A Hét 1974/2 (19. évolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

a város arról nevezetes, hogy Itt van a világ leg­nagyobb szilvapiaca. A legfestőibb útvonal mindenképpen az, amely Szerbiát köti össze Bosznia-Hercegovinával. Visegrá- don keresztül. Ez az út fut át azon a híres Drina- hídon, amelyet még Szokolovics Mehmed pasa épít­tetett 1571-ben. A hídnak nagyszerűen szép történe­tét Ivó Anrics Nóbel-díjas jugoszláv író írta meg, s amely Híd a Drinán címmel magyarul is megjelent. Az ország belsejében az utak mentén szilvafák szózezerszám — Bosznia szilvaország, rengeteg a gyümölcsöskertje és új telepítésű szőlője. Északon Bihác városát találjuk: vadregényes folyóján, az Unán egymást érik az örvények és a vízesések. Délen a Drvar, a hős város fogad. A Neretva mentén fel­tűnik Mostar, amely feledhetetlen képet nyújt fehér kőből épült házaival, magas ívelésű római emlékű — Csontvári festészetében is megjelenített — híd- jóval, a szürkéspiros Velezs hegység alatt, Bosznia-Hercegovina történelme tele van harccal, küzdelemmel. Legrégibb lakói az Illírek voltak. Idő­számításunk kezdete előtt a IV, században kelták birtokolták. Később a rómaiak, majd a gótok hódí­tották meg. A szláv törzsek a VI. században teleped­tek le Boszniában, elsősorban a nehezebben meg­közelíthető hegyvidéken ütöttek tanyát. A X. század­ban megszületett Bosnyák bánság szerb, horvát, bizánci, majd a XII. századtól magyar hűbéri fenn­hatóság alá került. A tatárjárás után IV. Béla Bosz­niát két külön bánságra osztotta. Harcolt itt Mátyás király is a török ellen. Jajce bevételéhez fűződik szállóigévé vált mondása: „Emberekért, nem falakért Kép a közelmúltból: rendőrök támadják meg a sztrájkoló munkásokat Paramarihóban szerződések megkötésére és; o szakszervezeti mozgalomban való részvételre. A természeti kincseket túlnyomórészt külföldi tőkés érdekeltségek aknázzák ki. Suriname a bauxitbányászat tekintetében Jamaica és Ausztrália mögött a harmadik helyen áll a vilá­gon (7 millió tonna évente). A külszíni fejtéssel kitermelt érc egy részét hazai kohászati üze­mekben dolgozzák fel. A három nagy lelőhely közül kettő az amerikai ALCOA, egy a holland harcolunk!" Végül 1463-ban II. Mohamed török szultán elfoglalta Boszniát. A szörnyű szenvedésekkel járó török uralom cári orosz hadak segítségével 1878-ban ért véget. Ekkor Boszniát az Osztrák—Magyar Monarchiához csatol­ták. Az osztrákok véres terror árán vezették be a „civilizált rendet". Erre a terrorra a Ferenc Ferdinán- dot meggyilkoló Princip Gavrilo pisztolylövései tettek pontot 1914-ben Szarajevóban. Kitört a világháború és a monarchia összeomlott. A két világháború között Bosznia élete állóvíz volt: sötétségben, elmaradottságban élt. De szabadság­szerető, bátor népéből nyomban a német megszállás után sokan fegyvert ragadtak, elhagyva otthonukat a hegyekbe menekültek és véres harcokat vívtak a nácikkal. E harcok eredményeképpen itt szabadultak fel Jugoszláviában az első területek, amelyek parti­zán-közigazgatás alatt önálló, független életet éltek, és bölcsőivé váltak a szabadságnak. Az elsők között felszabadított Bihaöban alakult meg az antifasiszta tanács (AVNOJ), amely később az ősi Jajcéban tar­totta meg második ülését 1943. november 29-én. Ott rakták le voltaképpen