A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-15 / 46. szám

Többször elgondolkodunk azon, ml ad értelmet az em­ber életének. Erre nagyon jó példával szolgál Izsák Pista bácsi, aki Izsán él, és egy kis trafikban végz I nap mint nap munkáját. Szerinte a munka az, amely meghatározza az ember szerepét a társadalom­ban, értelmet ad az életnek. A mindennapi, az egymásért és a társadalom fellendíté­séért végzett becsületes mun­ka teszi tartalmassá az éle­tet. Pista bácsi hatvannégy éves, de tele van optimizmus­sal, munkakedvvel. Fiatalos külsejű, fürgén mozog. Ko­rán reggel kinyitja kis trafik­ját, újságokat, cigarettát áru­sít. A pult mögül kiadja az újságot, cigarettát, s már nyújtja is a visszajáró pénzt, Idegen talán észre sem ve­szi: Pista bácsi nem lát. Az első világháború kitöré­sének évében hároméves múlt. Betegség következtében elvesztette a szemevilágát. Olyan kicsi volt, hogy semmi­re sem emlékszik, milyen le­hetett. Apját elvitték a hábo­rúba, anyja négy gyerekkel küszködött, ö volt a legkisebb a családban. Sajnos Iskolába nem járhatott. Barátai azon­ban mindig voltak gyermek­korában is. Tizenhét éves volt, amikor Levoőára (Lőcsére) került a vakok Intézetébe. Az első hónapok nagyon nehe­zen teltek. Az Intézetben szlo­vák nyelven folyt a tanítás, ő pedig csak magyarul tudott. Aztán legyőzte a nehézsége­ket. Megtanult a Klein-féle írógépen írni. Azóta Is maga intézi a levelezését. A Braille­­ábécé segítségével olvas ma­gyarul és szlovákul. Kitanulta a kefekötő mesterséget. Négy évig volt az intézetben. Ott ismerkedett meg egy sors­társával, aki egy kicsit látott. 1934-ben feleségül vette, akkor nyitotta meg a kis tra­fikot, Három gyermeket fel­nevelt, két unokája van. Több mint tíz éve elnöke a Rokkantszővetség helyi szervezetének, s a csökkent látóképességűek járási szer vezetének. Sok-sok oklevél elismerés tanúskodik arról hogy példásan végzi munká ját az említett szervezetekben A Rokkantszövetség Központi Bizottsága érdemeiért emlék­éremmel tüntette ki. Szereti a munkáját, az embereket, akik összekötik őt a világgal. Kis műhelye ott van a dohány­boltban, s a munkapadon ott áll a telefonkészülék. Ezzel teremt kapcsolatot, amikor intézkedik, szervez, vagy vala­kinek az ügyes-bajos dolgát intézi. Az újságokat, képeslapokat és a dohányárut ő maga rak­ja el a polcokon, így köny­­nyebben tájékozódik. Pillana­tokon belül átadja a kért árut. Húsz példány Hetet ad el és sok-sok napilapot, heti­lapot. Csaknem megalakulá­sa óta tagja a CSEMADOK helyi szervezetének. Vala­mennyi taggyűlésen részt vesz. Élénken érdeklődik minden iránt, A világ esemé­nyeiről a rádióból értesül és az újságokból; szereti, ha fel­olvasnak neki. Tagja a népi szövetkezetek szervezetének. Bedolgozóként havonta mint­egy kétszázötven darab kefét, meszelőt készít. Kifogástala­nul dolgozik. Mindig határ­időre elvégzi a vállalt mun­kát. Munkája rendes kereseti lehetőséget biztosít számára. Nem fél az élettől. Munkájá­val, életével bebizonyította, nemcsak egyenjogú, hanem egyenrangú tagja is a szo­cialista társadalomnak. Sze­retik, becsülik, Kifinomult hal­lással, tapintással rendelke­zik. Állandó vevőit a hang­jukról felismeri. Tapintással pedig a bankjegyeket és a váltópénzt. Sokan megfordul­nak nála naponta, így min­dig tud valami újságot mon­dani. Szívesen elbeszélgetnek vele, minden érdekli őt, ami a világban történik. Minden évben november 13-án a Vi­lágtalanok Nemzetközi Nap­ján szocialista társadalmunk is számot ad arról, mit tett azoknak az érdekében, akik híjával vannak az ember szá­mára az egyik legnagyobb értéknek, a látásnak. Kár, hogy Pista bácsi nem láthat­ja azt a sok szépet, ami körü­löttünk van, aminek létreho­zásához egy kicsit ő is hozzá­járult. Azt azonban tudja; tudjuk, a társadalom érdeké­ben végzett munka tartalma­sabbá tette életét. KURUCZ LUJZA Hogy értékes tagjaivá váljanak a szocialista társadalom­nak ... A cigányprobléma megoldásakor az első lépé­sek közé tartozik rendezni lakásviszonyaikat, munkába állítani a munkaképes személyeket és biztosítani az iskolaköteles gyermekek iskolába járatását. Hosszú távon, fokozatosan, mindezt meg lehet oldani, de pozitív eredményeket csak akkor érhetünk el, ha maga a cigányság is meg­érti a szocialista társadalomba való beilleszkedés szükségét, a jogokkal együtt a kötelességeket is vállalja és ha a lakosság, a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek segítő kezet nyújtanak nekik. A koiicei (kassai) járásban az említett feladatok megoldása helyes irányban halad, de sok a fel­halmozódott probléma. Ma még negyvennégy köz­ségben ötvenegy cigánytelepülés van, ahol ötszáz­ötvennyolc viskóban háromezerkilencszázhat ci­gány él. Legrosszabb a helyzet Vefká Ida-ban (Nagyidán), Moldova nad Bodvou-ban (Szepsi­­ben) és Jasovban (Jászán). A jövőben a cigányok családi házak építésével és öregebb, lakásra alkalmas házak vásárlásával akarják megoldani a lakáskérdést, amihez aktív segítséget nyújtanak a nemzeti bizottságok. Drienovecben (Somodiban) még ebben az év­ben megoldjuk a cigánykérdést, mégpedig úgy, hogy minden szempontból példaként szolgáljon a többi község számára. Felvásárolunk hat putrit, A mecenzéfi Bugyi Jánot is családja útban az új élet leié. Hátul látni a buldózert, amely a viskót egyenlővé tette a földdel. kéttantermes óvoda építéséhez kezdünk, befejez­zük a munkaképes férfiak munkába állítását és a gyermekek iskolába járatását. Bevonjuk a cigá­nyokat a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek, főleg a nőszövetségnek, az ifjúsági szervezetnek és a pionírszervezetnek a munkájába. Trstená pri Hornáde-ban (Abaújnádasdon) oly módon számoljuk fel a cigányteiepülést, hogy a hnb megvásárol hét viskót és a központi község­ben három kétlakásos családi házat épít. Egyéni építkezésnek, családi ház vásárlásának és tatarozásának támogatásával ez évben VeTká Lodinán (Nagytadnán) megoldódik hat, Koiické Olsanyban (Olesváron) négy, Hraniőná pri Hor­náde-ban (Kenyhecen és Miglécen) és Baőkovlk­­ban (Bátyokon) két-két család lakásproblémája. mm ■hhMKIÍÍÍÍhH hót 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom