A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-20 / 51. szám
Sok sikert arattak az idén a Dunajská Streda-i (dunaszerdaheiyi) színjátszók Mihail Zoscsenko: Táskadáridó című víg játékával. (Prandl Sándor felvétele) További szempont lenne a prózai és zenés darabok egyensúlya. Tény, hogy a legtöbb helyen szeretnének zenés darabokat játszani. Sajnos ott is, ahol ehhez nincsenek meg a kellő feltételek. Az ifjúsági színjátszásról talán annyit, hogy a leggyakrabban színre vitt darab a Jávorfácska és a Csodálatos furulya. Pedig ezen a téren' is találhatók további értékes művek. S az utóbbi két évben sokkal több gyermek — és ifjúsági színdarab jelent meg, mint a múltban. Az orosz klasszikusok és a kortárs szovjet színművek nemzetközi sikereket érnek el. Ezért öntevékeny együtteseinknek is fokozottabb mértékben fel kellene figyelni rájuk. Napjainkban együtteseink repertoárjában két darab képviseli a mai szovjet drámát, éspedig: Zoscsenko: Táskadáridója (vígjáték) és Rozov: Érettségi találkozója (konverzációs dráma), bár ezeket sem játszák túl gyakran. Az orosz klasszikusok közül Csehov: Sirály című drámáját egy, Katájev: Utolsó mohikánját két ízben játszották az említett időszakban. A baráti szocialista államok drámairodalmának élen járó alkotásaihoz (az említett szovjet, valamint magyarországi művek kivételével) sajnos nem lehet hozzájutni. Egészségesnek tartanánk ezért azt a szempontot is, jobban tekintetbe venni a jövőben, hogy hazánk felszabadulásának 30. jubileumi esztendejében méltó kifejezést nyerjen a felszabadulás nemzetközi jelentősége a baráti szocialista államok drámáinak műsorra tűzésével. A felsorolt problémák a CSEMADOK KB Titkárságára beérkezett jelentések révén vetődtek fel. Tudjuk, hogy nem a bemutatott művek számszerűsége a legfontosabb, de a rendezés színvonala is lényeges. Egy azonban bizonyos, hogy például a Cigányt nehéz ma már korszerűen rendezni. De az is tény, hogy az Anyát is lehet igen rosszul színre venni. Igaz viszont az is, hogy bár akadnak szép számmal jeles alkotások az együttesek műsorán, ennek ellenére ma még a kevésbé elismert művek vezetnek, s hogy olykor a jól előadott drámának sincs értő közönsége és kritikája, amely ezeket az erőfeszítéseket méltányolná. A problémák zöme tehát mindig valamilyen előrelépéssel is kapcsolatos. Az öntevékeny színjátszó együttesek műsorpolitikájának jellegzetessége — mint eddig mindig — napjainkban is; a fejlődés és az átmenetiség. Ez a kettősség, az új és a régi keveredése adja meg az öntevékeny színjátszás jelenlegi profilját s ez — lényegében egészségesnek mondható. Hiszen az eredmények és problémák mindig szükségszerűen összefonódnak. Az összegezések eredményei korántsem arra utalnak, hogy most már országszerte az említett, hiányolt művek domináljanak a színpadon. Nem. Inkább a járási dramaturgiai tanácsoknak kívánunk támpontokat adni: Szeretnénk, ha üléseiken felülvizsgálnák a járás színjátszó mozgalmának műsorpolitikáját, s irányító munkájukkal olyan hatást gyakorolnának a helyes dramaturgiára, hogy megszűnjék a túlzott egysíkúság a darabválasztásban. A műsorpolitika színes skálája megkívánja, hogy járásonként mind a mai, mind a klaszszikus vígjáték vagy dráma egyaránt teret kapjon. 1975-ben, a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójának jubileumi esztendejében a rangos évforduló méltó megünneplése érdekében helyesnek tartanánk tovább szorgalmazni a baráti országok időszerű drámai alkotásainak színre vitelét, a klasszikusok közül a haladó alkotásokat tűzni műsorra, fokozottabb figyelmet szentelni a kortárs szovjet, cseh, szlovák és a hazai magyar drámai alkotások színre vitelének. Mivel szintén 1975-ben ünnepeljük Jókai Mór születésének 150. évfordulóját, ennek is kifejezésre kellene • jutnia a helyes műsorpolitikában. Mindent egybevetve — a felsorolt problémák ellenére is — meggyőződésünk, hogy a magyar öntevékeny színjátszó együttesek műsorpolitikájának fejlődését, ha nem is túl gyors, de jelentős előrehaladás jellemzi, s ami