A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-31 / 5. szám

omboy az Indiai Köztár­saság második legna­gyobb városa s egyben legfontosabb kikötője. A hét szigetet, amelyek­re eredetileg települt, 1534-ben a portugálok szerezték meg. 1661-ben II. Károly angol király hozományba kapta nejével, Braganzai Katalin portugál királylánnyal. Az an­golok Bombayt kereskedelmi teleppé és India nyugati partját fontos erőd­dé, támaszponttá építették lei. 1668- ban a Brit Kelet-indiai Társaság fenn­hatósága alá került, majd miután a Társaság Suratból ide tette át szék­helyét, India központjává vált. A 19. század második felében nagy gazda­sági fellendülés kezdődött, a Szuezi­­csatorna megnyitásának idejében fon­tos vasúti csomóponttá épült ki Bom­bay, egyre nagyobb jelentőségre tett szert tengeri kikötője, s gyorsan fejlő­dött pamutipara. Bombay lett India gazdasági, társadalmi és kulturális életének középpontja. A város, amely nevében a portugál alapítás emlékét őrzi — Bőm Baia je­lentése „jó öböl" —, gyorsan változ­tatta arculatát. A szigetek közti mo­csarakat lecsapolták, kiszárították, így a város félszigetként a parthoz kap­csolódott. A kikötő és a város fejlődése szo­rosan összekapcsolódik India gyarmati korszakával, amely erősen rányomta bélyegét. Félig európai, félig keleti, mintha csak az Ezeregyéjszaka vala­melyik meséjéből lépett volna ki. A viktoriánus korszak számos kormánypa­lotát hagyott itt vissza. E korszak egyik jellegzetes képviselője a gót stílusban épült ismert Walesi Herceg Múzeum. A tőkekoncentráció és a gazdasági konjunktúra következtében számos pa­lota, mutatós bérház épült, s az ipar fejlődésével kialakultak zsúfolt mun­kásnegyedei. Bombay a 20. században India nem­zeti felszabadító harcainak és munkás­­mozgalmának is egyik központjává vált. 1884-ben itt alakult meg az első munkásegylet, 1908-ban az első indiai általános sztrájk Bombaybon zajlott le, 1946 februárjában imperialistaellenes flottalázadás tört ki, amelyet a város lakossága politikai sztrájkkal és bari­kádharccal támogatott. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Indiának 1947- ben sikerült kivívnia függetlenségét. Az önálló, független Indiai Köztár­saság kikiáltása után Bombay fejlődé­si üteme is felgyorsult. Lakosságának szórna (az elővárosokkal együtt) négy­millióról hatmillióra növekedett. India legrégibb iparágának, a gyapotipar­nak központja. A pamutfonó- és szö­vőipar több mint 200 ezer munkaerőt foglalkoztat. Fejlett a fémfeldolgozó, gép- és elektrokémiai Ipar, a gépko­csi- és kerékpárgyártás. Gyorsan nö­vekszik a vegyipar (műselyemgyártás, ásványolajfeldolgozás). Bőripara is hagyományos, fejlődésben van a gyógyszervegyészet, a fogyasztási cik­keket gyártó ipar, a fafeldolgozás és a nyomdaipar. Trombayban, nem mesz­­sze Bombaytál atomenergia-kutatóköz­pont működik, három reaktorral. Bombay középpontja a város Kola-A kubai Hemingway Múzeum Havanna központjától nem mesz­­sze — autóval néhány perc alatt el­érhető —, a buja trópusi vegetáció­tól szinte elborítva áll egy magá­nyos hacienda. A főépület magával ragad egyszerű formaszépségével, fehér falainak ragyogásával. A kert tobzódó színeivel s illatorgiával fo­gad. Casa Blanca — Ernest Heming­way kubai lakóháza — fehéren vi­lágít elő a ragyogó napfényben a zöld növényzet sűrűjéből. Békés kép. De