A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-05 / 27. szám
VALLOMÁSOK HAZAI TÁJAKRÓL Móricz Zsigmond művei Csehországban A magyar irodalom legnagyobb realistáját évtizedek óta ismeri a művelt cseh közönség. Születésének 95. évfordulójára a prágai Lidové nakladatelství most jelentette meg ízléses kiadásban, tiszteletre méltó — ötvenezres — példányszámban Móricznak 1911-ben írt Az Isten háta mögött című kisregényét, Anna Valentová fordításában. A könyv cseh címe Pan Bovary lett. Móricz Zsigmondot erős szálak fűzték a mai Csehszlovákiához, de nemcsak Szlovákiához, hanem Prágához is. Idézzük Klaniczay—Szauder—Szabolcsi Kis magyar irodalomtörténetéből: „A csehszlovákiai haladó mozgalmakkal való kapcsolata miatt a soviniszta közhangulat ellene is hajszát indít; 1931-ben hazaárulónak bélyegzik s országosan dúl a harc körűié.“ Nem csupán az akkori haladó magyar ifjúság, de a baloldali cseh értelmiség is magasra értékelte a magyar író bátor kiállását. Nemsokára a cseh- és a szlovák kultúra budapesti szószólója, Anton Straka, hozzálátott a Légy jó mindhalálig című Móricz-regény fordításához, s a Madách kiadásában 1936-ban megjelent fordításhoz maga a szerző írt bevezetőt, melyben az emberi összetartás iránti mély vágyát fejezte ki. Érdemes elolvasni azt is, amit Móricz első cseh fordítója, a szlovák Straka a prágai Brázda című folyóiratban ír a fasizmus árnyékában: „Fejlődésünk jelentős momentuma volt a prágai út, melynek során találkozott az itteni új-magyar, népi beállítottságú, nép között dolgozó ifjúsággal, aminő után mindig sóvárgott. A prágai iskola — akárcsak a huszita korszakban — most is nagy reformhatást gyakorolt az egész magyar életre. Innen ment az ösztönzés Szlovákiába, Erdélybe és Magyarországra is. Móricz nyílt hirdetője volt e hatásnak ...“ Amikor 1942. szeptember 9-én a nagy magyar író meghalt, művének avatott ismerője, Anton Straka már nem írhatott róla nekrológod, mert akkor már több, mint egy éve E F. Buriannal és más haladó művészekkel együtt Bautzenban tartották fogva. Ámde a nagy veszteségről, amely nemcsak a magyar, de az egész világirodalmat érte, olvasóiknak a cseh lapok is beszámoltak. Móricz Zsigmonddal nem csupán könyvei, hanem folyóiratokban, napilapokban megjelent novellái, elbeszélései révén is ismerkedtek a cseh olvasók. Móricz írásait cseh fordításban szívesen hozták az újságok, mert nemcsak meseszövése érdekes, hanem az aránylag messze élő, ismeretlen magyar nép különböző rétegeit a valóságnak megfelelően, jellegzetes tulajdonságaikkal mutatja be. Az első regényfordítást, sőt a prágai utat megelőzően, már a húszas években nyomára bukkanunk Móricz-írásoknak a cseh lapokban: így például Kcocna (Kotlós) címmel a Venkov 1925. június 14. számában közöl egyet Gustav Narcis Mayerhoffer fordításában. A legújabb, bevezetőnkben említett könyvön kívül alig találunk Csehország könyvesboltjaiban Móricz-művet. Ami volt, régen elfogyott. De a főváros különböző kölcsönkönyvtáraiban a háború utáni könyvkiadói politikai eredményeként ott vannak a Móricz-művek. Sorban jelentek meg legnépszerűbb regényei cseh fordításban, így a Hét krajcár, az Űri muri, A boldog ember, a Rokonok, a Pillangó, A betyár, A Rózsa Sándor a lovát ugratja, és a Rózsa Sándor összevonja szemöldökét, az Árvácska, és mások. A kötetek legtöbbjéhez Rákos Péter irodalomtörténész előszót, tanulmányt, magyarázatot fűzött, s a cseh irodalmi köztudatba ilymódon Móricz Zsigmond egyénisége, életműve helyes megvilágításban vetült át. Az egyes könyvek Bohumil Müller, Arno Kraus, Mila Zadrazilová és Anna Rossová, aki a Légy jó mindhalálig című regényt új tolmácsolásban adta közre. Az a cseh olvasó, aki ezeken kívül is Móricz-műveket akar olvasni, szlovák fordításban talál meg sok olyat, ami csehül nem jelent meg, így például a Forr a bor, a Sári bíró vagy a Forró mezők című regényeket. Ojabb és újabb regények, elbeszéléskötetek kiadását igényli a szépirodalmi téren fejlett ízlésű cseh közönség, amely hálásan fogad minden jó magyar könyvet. Szántó György Számtalanszor vagyunk tanúi, hogy magyarországi és más külföldi vendégek emléktárgyként könyvet, képesalbumot visznek haza. Hazánk szépséges tájait régi és új kiadású, szlovák és cseh müvek sora mutatja be és a turista hazatérve nemcsak úti élményeinek elmesélésével, hanem művészi képesalbumok megmutatásával is kedvet csinál környezetének Csehszlovákia valamelyik vidékének megtekintésére, bejárására. Az ilyen sikeres könyvek közé tartozik Vilém Heckel: Má vlast (Hazám) című művészi kivitelű albuma, amely a szerző halála után jelent meg — befejezetlenül. Igen, a barátok és munkatársak érdeme, hogy sok ezer művészi felvétel negatívjai közül kiválogatták a legszebbeket, a meg nem jelenteket, s az elhunyt, elképzelései szerint összeállították az albumot, amely életművének egyik legszebb alkotása lett. Eredeti elgondolása az volt, hogy addig gyűjti a negatívokat, amíg elmondhatja, hogy Csehszlovákia térképén nincs olyan pont, amelyre rá ne villantotta volr j fényképezőgépe lencséjét. Felvételei költőiek, nem véletlen, az az elképzelése, hogy a képek mondanivalóját versekkel támasztja alá: ez irányban tárgyalt is Frantisek Hrubin cseh költővel. Heckel, a meg nem mászott hegyek, a be nem járt tájak, a kies vidékek szerelmese — hivatásának áldozata lett: a Huascaranról lezúduló lavinában lelte halálát. És nem él már Frantisek Hrubin sem. S a négynyelvü jegyzetekkel, képmagyurázatokkal ellátott, 260 oldalas, 201 képet tartalmazó kiadványból mégis érdekes, maradandó élményeket nyújtó mű lett. Cseh- és Morvaország, Szilézia és Szlovákia tájairól nem csupán a szép beállítású, szokatlan szemszögből készült fényképek vallanak, hanem olyan ismert cseh és szlovák költők is, mint Frantisek Hrubin, Valentin Beniak, Miroslav Florian, Josef Hora, Emil Boleslav Lukác, Oldrich Mikulásek, Stanislav Kostka Neumann, Vítézsluv Nezval, Loco Novornesky és Vilém Závado. RADNÓTI MIKLÓS Tétova óda Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. Es holnap az egészet újra kezdem, Vámos Gábor felvétele mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, — mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a térítőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben, Kezed párftámra hull, elalvó nyírfaág, de bennéd dlszom én is, nem vagyok más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. 9
