A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-08 / 45. szám
Borús, szeles, esőáztatta nap volt október tizenkettedike ... De a bratislavai Kultúra és Pihenés Park nagytermében már kora reggeltől így is élénk volt a nyüzsgés, nagy a sürgésforgás. Egyre újabb s újabb vidéki rendszámtáblájú társasgépkocsik érkeztek a Duna-parti Kultúrpark szűk udvarára, melyekből szebbnél szebb s tarkábbnál tarkább népviseletbe öltözött lányok meg asszonyok, no és persze határozott léptű férfiak szálltak ki — többnyire vidáman, derűs arccal, nótával az ajkukon. nyű igazságot, hogy a népdal egyszer örömet és bánatot, vagy vágyat és reményt rejt megkapóan egyszerű, ám varázslatosan szép dallamaiban; máskor viszont egy-egy tájegység hiteles hangulatát érzékelteti utánozhatatlanul. Nem is csoda hát, ha az ilyen dalokat az ember közelállónak érzi magához s néha néha eldúdol, vagy eldalol egyet-egyet közülük . ., A jól sikerült bratislavai döntő,első részében 15 szólóénekes és éneklőcsoport lépett színre — szinte kivétel nélkül nagy sikert és tapsot aratva. Az Apa Vilmos vezette Ipel'sky Sokolec-Í (ipolyszakállasl) női éneklő csoport nyitotta meg a szereplők sorát, majd a Csoltón rendezett kelet-szlovákiai kerületi elődöntőhöz hasonlóan, Bratislavában is kiválóan szereplő Nová Basta-i (újbásti) férfi éneklő csoport következett; nagy élmény volt hallgatni a Bajnóczi Magda vezette chotíni (hetényi) női éneklő csoport dalait, melyek között eredeti, Hetényben gyűjtött népdal is szerepelt. A népdalok igaz szeretete volt tapasztalható a Fajcsik János vezette busincei (bussai) férfi éneklő csoport, a kovácovcei (kovácsi) női éneklő csoport, a százdi férfi éneklő csoport szereplésében; megkapó volt a cesticei (szesztai) asszonyok énekelte dallamok természetes egyszerűsége, és nagyon tetszettek az alig egy esztendeje alakult studenái (hidegkúti) női éneklő csoport jellegzetesen medvesaljai, szépen díszített dallamai is. Külön említést érdemel a Bálint vitéz című Nyitra-vidéki népballada Holec Ilona, a ritka-szép vrbovkai (ipolyvarbói) menyasszonybúcsúztató Gyüre Jánosné előadásában, de ugyanígy a 79 esztendős petrovcei (péterfalvai) Illés István bemutatkozása is. Emlékezetes élményt nyújtó szereplésük ékesen bizonyította, hogy mai, egyre gyorsuló életünkben a folklór lassacskán elveszíti ugyan eredeti küldetését, ám számunkra ezzel egyre értékesebbé válik. A Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny, de az intézményes gondoskodás egyéb formái is azt a természetes célt szolgálják, hogy a szép, régi népdalok, népballadák és a féltő gonddal hímzett díszes népviseletek az utókor számára is megmaradjanak. A CSEMADOK Központi Bizottsága és a társrendezők által meghirdetett, immár hagyományos országos népdalversenynek is ezért egyik legfőbb célkitűzése, hogy minél több ember váljék népdalkincsünk lelkes őrzőjévé. így külön öröm, ha a népi hagyományok ápolásába, felkutatásába a tizen- és huszonéves korosztály is bekapcsolódik. örömmel láttuk ezért a bratislavai döntőben a fiatal és tehetséges Stará Basta-i (óbásti) Cerovszki Máriát, a rokonszenves Horváth Júliát Toriról (Tanyról), a jó hangú és biztos fellépésű Podunajské Biskupice-i (pozsonypüspöki) Fürst Pált, vagy a versenyen kívül bemutatkozó, az egykori népi hagyományok feltárásának s bemutatásának legkorszerűbb módszereit alkalmazó Horné Semerovce-I (felsőszemerédi) „Kincskeresők" folklórcsoportot. És ha már a versenyen kívül szereplőknél tartunk, hadd említsem meg a két esztendővel ezelőtti győztest: Fülöp Imréné bédi népdalénekest, az ismét kiválóan szerepelt lodicei (lédeci) asszonykórust, Ulman Gábor hosszúréti szólóciterást, továbbá a budapesti televízió Arany Páva nemzetközi népzenei vetélkedője győzteseinek, a csodásán hangzó, jellegzetesen szlovák népi hangszeren; — a fujarán játszó Kubinec-triót és a citerák húrjai alól pattogó ritmust elővarázsló belinai Holec Ilonától a Bálint vitéz című balladát hallhatta a közönség (bénái) és neszvadyi (naszvadi) citerazenekart, akik kivétel nélkül az est második részét tették felejthetetlenné a közönség számára. Az idei országos népdalverseny azonban nem csupán éneklésből és dalolásból állt; szerves része volt a széleskörű népdalgyűjtői mozgalom is. A verseny meghirdetésekor a rendező szervek felhívták a versenyzők figyelmét, hogy az országos döntőbe való bejutást, népdalgyűjtéssel szerzett pontok is elősegíthetik. Nos, az ilyen eredményes gyűjtőmunka során összesen 1476 dallam érkezett a pontszerző versenybe; közülük 523 volt elfogadható, jó változat. Ez pedig pontosan kétszer annyi, mint amennyi a legutóbbi népdalversenyen — elbírálás céljából — összesen beérkezett! Sőt, néhány éneklő csoport — például a bússal, ipolyszakállasi és a kovácsi — már ezekből a saját gyűjtésű dalokból is felvett néhányat versenyműsorába. Ezért hát feltétlenül említést érdemelnek a CSEMADOK KB által meghirdetett népdalgyűjtési pályázat díjazottjai: Jókai Mária, dr. Blaskó László, Visehradszki Vilmosné, Ocskó Emília, Fajcsik János és Bodonyi András. ♦ * * Szép, emlékezetes estnek ígérkezett az idei népdalverseny országos döntője ... És aki ott volt a Kultúrpark nagytermében az tudja: a valóság igazolta a Jogos reményt, és bizony öreg este volt már, amikorra vége szakadt a szépen csengő, tiszta, népi forrásból fakadó énekszónak. Igaz, még ezekben a kései órákban sem vált csendesebbé a zuhogó eső, de ennyi szép népdal meghallgatása után ugyan ki törődött ezzel . . . Kiváltképp, ha engedett a jó hangulat csábításának és elropott még néhány csárdást a döntő műsorát követő, hagyományos Duna-bálon .. . B. M. P. Nagy sikert arattak a szemerédi „Kincskeresők“ is 1 1 A versenyen kívül szerepelt naszvadi citerazenekar Tavaszi szél vizet áraszt... VÉGET ÉRT A CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPDALÉNEKESEK IV. ORSZÁGOS VERSENYE PRANDL SÁNDOR felvételei A százdi férfi éneklő csoport
