A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

1 :....... ACSEMADOK-nak a koJlcei (kassai) járásban végzett negyedszázados sikeres munkájáról nem könnyű összefogó képet adni, u­­gyanis a megalakulástól máig eltelt Idő alatt annyi minden feljegyzésre érde­mes történt, hogy akár egy kötetet is jócskán meg lehetne tölteni vele. így aztán csak a legfontosabb tények felsorolására szorítkozhattam e rövid cikk keretében. A szövetség megalakulásakor a mai megnagyobbodott koilcei (kassal) já­rást közigazgatásilag két járás, még­pedig a kassal és a szepsl alkotta. Elsőnek Koilcén (Kassán) alakult helyi szervezet. Ennek megalakításá­ban döntő szerepet játszott számos magyar nemzetiségű kommunista, töb­bek között Kohn Péter, dr. Simái Bé­la, Dénes Ferenc, Tóth István, Stein Jenő, Halász József, a Kulcsár-házas­pár és mások. Házról házra járva, a párt politikájának irányelvéből kiin­dulva Igyekeztek megnyerni a magyar nemzetiségű dolgozókat a szervezet számára. Munkájukban a párt kevés­sel korábban alapított magyar nyelvű napilapja, az Új Szó is sokat segített, mert terjesztése alkalmat adott újabb és újabb emberek megismerésére s ezzel a taglétszám emelésére. A kas­sai szervezet s egyben a Járási bizott­ság első elnöke Tóth István elvtárs volt. Ezt követően a másik járási székhe­lyen, Szepsiben Is megalakult a szö­vetség helyi szervezete, majd sorra alakultak az akkori két járás többi községében is. A legnagyobb Irammal a kassaiak kezdték el a munkát. Ismét megindult a magyar nyelvű színjátszás, a nép­művelési munka területén rendszeressé váltak a politikai, ateista, egészség­­ügyi és egyéb témájú előadások, népi tánccsoport, énekkar alakult, rendez­vény rendezvényt követett. A helyi szervezet a városban levő üzemekkel, köztük a Kelet-szlovákiai Gépgyárral és a mai Vasmű elődjével a Hukóval Is felvette a kapcsolatot. A város és a községek CSEMADOK-szervezeteinek tagjai önkéntesen részt vettek az Ifjú­sági vasútvonal és a Kelet-szlovákiai Vasmű építésében s azonkívül Is ren­geteg árát dolgoztak társadalmi mun­kában a roznavai (rozsnyól) vasércbá­nyában, országos és helyi jelentőségű akciókban. A CSEMADOK-kal csaknem egyidő­­ben kezdték alakulni az egységes földművesszövetkezetek. A kollektivizá­lás nagy munkájából a CSEMADOK- szervezetek és a tagság Is mindenütt dicséretesen kivette részét. Nemcsak agitáltak. Aratások Idején az aktív se­gítség mellett, a CSEMADOK-csopor­­tok kultúrműsorokkal szórakoztatták az aratókat. A csoportok szereplésére sok esetben a tarlón, ebédszünetben ke­rült sor. Voltak községek, ahol viszont az efsz segített a CSEMADOK helyi szervezetének megalakításában. A helyi szervezetek alapításával egy­­időben kezdtek megalakulni, illetve, most már a CSEMADOK keretében működni színjátszó, tánc- és esztrád­­csoportok. A már említett kassal cso­porton kívül ide tartozott: a hanecl (nagyszaláncl) táncegyüttes és szín­játszó csoport, amelynek megalakításá­ban érdemei voltak Kulcsár, Kmetz, Hézsely és Szarvas elvtársaknak, a cfurkovi (győrkel) tánccsoport és ének­kar, ahol dr. Szabó Zoltán, Vitéz Lász­ló, Vitéz István és Mltro Lászlóné je­lentették a mozgató erőt; továbbá a bldovcel (magyarbődi) népművészeti csoport (Mihók Imre, Gédra Imre), a Vel'ká Ida-i (nagyldai) együttes (Veres Pál, Kis-Csáji Ferenc, Tobákos János, Fedák Isvánné, a Bulykó-család és má­sok) a sertai (abaújszinal) együttes (Sós Gábor, Erőss Pálné, Mitró Lász­ló), de így sorolhatnánk a többi tánc, színjátszó, esztrád csoport egész sorát is. A kezdeti években a közművelődési tevékenység nagyobb méretű kibonta­kozását a kultúrházak, kultúrtermek hiánya gátolta. A páratlan lelkesedés és igyekezet időszakában sokszor ki­takarított Istállók, raktárak vagy más nagyobb méretű termek fogadták be a kultúra kedvelőit. Idővel aztán sorra épültek az új kultúrházak — mindenütt a CSEMADOK-tagok aktív segítségé­vei. A munka eredményessége érdekében a kerületi bizottság a járási bizottság­gal közösen többnapos, sőt többhetes tanfolyamokat rendezett a helyi szer­vezetek vezetői számára. Az iskolázá­sok résztvevői szerzett ismereteiket és tapasztalataikat később mint a párt-és állami szervek s a Nemzeti Front szer­vei járási apparátusának dolgozói is kamatoztatni tudták tevékenységükben. A járási bizottság' irányításával foko­zatosan mindenütt a megfelelő kerék­vágásba jutott a szervezeti élet. Nagy segítséget jelentettek ebben a járási aktivisták, akik gyakran látogatták a helyi szervezeteket. A művelődési formák közül a szín­játszás vált mindjárt kezdetben a leg­népszerűbbé. Igaz, eleinte sok gondot okozott a megfelelő darabválasztás, a szövegkönyvek