az új Jugoszlávia alapjait. Korábban az ország lakosainak főfoglalkozása a földművelés volt, termékei: búza, dohány, cukorrépa és gyümölcs, különösen a szilva. Állattenyésztése elsősorban a juh és sertéstartásra korlátozódott. Ipara feldolgozó, háziiparszerű volt. A hosszú török uralom alatt a gazdasági élet alig mozdult előre. Az Osztrák—Magyar Monarchia általi annexió után megélénkült a forgalma, a bányászata (ámbár első­sorban külföldi vállalatok fölözték le a jövedelmet), és fejlődött a kereskedelme is. Ezt nagymértékben Billiton társaság birtokában van. Ugyancsak az ALCOA suriname-i kirendeltségének tulaj­donában van a hatalmas Affobakka vizierőmü, amelynek kapacitása eléri az egy milliárd kilo­wattot. Az ország lakosságának kétharmada a me­zőgazdaságban dolgozik, főleg a holland tele­pesek ültetvényein és kis parcellákon. Főbb termények: a rizs, cukornád, kukorica, kókusz­dió, kakaó, banán és citrusfélék. Jelentős a ma­hagóni- és teakfa-kitermelés. Az állatállomány jelentéktelen. Gazdaságának alapja és fő exportcikke a bauxit. A városokban, főként a csaknem 150 ezer lakosú Paramaribóban nagy a munkanélküliség, mintegy 80 ezer ember kénytelen külföldön dolgozni. Az Egyesült Államok befolyása főként a má­sodik világháború idején erősödött itt meg, amikor Suriname-ban amerikai légitámasz­pontok voltak. Az USA befolyását kellőképpen illusztrálhatja az a tény is, hogy Suriname kor­mányzója és a tanácsadó testület elnöke hosz- szú évekig Henri L. de Vries volt, az ALCOA suriname-i fiókjának elnöke. Az új államnak nehéz feladattal kell megbirkóznia: a politikai függetlenség elnyerése után a gazdasági füg­getlenséget is ki kell harcolnia. elősegítették a viszonylog nagyarányú út- és vasút­építkezések is. A fordulatot a felszabadulás jelentette. Azóta az Ipar fejlődése is felfelé ívelő görbét mutat. A leg­utóbbi harminc év alatt Bosznia-Hercegovina mező- gazdasági jellegű területből közepesen fejlett agrár­ipari jellegű országgá vált. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem négyszer, az ipari termelés hat­szor nagyobb a háború előttinél. Jugoszláv! nagy­ipari üzemeinek egynegyede Bosznia-Hercegovinában van. A Trók-macedon-masszívum értékes fémekben gazdag, ősi hegységei a bányászatot és a fémipart teszik az új gazdasági élet súlypontjává. A vasipar központja a közép-boszniai Zenica: hatalmas kohói és acélművei vannak. A fémfeldolgozó ipar köz­pontja Banja Luka, amelynek fejlett vegyipara és bőrgyártása, sör-, dohány-, konzervipara van. Jelen­tős a bányaipara, mangánt, vasat, krómércet, bauxl- tot, piritet, magnezitet és sót termelnek ki hegyeik­ből, és van kőolaja is. Bosznia-Hercegovina Jugosz­lávia egész vasérckitermelésének 96, sókitermelésé­nek 100, a bauxiténak 34, a. szenének 38, a nyers­vasénak 54 százalékát adja. Hála a nagyesésű folyó­kon épített vízierőműveknek, Jugoszlávia bauxitját az országon belül dolgozzák fel, és ma Franciaország után Jugoszlávia Európa második bauxit-nagyhatal- ma. A háború előtt csupán Szarajevónak volt több mint 50 ezer lakosa, ma lakóinak száma meghaladja a negyedmilliót, és az iparosodás révén 50 ezren felüli középváros lett Banja Luka, Tuzla, Zenica és Mostar is. f falu az őserdőben I Szarajevó egyik modern lakótelepe

Next

/
Oldalképek
Tartalom