A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

••• Az ország felszabadulásé- . nak s a szocialista építés kezdetének közelgő harmincadik évfordulója arra késztet, hogy tekintsünk vissza az elmúlt évekre, a megtett útra. S amikor elemezni szándékozunk azt, amit a szocialista fejlődés három évtizede folyamán elértünk, amikor szemügyre vesszük a társadalom szociális osztályszerkezetében bekövetkezett óriási változásokat, s azt, hogy hol tartunk ma, nem lehet nem észrevenni egy ilyen jelentős tényt — hogy milyen szembetűnően megszilárdult és meggyökeresedett társadalmunkban a szocialista életmód.

Nem véletlenül fejt ki a tőkés világ hatalmas erőfeszítéseket arra, hogy meggyőzze alattvalóit, hogy a polgári társadalom életmódja felülmúlja a szocialista vívmányokat és hogy semmivel sem cserélhető fel, nem véletlen, hogy a Nyugaton éles viták folynak arról, hogyan lehetne ezt a legjobban belesulykolni az emberek tudatába, hogyan lehetne a tőkés rendszert örök érvényűnek, változatlannak és változtathatatlan- ' nak minősíteni. S nem véletlen, | hogy emberek nagyszámú csoportjai — tudósok, elméleti szakemberek és filmproducensek, kiadók és szerkesztők, a művészeti és kulturális élet irányítói — foglalkoznak a nehéz és nem irigylésre méltó feladattal: hazugságokat és rágalmakat találnak ki és terjesztenek a szocialista életmódról. Keservesen igyekeznek bizonygatni, hogy a polgári társadalom a hagyományos szabadságjogokon és az egyenlőségen alapul. Azzal büszkélkednek, hogy ők az erkölcs és az emberi etika védelmezői.

De hát nézzük csak, hogyan vélekednek erről egyes szerzők a polgári lapok hasábjain:

„Az, amit nálunk hagyományos szabadságjogoknak hívunk, egyre keservesebb képet mutat. Mindenütt azok vannak hatalmon s azok diktálnak, akik korlátok közé akarják szorítani az ifjúságot, be akarják tapasztani a kulturális tényezők száját, felbomlasztani a szakszervezeteket, a parlamentet hangfelvételeket készítő stúdióvá változtatni.“

— írta például a francia Le Monde.

„A szülők azt akarják, hogy gyermekeik egészséges erkölcsi.alappal rendelkezzenek, de ugyanakkor

arra törekednek, hogy gyermekeikből gazdag emberek legyenek, Ámde a két dolgot nem lehet összehangolni“ — írta az amerikai Look.

Milyen egyenlő esélyekről lehet beszélni egy olyan társadalomban, ahol az egyszerű ember semmit sem jelent a hatalmas monopóliumokkal szemben! Kicsi pont nemcsak ami a nemzeti jövedelemből való részesedését, hanem a társadalomban gyakorolt valódi jogait is illeti.

A szocialista életmód teljesen eltérő alapon — a termelőeszközök társadalmi tulajdonán nyugszik. Ez egyesíti az embereket, olyan közösséget alakít ki, amelyet közös ér-SZOCIALISTA

dekek vezetnek, erősíti a kollektív szellemet. A szocialista életmód a kizsákmányolástól felszabadított emberek elvtársi együttélése, egymás kölcsönös segítése és együttműködése, igazi humanizmus, a társadalom gondoskodása minden egyes tagjáról és megfordítva, minden egyes ember gondoskodása a társadalomról.

Az elmúlt harminc év folyamán nemcsak kialakította és állandóan tovább fejleszti az ország anyegiműszaki bázisát. Emellett megváltozott az emberek, a tömegek viszonya a munkához, alapjaiban megváltoztak a létfeltételek, teljesen más, új viszonyok alakultak ki az egyéni és a társadalmi érdekek, a magánélet és a közélet között. Joggal büszkék lehetünk szocialista életmódunkra, noha vannak még nálunk kivételek és lesznek is még egy darabig. Harminc év még nem olyan hosszú idő, hogy teljesen eltűnjenek életünkből az önzés, a törtetés, az élősködés, a kapzsiság megnyilvánulásai és más negatív tulajdonságok, amelyek még fennmaradtak a kispolgárral együtt, akit még nem sikerült mindenütt átnevelnünk vagy a felnövekvő nemzedék bizonyos részére gyakorolt befolyását teljes mértékben kiküszöbölnünk.

Társadalmunk nem támogatja a pénzhalmozás és vagyongyűjtés vágyainak kielégítését, mert nálunk

; nem a tulajdonjog, a tőkés törvénye érvényesül, hanem mindenekelőtt az emberi méltóságot becsüljük, az ember szabadságjogait tartjuk tiszteletben. Az ember jogait és nyugalmát az állam, a szocialista társadalom védi és garantálja. Szabadságjogait az emberek a szocializmus viszonyai között mindenekelőtt a társadalmi életben való önkéntes és tudatos részvételükkel gyakorolják: Ez a kifejezője a szocialista demokráciának, amely lényeges feltétele a szocialista életmódnak.

