A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-22 / 47. szám
J!IllIII! I'! »ursiik máshoz, már hozzánk is eljárt, s egyszer, amikor a házasságról beszélgettünk, arra kért, mondjak igent, öngyilkossággal Is fenyegetőzött, úgy csikarta ki belőlem a beleegyezést. Persze, hamarosan megbántam, hogy könnyelműen igent mondtam, mert nem sokkal azután beleszerettem egy másik fiúba. És most attól tartok, hogy két szék között a földre kerülök. Vagyis, otthagyom az első szerelmemet, a másik meg majd engem hagy ott. Tanácstalanságban telnek a napjaim, ezért fordulok segítségért az olvasókhoz. Tizennyolc éves vagyok, nem szeretném elrontani az életemet. Jelige: „Boldogtalan Mária" Válasz „Hálátlan gyermek" jeligére A Hét 32. számában olvastam szomorú levelét. Mivel a sorsom hasonló az önéhez, elhatároztam, hogy papírra vetem a gondolataimat. Azzal kezdem, hogy én nem tartom önt hálátlannak. Inkább szerencsétlennek. Sokan el sem tudják képzelni, mennyit szenvednek azok, akiket az édesanyjuk soha nem szeretett. A nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy képtelen szeretni a szüleit. Megértem önt. Én sem szerettem anyámat, mert ő sem szeretett engem. Apám nagyon rendes ember volt, anyámnak viszont rossz a természete. Az örömtelen gyermekkor nekem is fájó emlék. Az édesapám természetét örököltem s édesanyámnak ez nem tetszett, örökké éreztette velem. Szüleim nem éltek jól. Anyám többször otthagyta apámat, s ő szegény visszahívta és inkább szenvedett mellette, válni nem akart. Nyolcéves koromtól főztem a családnak, iskolából hazajövet nem tanulhattam, nem játszhattam, a ház körül kellett tennem-vennem. És ez (gy ment tizennyolc éves koromig, férjhezmenésemig. Bizony, ha megboldogult édesapám nem lett volna olyan jó, és M. Borsky felvétele nem szerettem volna annyira, el is költöztem volna otthonról. Ennyit dióhéjban az életemről. És itt mindjárt hozzáteszem, vigasztalásk,éppen, hogy a gyermekek nem tehetnek arról, milyenek a szülei. Azok a boldogok, akiknek jó szüleik vannak. Nagyon tudom tisztelni azokat a mostohaapákat, mostohaanyákat, akik szeretettel veszik körül a gyermekeket. Csak azt tanácsolhatom önnek, felejtse el keserű gyermekkorát, törődjön többet a férjével, hiszen amint írta, szereti őt. Vigasztalja az, hogy ha jó szülőt nem is osztott ki számára az élet, jó férjet igen. Családjában, otthonában találja meg örömét, boldogságát. Jelige; „Egy jóakarója" Válasz „Csak Lacival lehetek boldog" jeligére Megragadta figyelmemet a leveled. El is gondolkoztatott, el is szomorított.' Sokat gondolkodtam az életeden, és megállapítottam, hogy nem könnyű. Még csak tizenhét éves vagyok, ennek ellenére igyekszem segítségedre lenni a tanácsommal. Azt írtad, hogy édesapád iszik, és te szégyelled magad miatta. És nagyon bánt, hogy édesanyád is édesapádat pártfogolja. Ebből arra következtetek, hogy szüleid nem nagyon kedvelnek. Nem akarják, hogy azzal a fiúval járj, akit ők elleneznek. Elképzelem, milyen érzéssel indulsz haza a találkáról. Én a helyedben sírni tudnék. Ha úgy látod, hogy egy életreszóló szerelem köt össze azzal a fiúval, menj hozzá férjhez. Szerintem nem számít, hogy még csak tizennyolc éves vagy. Szüleid mellett ne tedd tönkre az idegeidet, öngyilkosságra ne gondolj I Házasodjatok össze, és ha a fiú, leendő férjed nem változik meg, szép családi életben lehet részed. Jó megoldásnak tartanám azt is, ha a szüléidtől elköltöznél. Feltételezem, hogy a fiú kitart melletted és nem változik meg. Hosszan tartó, boldog házaséletet remélhetsz. Jelige: „Ne hagyd el soha, ki téged szívből imád" Nem tudom, mihez kezdjek? Mint sok más fiatalnak, nekem is a szerelem okoz szenvedést. Fél éve ismerek egy fiút, aki kezdetben csak tetszett, később azonban megszerettem. Ahogy nálunk mondják, kedvese lettem. Nem házasságra gondolok. Ragaszkodtunk egy-Olyan helyzetbe kerültem, hogy kénytelen vagyok önökhöz fordulni tanácsért. Tizennyolc éves vagyok és egyszerre két fiúval hozott össze az élet. Az egyik külföldi, a másik falubeli. A külföldi fiúval még év elején ismerkedtem meg. Itt dolgozik országunkban, összeismerkedésünk után gyakran találkoztunk. Később azonban messzebb szólította el a munkaköre és már csak nagyon ritkán találkozhattunk. Olyankor persze boldogok voltunk, élveztük az együtt eltöltött órákat. Aztán még messzebbre szólította el a munkaköre. Három hónapig nem láttuk egymást. Eközben a bálban megismerkedtem egy falubeli fiúval. Már több mint egy hónapja ismerjük egymást. De annak ellenére, hogy falubeliek vagyunk, csak ritkán találkoztunk. Ezek a találkozások szintén örömet jelentettek számomra, később azonban azt vettem