A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-25 / 43. szám
Hogy 6 a mátkáját köztünk nem szemléli. És így tovább. A menyecsketánc később kerül sorra, amikor a vőlegény (Nagy Imre) vöröshagymával váltva ki a párját, karjába kapja s elfut vele. Persze a násznép, víg zeneszó mellett tovább mulat. — A lakodalmassal részt vettek a közép-szlovákiai kerület állami gazdaságai kultúrcsoportjainak Véglésen rendezett versenyén. Sikeres volt a szereplés? — Mindenképpen. Mi lettünk az elsők. A siker értékét jelentősen növeli az a tény, hogy szlovák közönség és bíráló bizottság előtt értük el. Igaz, a 45-tagú együttes minden tagja kiváló teljesítményt nyújtott. Ennek köszönhető a sikeres szereplés, és az, hogy részt vehettünk a spacincei fesztiválon, a kerületi győztesek szemléjén. emléke Külön öröm számunkra, hogy nemcsak a lakodalmas nyerte el a zsűri és a közönség tetszését, de hogy szólóéneklésben is a mi népdalénekesünk: Petrezsél Sándor lett az első, a második pedig a 12 éves Gömöry Imre lett. A verseny után idehaza és a környéken is többször bemutattuk a táncjátékot. A közönség már nemcsak az ismert dalok, versek szépségében gyönyörködhetett, de az eredeti régi népviseletben is. Az „Ipolynyéki lakodalmas" színpadra állítása jelentős kulturális esemény. Elsősorban a község életében, mert igen sok szereplőt mozgat meg s a folklóranyag, a népviselet felkutatása rengeteg lelkes, fáradságos munkát Igényelt, de példamutató más községek, vidékek számára is, ahol szintén sok-sok népi hagyomány vár felkutatásra, felélesztésre. Minden elismerést megérdemelnek az együttes tagjai — akik közül többen már túl vannak az 50. életévükön — dicséret jár Molnár Lászlónak, az állami gazdaság vezetőjének, aki minden támogatást megadott a sikeres felkészüléshez, szerepléshez, valamint Gömöry Imrének, a CSEMADOK helyi szervezete elnökének, a lelkes szervezőmunkáért. Mindketten nemcsak támogatói, hanem szereplői is így a lakodalmas játéknak. Példát mutattak azoknak, akik eddig csak élvezői voltak a kulturális tevékenység eredményeinek. BOJTOS JANOS A hagyomány kötelez A múltkoriban Komáméba (Komáromba) szólított a kötelesség. Benéztem a CSEMADOK járási bizottságára. Csak a véletlennek köszönhettem, hogy ott találtam Szabados Péter elvtársat, járási titkárt. Legtöbbször úton van. Sorban felkeresi a helyi szervezeteket, tanácsokkal, utasításokkal látja el őket. A járásban az utóbbi időben egymás után alakultak az éneklő csoportok, a tánccsoportok, az irodalmi színpadok és a színjátszó együttesek s ez többek között az ő érdeme is. Régi ismerősként üdvözöltük egymást. A kézfogás után mindjárt feltettem a kérdést: — Hogy működnek a helyi szervezetek? 1 — Ha minden szervezet úgy dolgozna, mint a sokolcei, őiöovi, okoliőnái, őaloveci, nesvadyi (lakszakállasi, csicsói, ekeli, megyercsi, naszvadi) vagy a martovcei (martosi), sokkal kevesebb gondunk volna. A martosi szervezet például fennállása óta következetesen végrehajtja a CSEMADOK KB és JB határozatait, élénk kulturális és népművelési tevékenységet fejt ki. Jó kapcsolatai vannak a helyi nemzeti bizottsággal, a földművesszövetkezettel és a társadalmi szervezetekkel. Ennyi dicséret hallatára, kíváncsi lettem a martosiak módszerére, amellyel ezeket a jó eredményeket elérték. Elhatároztam hát: felkeresem őket. S hogy látogatásomra elő tudják készíteni az eltelt 25 év eredményeinek dokumentumait, felhívtam S. Jóba István elnököt, közölve, hogy holnap délután négy és öt óra között érkezem. Másnap — ígéretükhöz híven — vártak is rám: Z s i t n y a n István iskolaigazgató, a CSEMADOK helyi szervezetének kultúrfelelőse, lelke, mozgatóereje, mindenese, Kalocsányi István a megalakulástól a mai napig a szervezet pénztárosa, György Pál, egykori elnök, most vezetőségi tag és S. Jóba István. Zsitnyan elvtárshoz fordulok: — Meséljen a kezdetről! — Ezerkilencszáznegyvenkilenc őszén alakult a szervezet. A tagsági igazolványok kiállítására a következő év januárjában került sor. Akkor 75-en voltunk. Mindjárt ezen a télen két színdarabot mutattunk be. Persze, a színjátszásnak ebben a faluban hagyománya van. Az