A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-15 / 46. szám

Matyik Lajos Mecenzélen új lakóházba költözött A járás további Hat községében a nemzeti bizott­ság felvásárolt harminchét viskót s a cigánycsalá­dok számára házhelyet biztosít és építkezési enge­délyt ad ki. Szepsiben a problémát sajátos módon fogják megoldani. A nagyidai péró (cigánytelepü­lés) felszámolásáról szóló jelentést a jnb október végéig megtárgyalta. A lakáskérdés megoldása mellett az életkörnye­zet javítására is teszünk intézkedéseket. Szociális intézményeket, kutakat, vízvezetéket, utakat és villanyhálózatot építünk. Nagy feladatot tűztünk ki célul a cigányok foglalkoztatottságának terüle­tén. A szepsi Tesla üzem építésénél és üzembe helyezése után ott szeretnénk elhelyezni a munka­képes cigány nőket, éspedig annyit, hogy legalább tíz százalékát tegyék ki a dolgozók számának. Szem előtt tartjuk, hogy mindenki képzettségének és fizikai erejének megfelelő munkát kapjon. Még ez évben szeretnénk elérni, hogy minden cigány férfi munkába álljon. A Kassai Állami Építőipari Vállalattal, a Kelet-szlovákiai Vasművel és a Kas­sai Közműépítő Vállalattal közösen a cigány fiatalok számára néhány kevésbé igényes szakma elsajátítására tanfolyamot indítunk. Gondolunk itt főleg azokra a fiatalokra, akik már az általános iskola hetedik vagy alsóbb osztályból kimaradtak, ezeket sem végezték el. Felmondás esetén akár a dolgozó, akár a munkaadó kéri a munkaviszony felbontását, minden alkalommal azon leszünk, hogy a vállalat vagy az üzem kikérje a jnb munka­ügyi osztályának a véleményét. Abban az esetben, ha egy másik munkahelyen nem biztos a dolgozó felvétele, nem engedélyezzük a munkaviszony fel­bontását. Külön gondot fordítunk a gyerekek beiskolázá­sára. Jászán, Nagyidán és Král'ovcében egy-egy kéttantermes óvoda építését készítjük elő. Minden ötéves cigánygyerek azokban a községekben, ahol számuk eléri a tizet, előkészítő osztályba jár. Annak érdekében, hogy mind többen fejezzék be az általános iskola kilencedik osztályát, utánképző csoportok alakulnak, ahol pótlólag tanulnak a gyerekek, és így csökken az elégtelen előmenetelű tanulók száma. A cigánygyerekek számára magyar tannyelvű napközit nyitottunk a szepsi és a kecer­­kosztolányi iskolában. A jelenlegi 352-ről 650-re szeretnénk növelni a pionírszervezetben tevékeny­kedő cigánygyermekek számát. Szeretnénk na­gyobb mértékben bevonni az iskolaköteles gyer­mekeket az iskolán kívüli foglalkozásba, az ifjúsá­got pedig a kulturális-népnevelő munkába. A nyári szünetben üdülő-nevelő tábort létesítettünk a ky­­saki, a kassabélai és a nagyszalánci iskola 160 cigánytanulója számára. Az írástudatlan cigánylakosság számára több helyen tanfolyamot indítottunk, tizenöt községben pedig varró, főző és kertésztanfolyamokat, ezeket leginkább a fiatalabb cigány nők látogatják A Népművelési Intézet, a nőszövetség és a SZISZ közösen megszervezte, hogy minden községben, ahol cigányok laknak, a körzeti orvos előadást tart a személyes higiéniáról, a lakáskultúráról, a családtervezésről, a szaporulat szabályozásáról. Az 1974-es évben ezeket a feladatokat tűztük ki a kassai járásban a cigányprobléma gyorsütemű megoldása érdekében. Ezt a programot igyekszünk maradéktalanul megvalósítani, hogy a cigányok is értékes tagjaivá váljanak a szocialista társadalom­nak. IVAN SÁNDOR, jnb-titkár Egészen véletlenül ismer­kedtünk meg velük. Először is emberségükkel, vendéglátó szeretetükkel találkoztunk . . . Horny Bar (Felbár) utcáit járva arról beszélgettünk, mennyire megváltozott