észre, hogy megváltozott köztünk a viszony. Ennek az okát persze nem tudnám > megmondani s alkalmam sem volt ró, hogy megkérdezzem a fiút, mi történt vele. Szüleim tudnak mind a két fiúról, s o külföldit nagyon ellenzik, tiltják, nem akarják, hogy találkozzon! vele. Elmondták előttem mindenféle szélhámosnak, aki csupán olyankor jelentkezik, amikor a munkaköre közelebb hozza. Szüleim véleményétől függetlenül úgy alakult a dolog, hogy a külföldi fiú ismét közelebb jött dolgozni. Egyik vasárnap összetalálkoztunk és nagyon boldogok voltunk. Megígérte, ezután gyakrabban meglátogat, hiszen már nem leküzdhetetlen akadály a távolság. Most már többször és rendszeresen találkozhatnánk, de a szüleim egyre erélyesebben tiltják a kapcsolatunkat. És én tanácstalan vagyok, nem tudom, mitévő legyek? Jelige: „Egy boldogtalan kislány" DIFTÉRIA Másnéven torokgyík — a diftériabacilus (Corynebacterium diphtheriac) által előidézett járványos fertőző betegség. Leggyakrabban a torok, azonkívül az orr, a gége, ritkább esetekben a légcső és a hörgők nyálkahártyáját támadja meg. A dtftéria forrása a betegek és a bacilusgazdák orr-torok-váladéka, esetleg a dlftériás fekélyek, sebek váladéka. A kórokozók cseppfertőzés, közvetlen érintkezés, használati tárgyak, ritkábban élelmiszerek (tej) közvetítésével kerülnek az egészséges egyén szervezetébe. A dlftéria nem hagy hátra mentességet, úgyhogy többszőr meg lehet kapni. A betegség lappangásl ideje legalább 2—5 nap. Fontosabb tünetei: hosszú lappangás, nehéz légzés, szürkésfehér álhártyás lepedék a mandulákon, lágyszájpadon, garatíveken, rekedt hang, ugató köhögés, az arc rendszerint feltűnően halvány. Enyhe esetekben lappangva, úgyszólván belopózva kezdődik, sem hidegrázás, sem magas láz, sem torokfájás nem Vezeti be, a gyermek nem eszik, rossz kedvű, kissé bágyadt; ilyenkor megnézve a torkot, az egyik vagy mindkét mandulán fehéres, élesen határolt, összefüggő lepedéket látni. Ez a lepedék a következő napokon nagyobbodik és kiterjedhet a garatívekre, a nyelvcsapra vagy a garathátfalra is. A nyaki mirigyek ilyenkor kissé duzzadtak. Egy-két nap alatt megállhat a folyamat, de átterjedhet a gégére és ott az oly súlyos álhártyás lobot, a gége diftérláját okozhatja. A gyermek kissé lázas, rekedt, időnként szárazon, ugatóan köhög, kissé szaporábban lélegzik. Ez az állapot napokig eltarthat és fokozatosan súlyosbodik. A belélegzés hangos, fűrészelő lesz, a beteg teljesen bereked, úgyhogy hangot sem tud adni, a köhögés igen fájdalmas. rekedten ugató jellegű. A légzés egyre nehezebb, az orrszárnyak kitágulnak, az összes segédizmok részt vesznek a belélegzésben. Az arc duzzadt, az ajkak kékesek, a szemek kidüllednek, az arckifejezés rémületet árul el. A beteg időnként el-elszunynyad, de csakhamar felriad, köhögni kezd, majd fuldoklási rohamok kezdődnek. Időnként Ilyen rohamok alatt álhártyát köhög fel és köp ki a beteg, s utána megkönnyebbülve elalszik. De az álhártya újra képződik, és a keserves vergődés újra kezdődik. A szénsavfelhalmozódás következtében idővel a beteg elveszti az eszméletét, és ha nem jön radikális segítség, csakhamar beáll a halál. A diftéria szövődményei, utóbetegségei között veszélyesség szempontjából első helyen állnak a bénulások. A diftériabacilus mérgének, toxinjának megvan az a tulajdonsága, hogy igen erősen kötődik az idegrendszerhez és ott elfajulásokat okoz. aminek múló bénulások a következményei. Elsősorban a torokban, a lágy szájpadon keletkezhetnek ilyen bénulások, aminek orrhangú beszéd a következménye, azonkívül ivásnál a folyadék az orron ömlik vissza. A szemidegbénulásnak múló kancsalság a következménye, de bénultak lehetnek a fej, a kar, a törzs, az alsó végtagok izmai is. E bénulások általában idővel teljesen vlszszafejlődnek. A bénulásnak a legsúlyosabb alakja a szivbénulás, amely a betegség 3—4. hetében keletkezhetik és pár perc alatt megöli a beteget. Utóbetegségként szivizomgyulladás, perifériás vérkeringési zavarok is felléphetnek. A betegség gyógyítása diftériaellenes gyógysavóval. megelőzése a dlftériabacllus csökkentett mérgező hatású toxinját tartalmazó védőoltással lehetséges. A diftéria megelőzésében a kötelező védőoltásnak van a legnagyobb jelentősége. A csecsemő 3—5 hónapos korában két védőoltást kap, az elsőt 6 hét után .követi a második, majd ezt 6 hónap elteltével a harmadik. Ojraoltásra a gyermek 3. 5. és 8. életévében, erős fertőzésveszély esetén pedig később is sor kerül, mivel az oltás nem ad teljes mentességet. Az édesanyákhoz fordulunk: ne vonják ki gyermekeiket a kötelező védőoltás alól, hogy elejét tudjuk venni e veszélyes betegségnek. Dr. JAN PETRAS
