A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-27 / 52. szám
anyag-, díszlet- s makettépítő műhelyt is talál az alkalmi látogató. Sőt, van itt pirotechnikai, hangtrükk s fegyvertechnikai laboratórium — hogy csupán az érdekesebbeket soroljam el így hamarjában ... Akik ezekben dolgoznak: a szakmájuk mesterei. Amit készítenek, kivétel nélkül tökéletes, olykor egyedi darabok, pedig sokszor menet közben kell rögtönözni: hogyan, miképpen, miből állítsák elő azokat? Alkotó művészek és mérnökök hada irányítja a műhelyek és a laboratóriumok felelősségteljes munkáját, ahol mind több olcsó és praktikus műanyagot is felhasználnak. Még a szakértő szeme sem veszi nyomban észre, hogy a képernyőn látható oszlopcsarnokok, antik szobrok, lépcsőföljáratok, kandallók, búboskemencék egyszerű PVC-fóliából készültek; vagy a négy szoba összkomfortnak tűnő lakás összterülete a stúdióban nem több tízszer tíz méternél... Egyetlen .élőben" sugárzott, helyszíni közvetítés is több tucat ember, több napos előkészületeit teszi szükségessé. Hát még egy tévéjáték vagy egy-egy filmsorozat... Mindez mindenekelőtt a televíziós munka tervezőinek okoz fejtörést: hogyan lehetne ezt a sokféle időben zajló munkát megfelelően összefogni, irányítani. A műsorszerkesztőknek arra is nagy tekintettel kell lenniük, hogy a napok hangulata — hét közben is — más és más. Más a keddi, más a szombati. Más a pénteki s más a vasárnapi élettempónk. Mást akarunk szilveszterre és húsvétra, őszre, télre, nyaralásra. Aztán el kell dönteni azt is, hogy ki a napi műsorok felelőse? Mi megy felvételről, mi élőből? S mi nézők, nem is sejtjük: mi az, ami székhez, fotelhoz szögez bennünket? „Csak" várunk valamit. Az újat, az érdekeset, a következőt... Az idén, a második csatornán sugárzott szilveszteri műsor vezetője Nora Benaéková-Vasicovó lesz. Magas, szőke, csinos fiatalasszony. Mosolygás arca, nagy hold-szeme van. Egy vasárnap esti szolgálat közben leptem meg. — Nem érte kellemetlenül, amikor megtudta, hogy szilveszterkor is szolgálata lesz? Egyből, gondolkozás nélkül válaszol: — Talán csodálkozni fog, de nagyon szívesen vállalom ezt a estét... Természetesen, én is örömmel lennék otthon, a családom körében, de az előző évek során úgy tapasztaltam, hogy egy bemondónő számára éppen a karácsony és a szilveszter az esztendő két leghálásabb estéje. Ilyenkor valóban közvetlen kapcsolatba kerülhet a nézőkkel ... — Az előző években? ... Szemében derű csillan. — Igen, hiszen minden évben kijut Jr kedves néző este leül a L karosszékbe, fáradtan só-I hajt egyet, s aztán így A szól: „Nos, nézzük, mi van ma a televízióban?" Talán kikapcsolódásra, talán szórakozásra, talán „csak" pihenésre vágyva benyomja a tévékészülék fekete gombját — és amit a képernyőn lát, az tényleg a nap eseménye... Kettős értelemben is az. A híradó és esetleg több más, helyszínről közvetített műsortípus is egyenesen azzal a céllal készül, hogy a néző mielőbb értesüljön a nap aktuális eseményeiről, fontosabb külföldi s hazai hírekről. De eeménynyé válhat a híradót követő tévéjáték, tudományos-ismeretterjesztő vagy szórakoztató műsor is, amiről másnap aztán dicsérően vagy elmarasztalóan beszélnek országszerte. Valóban: a tévétől mindenekelőtt az egyidejűség varázsát várjuk. Azt a „csodát", hogy a fürge kamerák akkor és oda vigyenek bennünket, ahol és amikor valami érdekes történik. És a tévében látott események szemtanúiként aztán megvitatjuk, értékeljük a látottakat, hiszen valamennyien egyidőben értesültünk — mondjuk a legújabb űrrepülés, egy új üzem fölavatásának, két tekintélyes politikus találkozójának vagy akár egy figyelemre méltó kiállítás megnyitásának tényéről; mindannyian egyszerre állunk a történtek hatása alatt... Az esztendő különös, felejthetetlen varázsú ünnepein: karácsonykor és szilveszterkor a tévé kékesszürkén hunyorgó képernyője is valahogy „másként" világít... És aki este odaül a karosszékbe, joggal várja, hogy a műsor ünnepélyesebb, karácsonykor meghittebb, szilveszterkor pedig vidámabb, szórakoztatóbb, kötetlenebb legyen ... Otthonról ezért egyetlen kérdéssel indultam: miképpen is készül a tévéadás, hogyan telik majd a szolgálatuk azoknak, akiket az esztendő utolsó estéjén az a kötelesség vár, hogy a tévé képernyőjén — úgyszólván szó szerint — „házhoz szállítsák" a mindannyiunk által nem kis érdeklődéssel várt műsort. Lássuk hát, mire is van szükség — mondjuk — egy szilveszteri műsorhoz? Elsősorban témára, ötletre, forgatókönyvre, rendezőre, operatőrre, színészekre, műsorvezetőre. Meg felvevőgépre, reflektorokra, díszletekre, jelmezekre, kellékekre. És természetesen a technikusok és az egyéb műszaki személyzet egész seregére. Hát még? Egy közel húsz hektáron elterülő „műsorgyárra“, több mint kétezer dolgozóval, aminek a hivatalos neve: CSEHSZLOVÁK TELEVÍZIÓ, BRATISLAVA. Megtalálható a szlovák fővárost szegélyező lankás dombvidék egyik legszebb helyén: a Malom-völgy és a Csalogány-völgy találkozásánál. Kereken három esztendeje adták át rendeltetésének a bfatislavai tévé itt magasodó korszerű épületét, melyet a közeljövőben még több más, többszintes, új épület megnyitása fog követni. Ezen a hatalmas telepen készül a tévé mindennapi műsorának javarésze: a műtermekben itt forgatják a benti környezetben játszódó tévéjátékokat; a kisebb stúdiókból vitaesteket és más „élőben" sugárzott műsorokat közvetítenek. Ez a vadonatúj, mindenképpen impozáns épület nem véletlenül kapta azt a becenevet, hogy műsorgyár!... Hiszen falain belül kisebb-nagyobb stúdiók, vetítőtermek, rendezői és vágószobák, sminkelő helyiségek, szerkesztőségi szobák, önálló szinkronstúdiók... és a legkülönbözőbb műhelyek egész garmada. Dolgozik itt asztalos, festő, kárpitos, lakatos, esztergályos, cipész, finommechanikus vagy ács; több műhoU 6
