A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

J!IllIII! I'! »ursiik máshoz, már hozzánk is eljárt, s egy­szer, amikor a házasságról beszélget­tünk, arra kért, mondjak igent, öngyil­kossággal Is fenyegetőzött, úgy csikarta ki belőlem a beleegyezést. Persze, hamarosan megbántam, hogy könnyel­műen igent mondtam, mert nem sokkal azután beleszerettem egy másik fiúba. És most attól tartok, hogy két szék kö­zött a földre kerülök. Vagyis, otthagyom az első szerelmemet, a másik meg majd engem hagy ott. Tanácstalanság­ban telnek a napjaim, ezért fordulok segítségért az olvasókhoz. Tizennyolc éves vagyok, nem szeretném elrontani az életemet. Jelige: „Boldogtalan Mária" Válasz „Hálátlan gyermek" jeligére A Hét 32. számában olvastam szo­morú levelét. Mivel a sorsom hasonló az önéhez, elhatároztam, hogy papírra vetem a gondolataimat. Azzal kezdem, hogy én nem tartom önt hálátlannak. Inkább szerencsétlennek. Sokan el sem tudják képzelni, mennyit szenvednek azok, akiket az édesanyjuk soha nem szeretett. A nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy képtelen szeretni a szüleit. Megértem önt. Én sem szerettem anyá­mat, mert ő sem szeretett engem. Apám nagyon rendes ember volt, anyámnak viszont rossz a természete. Az öröm­­telen gyermekkor nekem is fájó emlék. Az édesapám természetét örököltem s édesanyámnak ez nem tetszett, örökké éreztette velem. Szüleim nem éltek jól. Anyám többször otthagyta apámat, s ő szegény visszahívta és in­kább szenvedett mellette, válni nem akart. Nyolcéves koromtól főztem a családnak, iskolából hazajövet nem tanulhattam, nem játszhattam, a ház körül kellett tennem-vennem. És ez (gy ment tizennyolc éves koromig, férjhez­­menésemig. Bizony, ha megboldogult édesapám nem lett volna olyan jó, és M. Borsky felvétele nem szerettem volna annyira, el is köl­töztem volna otthonról. Ennyit dióhéj­ban az életemről. És itt mindjárt hozzá­teszem, vigasztalásk,éppen, hogy a gyermekek nem tehetnek arról, milye­nek a szülei. Azok a boldogok, akik­nek jó szüleik vannak. Nagyon tudom tisztelni azokat a mostohaapákat, mostohaanyákat, akik szeretettel veszik körül a gyermekeket. Csak azt taná­csolhatom önnek, felejtse el keserű gyermekkorát, törődjön többet a férjé­vel, hiszen amint írta, szereti őt. Vigasz­talja az, hogy ha jó szülőt nem is osztott ki számára az élet, jó férjet igen. Családjában, otthonában találja meg örömét, boldogságát. Jelige; „Egy jóakarója" Válasz „Csak Lacival lehetek boldog" jeligére Megragadta figyelmemet a leveled. El is gondolkoztatott, el is szomorított.' Sokat gondolkodtam az életeden, és megállapítottam, hogy nem könnyű. Még csak tizenhét éves vagyok, ennek ellenére igyekszem segítségedre lenni a tanácsommal. Azt írtad, hogy édes­apád iszik, és te szégyelled magad miatta. És nagyon bánt, hogy édes­anyád is édesapádat pártfogolja. Ebből arra következtetek, hogy szüleid nem nagyon kedvelnek. Nem akarják, hogy azzal a fiúval járj, akit ők elleneznek. Elképzelem, milyen érzéssel indulsz ha­za a találkáról. Én a helyedben sírni tudnék. Ha úgy látod, hogy egy életre­­szóló szerelem köt össze azzal a fiúval, menj hozzá