beszerzése és természe­tesen a díszletezés, a színpad műszaki berendezése. Nemegy esetben előfor­dult, hogy éppen a műszaki kellékek hiánya rontotta az előadások hatását, színvonalát. Fokozatosan aztán, ha nem Is teljes mértékben, de ezek a kérdések is megoldódtak. A CSEMA­DOK járási bizottságának dramatur­giai szakbizottsága, melynek már évek óta Sanyi József mérnök az elnöke, mindig megfelelő Ideológiai és szak­mai szinten Igyekezett irányítani a cso­portok munkáját. A színjátszó csopor­tok műsorán sok olyan mű szerepelt, amely népszerűsítette a párt politiká­ját, a társadalmunk fejlődésével pár­huzamosan változó életmód egyes for­máit, és nem utolsósorban a szövet­kezetesítés gondolatát. A legkiforrottabb csoport a kassai volt. Műsorukban számtalan ismert és kevésbé ismert mű kapott helyet. Szép sikerrel játszották Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című darabját; ezzel több mint száz alkalommal (I) léptek közönség elé. Ugyancsak eredményesen szerepel­tek a Dódi, a Liliomfi, a Közös út, A cigány, a Boci boci tarka, a Vitézek és hősök, a Kubó, az Apa, a Lúdas Matyi, a Kullogók, a Jeggyűrű a mel­lényzsebben és más darabokkal Is. Sokan vállalták a nehéz, de szép és hasznos munkát. Ilyenek voltak, hogy csak néhány nevet említsek: a No­­votny-hózaspár, Huzsvár Ferenc, Nóbi Margit, Molnár Aranka, Spisák Géza, Musák Viktor, Breznyicky László, Hor­váth Ferenc, Antal Pál, a Ruzsbáth­­hózaspór, Zsolcer Béla, Kóstyenszky Ferencné, Takács Lajos és sokan má­sok. A vidéki színjátszók közül a szepsiek (Mirandolina, Bújócska, Futótűz, Mi­előtt a kakas megszólal stb.) a csé­­csiek (Énekes madár, Kígyómarás, Sen­ki fia, A debreceni lunátikus stb.) és a buzitaiak (Húsz év után, A vén sze­relmes stb.) képviselték legtöbbször járásunkat országos versenyeken, így a komáromi Jókai-napokon, valamint a szlovákiai amatőr színjátszó csoportok Surányban megrendezett seregszemlé­jén. Szépen dolgoznak a somodlak, akik az 1972-ben első ízben kiírt szov­jet drámaverseny járási fordulójában az első helyen végeztek. A járásunk­ban évente átlag 8—12 csoport tanul be és ad elő háromfelvonásos színda­rabot. A kezdeti nehézségek után, a nép­­művészeti tevékenység is fellendülőben van. Kezdetben itt sem volt kellő szá­mú szakember. Ennek ellenére olyan lelkes emberek, mint Hemerka Olga, Erőss Pálné, Sarlós József, Horváth Fe­renc és mások segítségével, rendre alakultak a népitánc és éneklő csopor­tok (Abaújszinán, Szepsiben, Jánokon, Somodlban, Nagyidán, Györkén, Ma­gyarbődön, Csécsen és másutt). A cso­portok számára nagy lépést jelentett a dal- és táncünnepélyek rendszeresí­tése. Az első ilyen járási méretű ren­dezvényre 1955-ben került sor Szepsi­ben, s azóta minden évben találkoz­nak a népművészeti csoportok, a tán­cosok, énekesek, hogy tanúbizonyságot adjanak felkészültségükről, tudásukról, számot adjanak egész évi munkájuk eredményeiről. Mór szintén hagyomá­nyos a nagyldai körzeti dal- és tánc­ünnepély, és legújabban igen nagy sikere van a Daloló Alsólánc néven megrendezésre kerülő népművészeti bemutatónak. ""A néptánc- csoportok s a népdal­énekesek Is évenként járási versenye­ken mérik össze tudásukat. A tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny járási fordulóin Idáig átlagosan mindig 20— 20 énekes szerepelt. Es hogy a CSE­MADOK komolyan foglalkozik a népi hagyományok ápolásával, azt a leg­jobban az bizonyítja, hogy tánccso­portjai mindig nagyon jól helytálltak a szlovák csoportokkal közösen meg­tartott járási versenyeken. De ugyanez elmondható az országos rendezvénye­ken való szereplésükről is. Az ötvenes évek elején, az akkor még fiatal kassai csoport több alka­lommal szerepelt a stráfnicei országos folklórfesztlválon. Röviddel később az abaújszlnaiak Is betörtek az országos élvonalba s a zselízi folklórfesztiválról gyakran tértek haza a győztesnek ki­járó jutalommal. Persze, Zselíz mellett Gombaszögön, Vychodnán, Levocóban (Lőcsén), Svidníken és minden más, nevezetesebb rendezvényen is sikere­sen szerepeltek. Rajtuk kívül a nagy­­idaiak, győrkelek, jánoklak, szepsiek, csécsiek, migléciek, buzitaiak, komáró­­ciak tevékenysége, szereplése is dicsé­retet érdemel. A népművészeti mozgalom irányítá­sa terén nagy feladat hárul a CSE­MADOK jb népművészeti szakbizott­ságára, melynek már hosszú idő óa Hemerka Olga az elnöke, A CSEMA­DOK jb és a Járási Művelődési Köz­pont jó együttműködésére vall, hogy évente többnapos tanfolyamot rendez­nek a tánckörvezetők számára. Az énekkari mozgalomnak is meg-NÖVEKVŐ igényességgel A CSEMADOK munkája a kosicei járásban 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom