A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-27 / 52. szám
Modern fiatalok — ennek a megjelölésnek sokak szemében még ma is pejoratív értelme van, hosszú hajú, ápolatlan, modortalan fiatalembereket értenek alatta, akik bolondulnak a harsogó beat-zenéért, a táncnak nevezett vad rángatózásért, utálják a tanulást és kerülik a munkát, egyszóval akiktől semmi jó nem várható. Azt talán felesleges hangsúlyozni, hogy a modernség ilyen értelmezésével e sorok írója sosem értett egyet, sem azzal, hogy fiatalságunknak csak egy jelentősebb töredékére is érvényesek volnának a fenti tulajdonságok, magát a modern szót sem szívesen használja, épp azért mert ilyen csúnyán félreérthető, hanem inkább azt a szót, hogy korszerű, ámbár ezt az ifjúság jelzőjeként nem igen alkalmazzák, inkább korszerű gépekről, korszerű lakóházakról beszélnek. Maradjunk hát egyelőre a modern szónál és próbáljuk meghatározni, milyen is ez a mi sokat emlegetett, szidott, modern ifjúságunk. Hat fiatal emberrel ülök a nyitrai Pedagógiai Intézet kollégiumának egyik szobájában, három fiúval és három lánnyal. Mind a hatan harmadéves pedagógusjelöltek. (Később még három hallgatónk is akadt.) (Külsőségek: Mindnyájan lezserül, de Hodek Mária rozni, szerintük mi a modernség, ki a modern fiatal, íme a válaszuk: Hodek Mária: „Szerintem az a modern fiatal, az a modern ember, aki tud alkalmazkodni a mai élethez, a korBódi Erzsébet: „Egyetértek az elhangzott véleményekkel, de még hozzátenném, hogy a modern fiatal azért nemcsak alkalmazkodik, hanem gondolkodik is, igyekszik felismerni a legfontosabb társadalmi feladatokat és részt vesz azok megoldásában." Csótó László: „Necsak külsőleg, ruházatunkban, hajviseletünkben legyünk modernek, hanem törekedjünk valami újra és szépre. Az új dolgok jobbak, mint a régiek." Szabó László: „Igazat adok: nem biztos, hogy ha divatosan öltözködünk, ettől valóban modernek leszünk, tehát a kor követelményeinek megfelelően cselekszünk is." Neizer László: „Szerintem a modern fiatalra az jellemző, hogy igyekszik korszerű műveltséget szerezni, de ehhez a műveltséghez nemcsak az tartozik, ami tegnap vagy ma jött létre, hanem évezredek kulturális értékei is. Primitívség azt gondolni, hogy csak az a modern, ami új." Ezután azzal a kérdéssel fordultam a fiatal pedagógusjelöltekhez, milyennek képzelik el a modern tanítót, van-e o tanításon kívül egyéb feladata, küldetése is. szépen öltözöttek, a lányokon nadrág és blúz vagy pulóver, s amint a képen is látható, a fiúk ruhája sem sokban különbözik; csaknem valamennyien cigarettáznak. A fiúk haja szinte szokatlanul, 'katonásan rövid.) Arra kérem őket, próbálják meghatószellemhez. Nem a külsőségekre, a divatos és múló áramlatokra gondolok, hanem azokra a mélyebb folyamatokra, amelyek a fejlődést elősegítik." Mezőlaky Erika: „A modern fiatal alkalmazkodik környezetéhez, körülményeihez, társaihoz..." Hodek Mária: „Mindenekelőtt legyen képes ismereteiből, tapasztalataiból leszűrni a tanulságokat, s átadni azokat tanulóinak; tanítsa meg őket arra, mi a módja az alapos tudás, sokoldalú műveltség megszerzésének. A tanulókat önálló munkára kell nevelni. Nem tartom helyesnek, ho a tanító bezárkózik az iskola falai közé. Nemzedékek mennek át a kezén, nem elegendő csak a tanórákon foglalkozni velük, lélektani szempontból nagyon fontos, hogy a pedagógus a tanításon kívül is dolgozzon, csak így fogja magát jól érezni abban a közösségben, amelybe kerül. A tanításon kívüli munkának, a szakkörök szervezésétől kezdve a különféle társadalmi feladatok megoldásáig sokféle módja van, mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbbet." Mezőlaky Erika: „Én olyan szakkört szeretnék majd vezetni, ami engem is érdekel és a tanulókat is. Mindenekelőtt énekkarra gondolok." Bódi Erzsébet: „A korszerű tanító legyen a gyerekek (sőt a felnőttek) példaképe. Törekedjék tehetségéből mindig a maximumot nyújtani, a gyerekek érezzék: azt kapták, amit elvártak." Csótó László: „Sokat gondolkodtam Mezőloky Erika és Bódi Erzsébet már ezen. Semmi esetre sem fogok megelégedni a tanórák ledarálásával. Képzőművészeti szakkört akarok szervezni, nem sok, mondjuk 8 gyerek részvételével, akiket érdekel. Megpróbálom fejleszteni szépérzéküket, megtanítom őket különféle ábrázolási technikákra — ha valaki erre a pályára, készül, legyen valami alapja." Szabó László: „Tornaszakos vagyok, tehát sportkört akarok szervezni. A modern ember szellemileg, testileg is egészséges. Az iskolában heti két óra testnevelés. Ez bizony kevés és csak iskolán kívüli munkával pótolható." Neizer László: „Saját tapasztalatomból tudom, hogy az általános és a középiskolában sok tanító valamiféle alacsonyrendű lénynek tartotta a tanulót. Ezt a szemléletet akarom a magam részéről elkerülni; emberszámba veszem majd a tanulót. Képzőművészeti és fotókört szervezek majd, s ezeket teljesítményi csoportokra osztom fel úgy, hogy a nyolcadikban már önálló munkákat készíthessenek a tanulók. Ha olyan helyre kerülnék, ahol gimnázium is van, o gyerekeket szeretném megtartani a .szakkörökben egészen az érettségiig. A fotókört úgy képzelem el, hogy ahhoz jól felszerelt laboratóriumnak is kell tartoznia, ahol ki lehet dolgozni a felvételeket." A hat pedagógusjelölt, ha nem is válaszolta meg egyértelműen, milyennek képzeli el a modern fiatal, a korszerű tanítót, nagyon komolyan készül arra, hogy nemsokára saját munkájával, életével fogalmazzon feleleteket a fenti kérdésekre. ZS. NAGY LAJOS Neizer László Próbál a főiskolások folklór csoportja Fényképezte: PRANDL SÁNDOR Csótá László Szabó László