férjhez. Szerintem nem szá­mít, hogy még csak tizennyolc éves vagy. Szüleid mellett ne tedd tönkre az idegeidet, öngyilkosságra ne gon­dolj I Házasodjatok össze, és ha a fiú, leendő férjed nem változik meg, szép családi életben lehet részed. Jó meg­oldásnak tartanám azt is, ha a szüléid­től elköltöznél. Feltételezem, hogy a fiú kitart melletted és nem változik meg. Hosszan tartó, boldog házaséletet re­mélhetsz. Jelige: „Ne hagyd el soha, ki téged szívből imád" Nem tudom, mihez kezdjek? Mint sok más fiatalnak, nekem is a szerelem okoz szenvedést. Fél éve ismerek egy fiút, aki kezdetben csak tetszett, később azonban megszerettem. Ahogy nálunk mondják, kedvese lettem. Nem házas­ságra gondolok. Ragaszkodtunk egy-Olyan helyzetbe kerültem, hogy kény­telen vagyok önökhöz fordulni taná­csért. Tizennyolc éves vagyok és egy­szerre két fiúval hozott össze az élet. Az egyik külföldi, a másik falubeli. A külföldi fiúval még év elején ismer­kedtem meg. Itt dolgozik országunkban, összeismerkedésünk után gyakran ta­lálkoztunk. Később azonban messzebb szólította el a munkaköre és már csak nagyon ritkán találkozhattunk. Olyan­kor persze boldogok voltunk, élveztük az együtt eltöltött órákat. Aztán még messzebbre szólította el a munkaköre. Három hónapig nem láttuk egymást. Eközben a bálban megismerkedtem egy falubeli fiúval. Már több mint egy hó­napja ismerjük egymást. De annak ellenére, hogy falubeliek vagyunk, csak ritkán találkoztunk. Ezek a találkozá­sok szintén örömet jelentettek számom­ra, később azonban azt vettem észre, hogy megváltozott köztünk a viszony. Ennek az okát persze nem tudnám > megmondani s alkalmam sem volt ró, hogy megkérdezzem a fiút, mi történt vele. Szüleim tudnak mind a két fiúról, s o külföldit nagyon ellenzik, tiltják, nem akarják, hogy találkozzon! vele. Elmondták előttem mindenféle szélhá­mosnak, aki csupán olyankor jelentke­zik, amikor a munkaköre közelebb hoz­za. Szüleim véleményétől függetlenül úgy alakult a dolog, hogy a külföldi fiú ismét közelebb jött dolgozni. Egyik va­sárnap összetalálkoztunk és nagyon boldogok voltunk. Megígérte, ezután gyakrabban meglátogat, hiszen már nem leküzdhetetlen akadály a távolság. Most már többször és rendszeresen találkozhatnánk, de a szüleim egyre erélyesebben tiltják a kapcsolatunkat. És én tanácstalan vagyok, nem tudom, mitévő legyek? Jelige: „Egy boldogtalan kislány" DIFTÉRIA Másnéven torokgyík — a diftériaba­­cilus (Corynebacterium diphtheriac) által előidézett járványos fertőző be­tegség. Leggyakrabban a torok, azon­kívül az orr, a gége, ritkább esetek­ben a légcső és a hörgők nyálkahár­tyáját támadja meg. A dtftéria forrása a betegek és a bacilusgazdák orr-torok-váladéka, eset­leg a dlftériás fekélyek, sebek vála­déka. A kórokozók cseppfertőzés, köz­vetlen érintkezés, használati tárgyak, ritkábban élelmiszerek (tej) közvetíté­sével kerülnek az egészséges egyén szervezetébe. A dlftéria nem hagy hátra mentességet, úgyhogy többszőr meg lehet kapni. A betegség lappan­­gásl ideje legalább 2—5 nap. Fonto­sabb tünetei: hosszú lappangás, nehéz légzés, szürkésfehér álhártyás lepedék a