nem mindig ilyen. Olykor a viharos tenger elemi erővel ostro­molja a szárazföldet s évente egy­­szer-kétszer ciklonok és orkánok pusztítják a partvidéket. S ugyan­ilyen viharos a kubai nép történe­te is. Évtizedeken át harcolt a sza­badságért, az emberi jogokért, hogy ura s irányítója lehessen önnön sor­sának a saját országában; forradal­mak, harcok, vereségek jelölték út­ját, míg 1959. január 1-én kivívta a végső győzelmet, elindult a szocia­lizmus építésének útján, elsőként a nyugati féltekén, példát mutatva egész Latin-Amerika elnyomott, gyarmati sorban tartott, kizsákmá­nyolt népeinek. Ebben az országban .alakult sor­sa, élete a nagy humanista ameri­kai írónak, a Nobel-díjas Ernest Hemingway-nek. A légkör teli külső és belső feszültséggel az ember és környezete között. A nyugalom utá­ni vágynak ellentéte ott van a meg­­zabolázhatatlan energiában, amely nem hagy aludni s űzi, hajtja az embert egyik helyről a másikra. Szereti a feleségét, de ezt az ér­zést kiegyensúlyozza a barátja iránt érzett ugyanilyen forró vonzalom. Életszeretete oly nagy, mint gyű­lölete mindennel szemben, ami pusz­títja az életet. Az öreg halász és a tenger. Picasso és Domingo. Az élmények gazdag­sága s a halál árnyéka. Puska, amellyel véget vetett életének apa és fia. Fegyverdörrenés, mely egy­beolvadt a tenger morajával s »1- halt a pálmaligetben. Lakóház, messze az emberektől s mégis teli az emberek iránti szeretettel. Felbontatlan posta, a pohárban rummal kevert refresco, amit már nem ivott ki senki. Minden olyan állapotban, mintha bármely pilla­natban visszatérhetne az író. A nyi­tott könyv az asztalon szintén erre vall. Minden bútordarab, minden könyv, kép, vadásztrófea, minden egyes tárgy képzeteket kelt He­mingway regényalakjairól és saját sorsának, életútjának konkrét ese­ményeiről. Hemingway kortársai emlékeznek az íróra. Kikötői mun­kások. Barátok a vendéglőkből és kiskocsmákból. Politikusok, tudósok és katonák. A látogató kitűnő ké­pet alkothat magában az író izgal­mas, fordulatokban gazdag életéről. Az embernek hosszú ideig kell tanulmányoznia Kuba történetét, a kikötők s az ültetvények munká­sainak életét. Magába szívni a dol­gos hétköznapok, a trópusi esték és éjszakák atmoszféráját. Megismer­kedni a szigetország lakóinak ha­gyományaival s életstílusával, meg­ismerkedni az országgal, mely oly gazdag s a múltban mégis oly sze­gény volt, hogy szinte példátlan mé­reteket öltött a nyomor s a szen­vedés. Sok ismeretet kell szerezni, hogy az ember válaszolhasson a kérdésre, miért íródott. Az öreg ha­lász és a tenger, miért ragadott fegyvert a kubai nép, hogy kihar­colja jogait. A Casa Blanca teraszát haragos­zöld, illatos pálmaliget veszi körül, s arra lejjebb, kitárul a táj, meg­munkáltcukornádföldek és színpom­pás trópusi gyümölcsöket érlelő ül­tetvények húzódnak a távolban mo­rajló tengerig. Kuba forradalmi kor­mánya múzeumot rendezett be azon a helyen, ahol a nagy író élt és al­kotott. S az ország népe, mely most ismerkedik a kulturális forradalom áldásaival, tisztelettel adózik He­mingway emlékének. V. VLCEK Felvételek arch. Kilátás az El Moro erődből a havannai kikötőre, ahol az egyik Hemingway-regény cselekménye játszódik. Fent: Casa Blanca — ódon hacienda San Francisco de Paula község közelében. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom