A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-31 / 5. szám

hKANDL ÖANUOK felvételei KEREK TELI ^■DÉLUTÁN rós utón lehetett, mert akkoriban ilyen pajzánságokra nem volt idő; ellenben a már említett András mégiscsak hoz­zájárul a „második ors^49atapítás­­hoz" ... A mondák szerint a törökvész elől gyakran húzódott a várba Gímes fa­lu jobbágy népe — nem is tudta ezt a várat sohasem elfoglalni a pogány horda. Ezért sem bánom hát, ha most képzeletemben újjáépül (szebb, mint az egykorú metszeteken), legmaga­sabb tornyán ott leng a címeres lo­bogó. Szép ez a vár, ha légvár Is, de még szebbek a valóságban megépült Jelene­­ci (gímesi) házak. Ahogy a piros és szürke háztetők tompán fénylenek a délutáni permetező esőben, amint ké­ményeikből kék fátyolként omlik alá a füst; ezeket akkor is látom, ha nem húnyom le a szemem. Például az iskolákat, vagy a taní­tói lakást. Az esős sejtelmes félhomályból top­panunk be az iskolába, minden elő­zetes bejelentés nélkül, de azért nem lepődnek meg, úgy látszik, hozzászok­tak a látogatókhoz. Éppen vége volt a tízpercnek. Míg Balogh Tibor csöndesen beszél, én még csendesebben figyelem őt. Nemcsak az iskoláról beszél, ám a leg­többet arról, ami nem is csoda, hi­szen ő itt az igazgatóhelyettes, azaz a magyar tagozat vezetője, ám be­szél ő a községről is, Gímes kisebb­nagyobb problémáiról, s e dolgokról sem beavatottanként, hiszen egy sze­mélyben ő a községi pártszervezet és a Nemzeti Front Itteni szervezetének elnöke is. Kellemes és kerek délután volt. Most, hogy ebben a negyedosztályú vendég­lőben visszaidézem, mosolyogni támad kedvem. Mert hiába volt kint eső, bal­ladái homály, miegymás, igazi balla­dái hangulat csak nem akart kialakul­ni. Pedig ugyancsak igyekeztünk: ke­rültük a nagy szavakat, a pátoszt, ke­restük a hiányosságokat, a problémá­kat, főleg a megoldatlanokat. Még­se.., No nem mintha nem lennének hiá­nyosságok. Vannak. A legfőbb: a víz­hiány. A község, a korszerű Iskola és a még korszerűbb négy négyszobás tanítói lakás állandó vízhiánnyal küsz­ködik. S ezt a problémát nem lehet máról holnapra megoldani: új kutat kell fúrni (de 90 méternyi méységben még nincs víz) és ki kell cserélni a község egész vízvezeték hálózatát. Nagy kő esik le majd a szívükről, ha mindez sikerül. Addig? Addig nincs más hátra, tartálykocsikban szállítják házhoz a vizet. A következő probléma: nincs torna­termük. Az iskolát és a hozzá tartozó létesítményeket ugyanis eredetileg há­rom szakaszban kellett volna megépí­teni. De egyelőre csak az első sza­kasz valósult meg: magát az Iskola­épületet 1960-ban fejezték be. A tor­naterem hiányát különösen most ér­zik, hogy a spartakiádra készülnek. A gyakorlatokat az iskola előcsarno­kában tanulják, amely e célnak ter­mészetesen egyáltalán nem felel meg. Ezenkívül is akad még probléma bőven. Nem mego dott például a ta­nulók étkeztetése, az iskolának nincs konyhája és étterme. A vendéglő mesz­­sze van, a Forgách-kastélyban az ét­keztetést a higiénikus nem engedé­lyezi. Az iskola 11 tantermes, az 5—9. osztályok párhuzamosak, az 1—2., il­letve 3—4 osztályok összevontak, a 6. osztályba tíz tanuló jár. A szaktante­rem és a műhely a szlovák tagozattal közös. A magyar tagozaton 20 peda­gógus működik (beleértve a pionírve­zetőt is). A számtan, a magyar, és a fizika oktatása szakosított... * * * Fiatal rendőr lép be a nyitrai ne­gyedosztályú étterembe és lángost rendel. Szép szál, barna legény a rendnek ez az őre, s amint látom, most nincs szolgálatban, máskülönben nem párologna előtte is-forralt bor. — No és aztán — mondaná erre Puchovszky Vendel gímesi főkönyve­lő —, hadd igyék, megérdemli I S azt is tudom, mért mondaná ezt. A cukorrépa miatt. A nyitrai rendőrök tudniillik a répaföldön is szeretik a rendet, s répaszedéskor négy napot dolgoztak a gímesi szövetkezetben, ál­talában ötvenen, a negyedik nap vi­szont kilencvenötén dolgoztak a ke­gyetlenül sáros, nehéz talajon. — Nagyon szép, nagyon derekas munkát végeztek — mondotta a hun­cut szemű könyvelő —, ki hitte volna! Persze jómagam se hittem volna, hogy Puchovszky elvtárs néhány perc alatt úgy elhalmoz adatokkal, hogy a fülem se látszik ki belőle, egy fél no­teszt teleírtam velük. Most mégiscsak egyetlen adatra szorítkozom: a szövetkezet tervezett tiszta jövedelmét 1 260 000 koronával túllépték, s amellett valamennyi terme­lési ágazatban túlteljesítették termény­­eladási kötelezettségüket. Erre emelem poharam és ... moso­lyogva biccentek az egyenruhás fiatal­ember felé: — A gímeslek egészségérel Megérti, miről van szó. Mosolyog. Zs. NAGY LAJOS Köti 7 Balogh Tibor igazgatóhelyettes „Derekai munkát végeztek“

Next

/
Oldalképek
Tartalom