A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-25 / 43. szám
SZENCZI MOLNÁR ALBERT NAPOK A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége kulturálisnépművelési tevékenységével mindenekelőtt arra törekszik, hogy biztosítsa a CSEMADOK-tagság és a többi magyar dolgozó eszmei és kulturális nevelését a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében, Ezen belül nem kevésbé fontos feladata a munkásmozgalmi és a haladó nemzeti hagyományok ápolása, amely — mint ahogy azt a tapasztalatok bizonyítják — szintén egyik hatásos eszköze a haladó szocialista kultúra terjesztésének. Ezen elvektől vezetve, a CSEMADOK évente megrendezi a Szenczi Molnár Albert napokat. Ezen a rendezvénysorozaton vers- és prózamondók, irodalmi színpadi együttesek lépnek fel a szocialista és a haladó irodalom és költészet alkotásaival. Az idén ünnepeljük Szenczi Molnár Albert 400. születésének évfordulóját, s ez a jeles évforduló megköveteli, hogy az eddiginél is ünnepélyesebb keretek között emlékezzünk meg a nagy humanista íróról. Négyszáz éve, 1574. augusztus 30- án született Szencen és 1634. január 17-én halt meg Kolozsvárott Szenczi Molnár Albert, a zsoltárfordító, filológus és nyelvtudós, ősei székelyek; nagyapja, apja molnár volt. Tízéves korában kezdett el iskolába járni szülőfalujában, majd Győrben tanult tovább és onnan indult első nagyobb vándorútjára Felső-Magyarországon. Két év múlva Debrecenbe ment, majd Wittenbergben, Drezdában és Heidelbergben, az akkori német protestantizmus legnevezetesebb iskoláiban tanult. Szűkös anyagi viszonyai miatt, egyik helyen sem tudott véglegesen megmaradni. Bejárta Svájcot, Olaszországot. 1599 őszén visszatért Magyarországra, de már 1800 februárjában újra elhagyta hazáját. Frankfurtban a könyvkereskedelem központjában egyebek között korrektori munkát is végzett. Három évi hallgatás után, Altdorfban sikerült hoszszabb időre megtelepednie. Itt készítette el magyar—latin szótárát s egy példányt személyesen vitt Prágába Rudolf császárhoz. Itt barátságot kötött Keplerrel, a híres csillagászai is. Altdorfban 1606-ban fejezte be élete fő művét: Dávid király zsoltárainak verses fordítását. Ezt Moritz hesseni fejedelemnek ajánlotta, akitől állandó támogatást kapott és hat éven keresztül aránylag nyugodt körülmények között rendezte sajtó alá műveit Markburgban és Oppenheiban. Itt megnősült, majd 1612-ben visszatért hazájába. Rohoncon lett prédikátor, majd Komáromban lelkészkedett. 1615 tavaszán családostul visszatért Németországba. E harmadik külföldi tartózkodása kilenc évig tartott. 1624-ban Bethlen Gábor hívására végleg hazatért. Szegénységben, elfeledve halt meg. Nyelvtankönyvet is írt, szótárakat I szerkesztett és hitbuzgalml műveket fordított. Valamennyi munkájával az európai távlatok jegyében szemlélt nemzeti művelődés ügyét szol- j gálta. Zsoltárkönyve a világiroda- i lom diadalmas műfajának klasszikus magyar foglalata: Örök és erőteljes költészet, hatása végighullámzik az egész magyar irodalmon. Művei, különösen szótárai, az elmúlt évszázadok alatt számtalan új kiadást értek meg. E szellemileg tevékeny és gazdag élet méltó példa- i képe lett a következő nemzedéknek. Mert ő tanított minden magyar írót és olvasót beszélni, s oktatott ugyanolyan szándéktalansággal a szimbólumok jelentésének megértésére, ahogy azt ’a népköltészet teszi, És ma ts szorgalomra, fáradhatatlan szellemi tevékenységre serkenti mindazokat, akik Szenczi Molnár Albert hagyatékával ismerkednek. Szocialista társadalmunkban minden olyan haladó hagyomány, melyet sikeresen használunk fel a szocialista kultúra terjesztése érdekében, megérdemli, hogy ápoljuk, mert csakis a haladó hagyományok ismeretében és megbecsülésén keresztül válthatjuk valóra szocialista kultúránk teljes győzelmét. A CSEMADOK Központi Bizottsága a Seneci (Szenei) Városi Nemzeti Bizottsággal és a CSEMADOK helyi szervezetével együttműködve 1974. október 25—27-én tartja meg az idei, a Szenczi