mandulákon, lágyszájpadon, garat­íveken, rekedt hang, ugató köhögés, az arc rendszerint feltűnően halvány. Enyhe esetekben lappangva, úgyszól­ván belopózva kezdődik, sem hidegrá­zás, sem magas láz, sem torokfájás nem Vezeti be, a gyermek nem eszik, rossz kedvű, kissé bágyadt; ilyenkor megnézve a torkot, az egyik vagy mindkét mandulán fehéres, élesen ha­tárolt, összefüggő lepedéket látni. Ez a lepedék a következő napokon na­gyobbodik és kiterjedhet a garatívek­re, a nyelvcsapra vagy a garathátfal­ra is. A nyaki mirigyek ilyenkor kissé duzzadtak. Egy-két nap alatt megáll­hat a folyamat, de átterjedhet a gé­gére és ott az oly súlyos álhártyás lo­bot, a gége diftérláját okozhatja. A gyermek kissé lázas, rekedt, időnként szárazon, ugatóan köhög, kissé szapo­rábban lélegzik. Ez az állapot napokig eltarthat és fokozatosan súlyosbodik. A belélegzés hangos, fűrészelő lesz, a beteg teljesen bereked, úgyhogy han­got sem tud adni, a köhögés igen fáj­dalmas. rekedten ugató jellegű. A lég­zés egyre nehezebb, az orrszárnyak kitágulnak, az összes segédizmok részt vesznek a belélegzésben. Az arc duz­zadt, az ajkak kékesek, a szemek ki­düllednek, az arckifejezés rémületet árul el. A beteg időnként el-elszuny­­nyad, de csakhamar felriad, köhögni kezd, majd fuldoklási rohamok kez­dődnek. Időnként Ilyen rohamok alatt álhártyát köhög fel és köp ki a be­teg, s utána megkönnyebbülve elal­szik. De az álhártya újra képződik, és a keserves vergődés újra kezdődik. A szénsavfelhalmozódás következtében idővel a beteg elveszti az eszméletét, és ha nem jön radikális segítség, csakhamar beáll a halál. A diftéria szövődményei, utóbeteg­­ségei között veszélyesség szempontjá­ból első helyen állnak a bénulások. A diftériabacilus mérgének, toxinjának megvan az a tulajdonsága, hogy igen erősen kötődik az idegrendszerhez és ott elfajulásokat okoz. aminek múló bénulások a következményei. Elsősor­ban a torokban, a lágy szájpadon ke­letkezhetnek ilyen bénulások, aminek orrhangú beszéd a következménye, azonkívül ivásnál a folyadék az orron ömlik vissza. A szemidegbénulásnak múló kancsalság a következménye, de bénultak lehetnek a fej, a kar, a törzs, az alsó végtagok izmai is. E bé­nulások általában idővel teljesen vlsz­­szafejlődnek. A bénulásnak a legsú­lyosabb alakja a szivbénulás, amely a betegség 3—4. hetében keletkezhetik és pár perc alatt megöli a beteget. Utóbetegségként szivizomgyulladás, perifériás vérkeringési zavarok is fel­léphetnek. A betegség gyógyítása diftériaelle­­nes gyógysavóval. megelőzése a dlfté­­riabacllus csökkentett mérgező hatású toxinját tartalmazó védőoltással lehet­séges. A diftéria megelőzésében a kötele­ző védőoltásnak van a legnagyobb je­lentősége. A csecsemő 3—5 hónapos korában két védőoltást kap, az elsőt 6 hét után .követi a második, majd ezt 6 hónap elteltével a harmadik. Ojraoltásra a gyermek 3. 5. és 8. élet­évében, erős fertőzésveszély esetén pedig később is sor kerül, mivel az oltás nem ad teljes mentességet. Az édesanyákhoz fordulunk: ne vonják ki gyermekeiket a kötelező védőoltás alól, hogy elejét tudjuk venni e ve­szélyes betegségnek. Dr. JAN PETRAS

Next

/
Oldalképek
Tartalom