az utóbbi években a falu arcu­lata: a sáros, latyakos, nyá­ron poros ösvények helyén mindenütt szép, sima aszfal­tozott utak. Összekötik a fa­lut a világgal. A helyi nemze­ti bizottság korszerű épülete előtt pedig csinos kis park árulkodik arról, hogy a köz­­ségszépítésl akciót komolyan vették a lakosok. Az iskola is nemrég épülhetett . . . A nagy szemlélődés, ta­nácskozás közben alaposan megéheztünk. — Van Itt a közelben olyan hely, ahol megvacsorázhat­nánk? — léptem oda a zöld­ségesbolt előtt munkálkodó házaspárhoz. — Sajnos, a falubon sem­miféle étterem nincs, de szí­vesen meghívom magukat va­csorára. Rántok ki húst... Jó lesz? — mosolygott ránk a rokonszenves asszony, Érsek Józsefné. A válasz meglepett ben­nünket, hiszen — bármilyen vendégszerető emberek lak­ják is a falut — teljesen Ide­geneket ritkán szoktak vacso­rára invitálni. A meghívást természetesen nagy örömmel fogadtuk. S ahogy a szépen, ízlésesen berendezett lakás­ba beléptünk, azonnal észre­vettük, hogy nem jöttünk tel­jesen idegen helyre: az asz­talon lapunk egyik példánya feküdt. Röviddel érkezésünk előtt még olvashatta valaki... Aztán érdekes, szép képek vonták magukra figyelmün­ket. — Ezeket ki festette? — kérdeztük a körülöttünk sür­gölődő két kislánytól. — Apuka. Közben Érsek József, a há­zigazda is előkerült valahon­nan : — A képeimet nézik? Hát Igen, festegetek néha . . . Nemrégiben kiállították őket Sülyben, a környéken élő amatőr művészek kiállításán. A közeljövőben pedig Duna­­szerdahelyen nyílik meg egy hasonló képkiállítás. Cigarettára gyújt, s rámu­tat az egyik képre: — Ez egy fekete-tengeri tájkép. Ha úgy tetszik, nap­nyugtát ábrázol, de napkelté­nek Is felfogható. — Mikor járt a Fekete­tengernél? — Én nem voltam ott, csak a fiam. ö hozott néhány ké­peslapot ... A szemközti fa­lon meg egy itthoni tájat láthatnak. Hazai motívumú tájképet többet Is találnak, mert elég gyakran járok a hegyekbe. — S mindezt bal kézzel festi ... — Igen. A jobb kezemet húszéves koromban leszakí­totta egy darálógép. Külön­ben a szövetkezetben dolgo­zom, kapuőr vagyok. Feste­­getni csak esténként szoktam. TÍZ GYEREKET neveltek fel Jobb és hasznosabb Időtöltés ez, mint a kocsmában ülni. — Hány éves, Józsi bácsi? — Ezerkllencszáztlzenhat­­ban születtem ... Huszonkét éves koromban nősültem meg. A feleségem Magyar­­országról származik, de Bra­­tlslavában nőtt fel nevelőszü­lőknél, mert korán árván maradt. Az apja vöröskatona volt, s a fehér-terror Idején kivégezték. — Úgy láttam, két kislá­nyuk van. — öt lányunk van, kérem. De Itthon már csak ez a kettő lakik. A többiek „kirepültek", dolgoznak: szakácsnők egy szállodában ... No, meg őt fiunk is van. ök Is a maguk lábára álltak már. A legidő­sebb kőműves, a szövetkezet­ben dolgozik. Három fiunk meg bányász. Tudják, először csak egy ment Ostravába, Emlék egy kirándulásról aztán rábeszélte a másik kettőt Is. A legkisebb fiú meg inkább a nővérei után ment: szakács lett. .. Hát, bizony nem kis dolog tíz gyereket fölnevelni I — Unoka már van? — Tizennyolcl . — Előfordul néha, hogy az egész család összejön? — Búcsúkor mindig együtt vagyunk. Van nálunk hely mindenkinek. Nem bántuk meg, hogy el­fogadtuk az Érsek-házaspár meghívását. S nemcsak azért, mert a vacsora valóban ki­tűnő volt: sokkal többet je­lentett számunkra, hogy kö­zelebbről pillanthattunk be két ember küzdelmes és bol­dog életébe. A látottakból­­hallottakból tanultunk is va­lamit: mindenekelőtt ember­séget és küzdenJ-akarást. VARGA ERZSÉBET 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom