete, de minél szennyezettebb, annál szürkébbnek látszik. A „kép" 180X180 km-es területet fed. Alakja kissé torzított, mert az adatok letapogatása közben nemcsak a műhold repül tovább, hanem a Föld is elfordult.

A VÍZSZENNYEZÉS nyomai is felismerhetők azon a képen, amely sűrűn lakott körzet felett készült. A tiszta víz fekete, de minél szennyezettebb; annál szürkébbnek latszik. A ..kép" 180x180 km-cs területet fed. Alakja kissé torzított. mert az adatok letapogatása közben nemcsak a műhold repült tovább, hanem a Fold is elfordult

13