Társadalmunk ebben az irányban érthetően nem merevedett meg, nem igyekszünk meggyőzni magun-ÉLETMÚDUNK

kát arról, hogy már elértük a szocialista életmód tökéletes szintjét és ideális tartalmát. Sok feladat vár még ránk. Tudjuk, hogy van még, ami javításra szorul a munkához való viszony területén: s a szocialista brigádok és a versenyző kollektívák bizonyságát nyújtják a becsületes törekvésnek, hogy van még, ami javításra szorul az életstílus és a környezet tekintetében, amely ehhez az élethez megteremti a feltételeket, hogy még távolról sem vagyunk a végén az ország anyagi és kulturális gazdagsága fejlesztésének. A szociális és tudományos-műszaki haladás gyors fejlődése megköveteli a munkához való fokozottabban alkotó hozzáállást, a társadalmi érdekek tudatának s a társadalmi és az egyéni érdekek egysége tudatának további erősödését, a felelősség- és kötelességtudat erősödését, amit a szocialista brigádok jelszava is kifejez: „Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni!“

A szocializmus polgári kritikusai nemegyszer megpróbálkoztak rendszerünk rágalmazásával, azzal vádolva minket, hogy nálunk „diktálják az ízlést és a kulturális érdeklődést", és hogy valamiféle egyenlősdi van nálunk, a fogyasztás korlátozása meg hasonlók. Nem kell tényeket felsorolni, hogy nyilvánvaló legyen, hogy ezeknek az állításoknak semmi közük a szocialista valósághoz egyik szocialista államban sem. Államunk minden egyes polgára a saját tapasztalatai alapján meg tudja cáfolni ezeket a rágalmakat.

Alaptalanok és tudománytalanok azok az állítások is, hogy a műszaki fejlődésnek az irányvonalai, amelyek a tőkés és a szocialista rendszerben azonosak, az életmód közös vonalait is meghatározzák.

Igen gyors ütemű a szocializmusban a műszaki haladás, de sem mai kiváló eredményei, sem még kiválóbb jövendő sikerei nem kényszeríthetnek rá rendszerünkre idegen és idejét múlt társadalmi viszonyokat és személyi kapcsolatokat. Üj szocialista valóságunkban továbbra is el fogjuk távolítani a múlttal ilyen vagy olyan módon kapcsolatos sötét foltokat, amelyeket a polgári köztársaságtól örököltünk, s ezzel párhuzamosan az életmód és az egész társadalom egyre „humánusabb“ lesz, vagyis egyre jobban meg fog felelni az ember eszményi életéről alkotott elképzeléseknek.

Szocialista rendszerünk a marxista-leninista ideológián alapul. Mint ahogy Brezsnyev elvtárs mondta:

„A munkához a legforróbb viszonyt felmutató legszervezettebb társadalmat építjük, amit valaha is ismert az emberiség történelme.“ A szocialista társadalom lehetővé teszi számunkra olyan társadalmat kialakítani, amely állandóan szaporítani fogja gazdagságát s egyre boldogabb életet biztosít tagjai számára.

Ismerjük az e cél eléréséhez vezető legközelebbi utat. Ez a CSKP XIV. kongresszusa határozatai megvalósításának útja. „Folytatni fogjuk azt, ami bevált a múltban — mondotta Gustáv Husák elvtárs zárszavában a CSKP KB májusi plenáris ülésén — a párt és központi bizottsága eszmei, szervezési és akcióegységeinek további szilárdításában, a párt és a nép egységeinek elmélyítésében, a CSKP és az SZKP, a Csehszlovákia és a S Szovjetunió s a szocialista közösség többi országa közötti szoros testvért együttműködésben. Ez az út, amely biztosítékát nyújtja társadalmunk további sikeres szocialista fejlődésének“.

Ez szocialista életmódunk fejlesztésének és elmélyítésének útja is.

t

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.

Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet és csak az ész. csak az ész, az tudja a drót feszülését Látod-e drága, a képzelet itt, az Is így szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul Ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,

Szerbia vak tetejéről búvá otthoni tájra.

Búvá otthoni táji Ó, megvan-e még az az otthon?

Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?

£s aki jobbra nyöszörög, ak! balra hever, hazatér-e?

Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sort alá tapogatva, úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksjn, hernyóként araszolgatván a papíron; zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakkunkra.

Rémhírek és férgek közt él Itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, szétdarabolt, lázas test s mégis egy életet él Itt, — jóhírt vár, szép asszony! szót, szabad emberi sorsot, s várja a véget, a sűrű homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák ostroma meg-megújul, de a légysereg elnyugodott már.

Este van, egy nappal rövídebb. lásd újra a fogság és egy nappal az élet is. Alszik a tábor, A tájra rósüt a hold s fényében a drótok újra feszülnek, s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod-e drága, susognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már újra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féllgszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadá, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Harminc évvel ezelőtt, 1944 novemberében Abdán a fasiszta hóhérok kivégezték Radnóti Miklós költőt, a fasiszta elnyomás elleni tiltakozás egyik legnagyobb magyar lírikusát. KURUCZ SÁNDOR felvétele