első években a színjátszáson kívül ismeretterjesztő előadások rendezésével foglalkoztunk. A születő új világról, a szocializmusról és a szövetkezetesítésről szóltak. A színjátszás volt az, amely munkánkban az első helyet kapta. Amikor megindult a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny, az elsők között neveztünk be, s meg is nyertük az első díjak egyikét. A néphagyomány ápolásának érdekében felújítottuk a Martosi lakodalmast. Szerepeltünk Zselízen az I. Országos Dal- és Táncünnepélyen és azóta már több alkalommal is részt vettünk ezen a rendezvényen, rendszeresen fellépünk a Csallóközi Dal- és Táncünnepélyen és a gombaszögi ünnepségeken, női éneklő csoportunk pedig kétszer is szerepelt a tévében. 1970-ig 20—25 színdarabot mutattunk be, mindig sikerrel. Azóta a színjátszás szünetel. A közönség szórakoztatásának szerepét női- és férfikarunk, valamint citeraegyüttesünk vette át. 1971-ben nagy sikerű népdalestet rendeztünk. Kezdeti nehézségekről tehát nem beszélhetek, inkább az elmúlt két év volt küzdelmes: hiába próbáltunk színdarabot betanulni, nem jelentkezett elég szereplő. Ezért aztán ez év tavaszán, a régiekkel a 25 év legsikeresebb színdarabjaiból készítettünk egy összeállítást. Nagy volt a bemutatást megelőző izgalom. Az egyes jeleneteket ugyanazok a szereplők adták elő, mint egykor ... A siker most sem maradt el. Háromszor kellett megismételnünk az előadást! — Hallhatnék valamit terveikről? Mivel készülnek a télre? — Három színdarab szövegkönyve is ott áll az asztalomon. Még nem döntöttünk, melyiket tanuljuk majd be. Sajnos, a színjátszó gárda tagjai közül néhányan kiöregedtek, a fiatalok közül pedig sokan elköltöztek a faluból. Azért én mégis bízom benne, hogy hamarosan megszűnik a pillanatnyi egy helyben topogás, és még a télen új színdarabbal lépünk a közönség elé. FISTER MAGDA DALOLÓ, VIDÁM ÜNNEP A hagyományt követték Nifny Lanec (Alsólánc) község lakói, amikor Immár harmad ízben rendezték meg a „Daloló Alsólánc" elnevezésű folklórnapot, amely ez alkalommal különösen ünnepélyes keretek között került lebonyolításra. Az előző két alkalommal is szabadtéren került megrendezésre a műsor, a szereplők az erre az alkalomra ácsolt színpadon léptek fel. Az Idén megváltozott a helyzet. A falu lakossága a tömegszervezetek, a hnb és a helybeli szövetkezet összefogásával állandó szabadtéri színpadot épített. A föl ki árfeszti vá I jelentőségét még csak növelte, hogy megrendezésére a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a CSEMADOK megalakulásának 25. évfordulója jegyében került sor. A színpad ünnepélyes átadása után, elsőként a gyermekekből alakul helybeli clterazenekar adott műsort, tanúbizonyságot téve arról, hogy az alsólánciaknak mennyire szívügyük népdalklncsünk ápolása, továbbvitele. Méltó volt az évfordulókhoz és az átadáshoz a perányi szlovák női éneklő csoport műsora Is. Ezután a helybeli asszonykórus vette át a szót. A környéken felgyűjtött népdalok közül adtak elő egy csokorra valót Igen színvonalas tolmácsolásban. Nagy élmény volt a vendégként meghívott mezőkövesdi Matyóegyüttes fellépése. A mezőkövesdiek másfél órás műsorral szórakoztatták a közönséget. Az együttes szólistáját — Béres Ferenc népszerű magyarországi népdalénekest, a közönség szűnni nem akaró tapsvihara köszöntötte. A rendezvény ebben az évben is elérte célját. Nemcsak Jól szórakozott a közönség, de elősegítette népdalkultúránk fejlődését s egymás megbecsülését is. ZOLCZER JÁNOS • A CSEMADOK Ipetsky Sokolec-I (Ipolyszakállasl) helyi szervezete mellett eredményes munkát végző, a község határain túl is Ismert női éneklő csoport működik. A kórus tagjai nagyon aktívan bekapcsolódnak a község élénk kulturális életébe. A „Tavaszi szél vizet áraszt" IV. országos. népdalversenyben is kiválóan szerepejtek: továbbjutottak mind a járási, mind pedig a kerületi döntőben. így ők Is ott lehettek az október í2-én rendezett országos döntőn, Bratislavában, a Kultúra és Pihenés Parkban. Nem véletlen ez a siker, hiszen a lelkes csoport minden egyes tagja szívből szereti a nótát és szívesen vállal társadalmi munkát Is. APA VILMOSNE s 11