lényeges, a rendezők legjobbjai egyre inkább azon fáradoznak, hogy a mai problémákat tükröző darabokat vigyenek a közönség elé. S ez a legtöbb, amit elvárhatunk tőlük. — kasza — HELYI SZERVEZETEINK MUNKÁSSÁGÁRÓL - NÉHÁNY SORBAN Novemberben a Dunajská Streda-i (dunaszerdaheiyi) járásban is megkezdődtek a CSEMADOK-alapszervezetek évzáró taggyűlései. Annak ellenére, hogy itt-ott a határban is akad még tennivaló, az emberek szívesen mentek el az elmúlt napokban egyegy jól szervezett évzáróra. A legtöbb alapszervezetben — a járási bizottság egy-egy tagjának részvételével — olyan szinten folytak le az évzáró taggyűlések, hogy politikailag és kulturális téren is teljesítették küldetésüket. A csehszlovák—szovjet barátság hónapjának dunaszerdaheiyi ünnepélye megnyitóján telt ház előtt lépett fel a légi „L“ Irodalmi Színpad. A halottak énekelnek címen a felszabadulás 30. évfordulóján összeállított műsort Péterfi György rendezte. A műsor irodalmi szinten érzékelteti a fasizmus kegyetlenségét és méltó emléket állít áldozatainak. Uuba Gyula Vajúdó parasztvilág című könyvéről tartottak vitaestet a CSEMADOK helyi csoportjának rendezésében Holicében (Gellén), Oldzában (Olgyán), Královské Kraéanyban (Királyfiakarcsán) és Trstenában (Nádasdon). Külön dicséretet érdemelnek az olgyaiak (a faluban összesen nincs 70 helyrajzi szám), itt 55 személy jelent meg az irodalmi esten és 42-en megvették a könyvet. A közeljövőben Sulanyban (Sülyön), Rohovcében (Nagyszarván) és Kluéovecban (Kulcsodon) találkoznak az olvasók Duba Gyulával. Samorínban (Somorján) a járás legnagyobb taglétszámmal rendelkező szervezetének keretében klub alakult az elmúlt hetekben. A sok szép feladat mellett célul tűzték ki, hogy igyekeznek nagyobb mértékben bevonni a város értelmiségi dolgozóit a CSEMADOK munkájába. Horná Potőftban (Felsőpatonyban) két lelkes pedagógus, Varga Mária és Jiránek Júlia, fáradságot nem ismerve, 35 tagú felnőtt énekkart szervezett. Elismeréssel kell szólnunk Karácsony Gyula tanfelügyelő munkájáról, aki sokirányú elfoglaltsága ellenére példásan dolgozik a szervezetben. Az elmúlt évadban a Tűzvirág c. drámát mutatták be nagy sikerrel, most pedig a „Szabad szél“ című operett bemutatójára készülnek. Ha a faluban élő értelmiségi dolgozók lelkesebben követnék a többiek jó példáját, akkor a felsőpatonyi „kultúrpalotában“ mihamar pezsgő kultúrélet folyna. A kultúrház fiatal igazgatója is bizonyára minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse a CSEMADOK és a többi tömegszervezet munkáját. Egész éven át rendszeres munka folyik a Horné Myto-i (vámosfalusi) kultúrházban, melyet a közelmúltban épített a falu lakossága — társadalmi munkában. A kultúrműsorok szervezője Oláh Ödön igazgatótanító. A szó szoros értelmében éjt nappallá téve dolgozik a CSEMADOK alapszervezetében. A kultúrház mindig tele van fiatalokkal, hiszen a klub.-éstek színesek, vidámak és tanulságosak. Már készülnek egy új vígjáték bemutatására is. A Hét 42. számában a lelkes Vrakúft-i, (várkonyi) fiatalokról és a közönyösekről találóan írt Varga Erzsébet. Valami mégis kimaradt a riportból — éspedig a színjátszó csoport rendszeres munkája. Nagy sikerrel játszották az elmúlt évadban Dávid Teréz: Időzített boldogság című darabját. Nemcsak az irodalmi színpad, de a színjátszó csoport is új bemutatóra készül. Sajnos, a község értelmiségi dolgozói közül sokan itt sem érzik szükségét annak, hogy tevékenyebben bekapcsolódjanak a kulturális munkába. Mindenképpen szólni kell a gabéikovói (bősi) alapszervezet munkájáról, hiszen nemcsak a politikai ünnepeken adnak kitűnő műsorokat az állami gazdaság dolgozóinak, de a közelmúltban az idős nyugdíjasoknak is hangulatos műsorral kedveskedtek. Énekkaruk, citerazenekaruk és színjátszó csoportjuk is rendszeres tevékenységet fejt ki. Így sorolhatnám azonban tovább a járásnak azokat a községeit, ahol szintén lelkes és eredményes CS_EMADOK-munka folyik. De egyelőre talán ennyi is elég. Riport helyett... BEKÖ MARIA A várkonyi színjátszó csoport