Molnár Albert napokat. A gazdag programban sor kerül a szenei iskolák diákjainak irodalmi vetélkedőjére, Nagy József festőművész és grafikus kiállításéra, könyvkiállításra és író-olvasó találkozóra a városi népkönyvtárban: ezen dr. Csanda Sándor, Duba Gyula, Emil Boleslav Lukáé és Dénes György írók vesznek részt. A CSEMADOK helyi szervezetének irodalmi színpada A tüzes trónus című összeállítással, a galántai irodalmi színpad a Radnóti Miklós tragikus sorsáról szóló Bori noteszszel, a dunaszerdahelylek Fókusz irodalmi színpada a Vitairat című összeállítással szerepel. Ugyancsak bemutatkoznak az idei Jókai-napokon díjat nyert szavalók és prózamondók. Fellép a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a szenei CSEMADOK helyi szervezet énekkara, zenekara és szólistái. Az ünnepségek keretében tudományos ülésszakot rendez a CSEMADOK Központi Bizottsága Szenczi Molnár Albert életművéről. A tudományos ülésszakon előadást tartanak: dr. Mózsi Ferenc kandidátus, Tőzsér Árpád főiskolai tanár, dr. Csanda Sándor kandidátus, dr. Benkő László, Varga Erzsébet újságíró és dr. Párkány Antal, dr. Rudo Brtáft, Richard Praiák, Boris Bálent irodalomtörténészek., A tudomárvos ülésszak befejeztével a CSEMADOK szenei helyi szervezetének rendezésében dr. Csanda Sándor irodalomtörténész méltatja Szenczi Molnár Albert életművét a kultúrházban, BODNÁR BÉLA 10-> A község kulturális életének szervezője: Kercsog László (A szerző felvételei) A lakodalmas két szereplője: a Qömöryházaspár Egykori lakodalmak A népi hagyományok ápolása, őseink élete ezernyi színes vonásának felkutatása és megőrzése mindannyiunk feladata. A régi népszokások felidézése nyomán életre kel a múlt, vele gazdagabb, tartalmasabb lesz jelenünk. Korcsog László tanító évtizedek óta vezéralakja Vinlca (Ipolynyék) község kulturális életének. Alig akad rendezvény, a.melynek megvalósításából valamilyen formában ne venné ki a részét. Énekkart szervez, táncot tanít, színdarabot játszik, szavalákat készít fel, zsűritag különféle versenyeken. S mindezt hosszú évek óta végzi, rendszeresen, fáradhatatlanul. A CSEMADOK helyi szervezetében tevékenykedik, de megtalálható más szervezetek „munkbasztalánál" is. Legutóbb egy, a Magtermesztő Állami Gazdaság Ipolynyékl üzemének dolgozóiból és a CSEMADOK-tagokból szervezett csoporttal felelevenítette a régirégi ipolynyékl lakodalmas szokásokat. — Hogyan született meg a „lakodalmas" színrevltelének gondolata? — kérdezem tőle. — Mindig híresek voltak az Ipolynyékl lakodalmak. Igen sok szép, érdekes mozzanata volt, sok kedves nótája ma is él a községben. De nagy részük lassan feledésbe merül, azért Is gondoltam arra, hogy felújítjuk őket. Felkerestem a község idős embereit, főleg azokat, akik valamilyen formában „szerepeltek" a régi lakodalmakban: násznagyok, vőfélyek vagy szakácsnők voltak, s elbeszélgettem velük. Többen már csak homályosan emlékeztek vissza az eseményekre, a versek, dalok szövegét elfelejtették. De voltak olyanok is, akikben ma is elevenen él még a híres lakodalmak emléke. Mint például Dobos István bácsiban, akitől igen sok értékes tájékoztatást kaptam. Beszámolt olyan szokásokról, amelyek az ő fiatal korában még megvoltak, s olyanokról, amelyekről ő is már csak úgy hallott az öregektől. így állt össze az ipolynyéki lokodalmas, amely mintegy másfél órába sűríti a régi lakodalmak legérdekesebb mozzanatait.- Például? — A táncjáték azzal kezdődik, hogy a vőfélyek lakodalomba hívják a vendégeket, Majd egymás után következnek a táncokkal tarkított jelenetek: párválasztás, leónybúcsú, gyülekező az esküvőre, a menyasszonybúcsúztatás, báránykakeresés stb. Igen érdekes a „menyosszonyfektető gyertyós tánc", ezt a násznagy (Cseri László) táncolja, ujjal •között égő gyertyákat tartva, a menyasszonnyal (Petrezsél Lászlónéval), közben énekel: Szép menyasszonyunknak Marika a neve, Látom a szeméből, bánatos a szive. Újabb gyertya, újabb strófa: A mi menyasszonyunk nékem azt beszéli,
