A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-20 / 51. szám

+ A forgalmas belvárosi úton szél­sebesen száguld a mentőautó. A fel­felvillanó kék fény és a sziréna jelzi, hogy súlyos beteget szállítanak a leg­közelebbi kórházba. A belvárosi köz­lekedés egy pillanatra leáll, az élet­mentőknek mindenütt szabad utat en­gednek. — Gyorsabban! A vérnyomás veszé­lyesen süllyed, a beteg szíve már alig ver — utasítja a mentőorvos a gép­kocsivezetőt —, attól félek, hogy pilla­natok múltán beállhat a klinikai ha­lál... — A rövidhullámú adón jelentettem a központnak, hogy a beteg állapota válságos. Előbb kaptam a választ: a szívosztályon készenlétben várnak már minket — válaszolta a gépkocsiveze­tő, s még nagyobb sebességre kap­csolt. A kórház udvarán már két beteg­ápoló várta a mentőket. Az eszmélet­len beteget a rendelő vizsgálóaszta­lára fektették. Orvosok, ápolónők vet­ték körül. Az EKG pillanatok alatt je­lezte a páciens szívének szabálytalan működését. — Infarktus — mondja halkan a grafikont olvasó idős orvos. A páciens nek óvatosan adagolva adjon oxigént! — szólt az egyik ápolónőhöz, a mel­lette álló fiatal orvost pedig utasítot­ta: — Gyorsan Dolsin-injekciót! Egy órába sem telik, az eszméletlen beteg magához tér. Kinyitja a szemét. Előbb csak nagy fehér foltokat, majd körvonalakat lát, s ezek végül képpé olvadnak össze. A gyors és gondos orvosi közbelé­pés, a kitűnő gyógyszer és nem utolsó­sorban az oxigén, amely felfrissítette az infarktusos beteg vérét és agymű­ködését, mentette meg a biztos halál­tól a súlyos beteget. Az oxigént a sa­lai (vágsellyei) Duslo Nitrogén Művek dolgozói állítják elő és palackozzák. ♦ A vágsellyei Nitrogén Művek Szlo­vákia egyik legfiatalabb, legkorszerűbb vegyipari kombinátja. Nitrogén-, ká- i lium- és foszfor tartalmú műtrágyát ' A VÁG MENTI VEGYIKOMBINÁT gyártanak itt és oxigént állítanak elő. Alapanyagként a Szovjetunióból érke­ző földgáz és maga a légkör szolgál. A Duslo minőségi termékeit, amelyek­nek alkalmazásával rekordterméseket érnek el a mezőgazdaságban, ma már nemcsak hazánkban, de távoli ■ országokban is ismerik, dicsérik. A vágsellyei vegyipari kombinát ta- ! valy ünnepelte megalapításának ti- | zenötödik évfordulóját. A gyár alap­jait 1958-ban rakták le; 1962-ben már ötmillió korona értékben gyártottak itt műtrágyát. Tavaly a termelés összérté­ke egy milliárd 186 millió korona volt, a jövő évi termelési terv pedig mór hárommilliárd korona körüli összeget tesz ki. Hihetetlenül hangzik, de így van: annyi idő alatt, amíg valaki elszív egy cigarettát, a vágsellyei vegyipari kom­binát ma egymillió korona értékű ter­méket gyárt... ♦ És kik azok az emberek, akik a korszerű technológia segítségével ilyen nagyszerű munkasikereket érnek el? Azok, akik a két világháború közötti években kenyérért, munkáért tüntettek, illetve ezeknek fiai, lányai, Vágsellye, Tornác, Kosúf és a közeli falvak la­kói, akik a letűnt rendszerben nem-A MAJOR ISTVÁN szocialista brigád tagjai. egyszer álltak szemben a csendőrök szüronyos puskáival, de még akkor sem hátráltak meg, amikor csendőr­­sortűz oltotta ki a munkáért, szociá­lis igazságosságért tüntető társaik életét. — És mi a nagyszerű munkaslker titka? — Dolgozóink példamutató, becsü­letes munkája — válaszolták kérdé­sünkre az üzem vezetői. Dolgozóink nemcsak megtanulták a korszerű gé­pek kezelését, de ma már újításokkal segítik a jobb és gazdaságosabb ter­melést. És a sikeres munkát lényege­sen elősegítik a vállalat kísérleti labo­ratóriumai, ahol nagy szaktudással rendelkező mérnökök, technikusok dol­goznak. ♦ Az üzemben ma már 165 szocialis­ta brigád dolgozik. Az egyik legered­ményesebb kollektíva a Halász László vezette Major István szocialista bri­gád. — Brigádunk 1972-ben alakult. Az első időben huszonhaton voltunk, je­lenleg harminc tagból áll a brigád, Eredményes és sikeres munkánkat iga­zolja az is, hogy tavaly elnyertük a szocialista brigád I. fokozatát. Mi az ipari és az egészségügyi célokra szánt oxigént palackozzuk. A célunk: jó munkánkkal hozzá kívánunk járulni az üzem tervfeladatainak maradéktalan teljesítéséhez. Ma mór sok száz dolgozó saját au­tóján jár munkába. — Nézze csak — mutatja a gyár előtti parkolóhelyen álló kocsikat Ha­lász László, — annyi itt az autó, hogy sokszor bizony bajok vannak a parko­lással: kevés a hely. Azokat, akiknek pedig még nincsen saját autójuk Sely­­lyéről és a környező falvakból az üzem autóbuszán hozzák be a gyárba, és természetesen a műszak után haza is szállítják őket. Az új dolgozók rövid idő alatt lakást kapnak. Rendszeresen, terv szerint, a gyár fejlesztésével össz­hangban épülnek a korszerű vállalati lakások. A kereset jó, biztos és nyu­godt megélhetést biztosít. — A családos anyák is gondmente­sen dolgozhatnak. Az üzem vezetősé­ge és a szocialista brigádok patronál­ják a csecsemőotthonokat, óvodákat és iskolákat. Mindent megteszünk, hogy segítsünk a szülők gyermeknevelési gondjain — vette át a szót Szabó Er­zsébet, a Major István szocialista bri­gád tagja. — És a brigád kulturális élete? — Távaly szlovákiai körúton, ma­gyarországi kiránduláson, több alka­lommal Bratislavóban kulturális ren­dezvényeken voltunk — folytatta a be­szélgetést a brigád vezetője. — 1972 óta a brigád egységessé forrt, úgy érezzük, hogy egy nagy család va­gyunk. Nemcsak a munkában, de a magánéletben is segítjük egymást, hi­szen az életet mindig gondok, prob­lémák kísérik. ♦ Különös érzéssel búcsúztam. Ré­gen, több mint két évtizede jártam utoljára Sellyén, ezért jobban feltűn­tek a tapasztalt változások, amiket az iparosítás hozott. Az egykor elhanya­golt, poros, mezőgazdasági jellegű kisváros valóban a felismerhetetlensé­­gig megváltozott, Vágsellyének ma kor­szerű kórháza, gyönyörű kultúrháza és nagyszerű sportstadionja van, az em­berek gondtalan és nyugodt életét, gondtalan öregségét szocialista társa­dalmunk biztosítja. FEDERMAYER ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom