A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-01 / 44. szám
IVL..... amire semmi szükség nincs egy vitorlás hajén?" — kérdezi az angol tengerész. „A fűnyírógép, az írógép és a haditengerészet tisztje." Az előbbi kettő esetében tekintsünk el a megokolástól, az utóbbinál fogadjuk el azt a sztereotip választ, hogy ez egy tengerésznép magánügye. Tény azonban, hogy a magányos hajósok sorában — akik általában nem vittek magukkal sem fűnyíró-, sem írógépet — azok vannak számbeli fölényben, akik a tengerrel kívántak együttélni és nem a tengerből akartak j megélni. Akkor hát lássuk a történelmet. Az első előre megfontolt szándékú magányos egy bizonyos Crenston volt, aki Boston mellől Indulva 226 napig hajózott, s megkerülte a Horn-fokot is. Időpont: 1849. Nyugatról keletre 1876-ban Johnson kelt át az Atlanti-óceánon, A francia Gerbault 1923-ban iratkozott fel: délről hajózott nyugat felé, Tizenegy évvel később az, angol Graham északról indult nyugat Irányába. A Csendes-óceán passzát szelét követve Gllboy nevét kell még megjegyeznünk, s hozzá az évszámot: 1882— 1883. És így tovább .,. folytatódik a sor abban a játékban, melyben általában az érkezők nevét jegyzik, azokét nem, akik csak elindulnak. Vannak persze hazárd-játékosok Is: egy angol hordóban akart áthajózni az Atlanti-óceánon, egy lengyel különleges vízisín. Számon tartanak egy olaszt, aki beadvánnyal fordult kormányához, javasolva, hogy 24 honfitársa váltott műszakban ússza át az óceánt. A balatonfüredi hajógyárban vízre bocsátották azt a vitorlás hajót, amely 1974 őszén, fedélzetén Dr. Herédy Dezső tardl körorvossal földkörüli útra indul. Az az igazság, hogy jiem egyedül utazom a borsodi faluba. Velem van az a kisded csapat, mely Selkirk skót matróztól Hatteras kapitányig az enyém, s az a jó, hogy még nem hagytak el. Gerbault, Moltlssier, Chichester fényképét láttam. De a valóság más. — Doktor úr, szeretném, ha azzal kezdenénk a beszélgetést: régi terv vagy új hobby ez az út? — Gyermekkorom óta dédelgetett vágy, amelyet a valósággal csak kétféleképpen lehetett összevetni: vagy találok valakit, aki hajlandó a Föld körülhajózásáért áldozni vagy nekem kell pénzhez jutnom. — Ezért lett orvos? — Nem. Apám praktikus ember volt, azt mondta: „Nagy hülyeséget tervezel" (ma is ezt mondja). Először végezd csak el az egyetemet, s ha utána úgy gondolod, hogy még mindig kell a tenger, mehetsz, így tehát végzett orvosként jelentkeztem a MAHÁRT-nál, s 1966 márciusában behajóztam az 1300 tonnás Dunaújváros tengerjáróra. — Mint orvos? — Mint matróz. Ezeken a hajókon nincs orvos, tehát csak matróz lehettem. — Mit szóltak a többiek? — Amikor ismerkedtünk egymással, lényegében orra válaszoltunk: te mi í voltál, amíg hajós nem lettél? Mondtam, hogy orvos. Erre kiröhögtek. A görög szigetek tájékán hajóztunk, Rodosztól talán kétnapl járásra, amikor valami baleset történt, s az illetőt csak úgy tudtuk megmenteni, hogy szívin- : jekclót adtam. Szép honoráriumot kaptam: „Ez tényleg orvos" — mondták a társaim. Attól kezdve változott az életem, nagyon sokat tanultam a hajón, melynek Papp László volt a parancsnoka. Egy évig voltam matróz, és hát bevallhatom, a mesterség tanulása mellett szerettem volna pénzt is sze- i rezni — a saját hajóhoz. Amikor már szépen összejött, azt ajánlották a haverok, hogy tegyünk még hozzá, menjünk el a kaszinóba, Bejrútba. Elmentünk ... Amikor leszereltem, nem volt egyebem, mint a rajtam levő ruha és a hátizsákban néhány bizsu a tengerészélet állomásairól. Három rövid csengetés. Elnézést, mondja, ez azt jelenti, hogy kész a fekete, behozom. A polcokon, a vitrinben észreveszem a szóban forgó csecsebecsét. Gondolom, nem Ilyenek lehetnek a tengerészek szobái. De hát ez, ahol beszélgetünk, végtére is egy falusi kö'rorvos rezidenciája. — Elnézést kell kérnem, de a lányok, sajnos még mindig eltévesztik a jelzést; a cola érkezett meg. — Ott tartottunk, hogy visszatért az orvosi gyakorlathoz. — Igen. Rövid ideig dolgoztam Kékestetőn, aztán 1967, július elsejével MAGÁNY ELŐRE MEGFONTOLT idejöttem, Tardra. Úgy vélem, az emberek szeretnek, szinte korlátlan a rendelési időm, nagyon sokat dolgoztam és dolgozom ma is. Világos volt azonban, hogy bármennyit keresek, ebből nem jön össze a hajó. Szerződést kötöttem tehát a mezőkövesdi ÁFÉSZ- szel és létesítettem egy baromfifarmot, a legmodernebb feltételekkel. Megnyertem a megyei kisállattenyésztő versenyt, és főleg hozzájutottam annyi pénzhez, hogy most már megcélozzam a hajót. Ettől kezdve minden írva vagyon. Az első levél 1972. április 5-én íródott a balatonfüredi hajógyárba. „Igen tisztelt Igazgató úri Bizonyára meglepi levelem, amelyben szokatlan kéréssel fordulok önhöz. Régi tervem solo-vitorlással földkörüli utazást tenni. A hajót feltétlenül magyar üzemben szeretném felépíttetni, önökre gondoltam, hisz a BNV-n évről évre megcsodálom pompás termékeiket..." Aláírás: Dr. Herédy Dezső, volt tengerész. A válasz május 5-én kelt, — Akkor én rögtön leutaztam, s felajánlottak három típust: A Balaton 18, 24 és a 31-est. Ez az utóbbi lett volna a legjobb, de vagy másfél millióba kerül, így tehát ugrott. A huszonnégyesnek körülbelül 300 ezer forint volt az ára, plusz 100 ezer a felszere-; lés, az úthoz szükséges egyéb kellé- { kék is ennyit tennének ki — a Balaton—24 mellett maradtam. Megnyugtatott, hogy olvastam egy nyugatné- f met tesztet a hajóról, s abban csupa kitűnő dolgot mondtak róla, Megállapodtunk, hogy később innen Füredre megyek és kipróbálom a hajót. — Vitorlázott már? — Korábban soha. Elvileg ismertem mindent, de gyakorlatban nem csináltam. 1972 nyarán tehát megkezdtem a leckéket a Balatonon, és bizony — meg kell mondani — eleinte nagyon bizalmatlanok voltak velem szemben. A hajó építése is húzódott, a szerződést például csak 1973, március 20-án kötöttük meg. Eredeti terv szerint a tavasz végére már készen kellett volna lenni, de a motor — 5 lóerős Fariman Diesel — nem érkezett meg időben. így aztán módosítani kell a terveken. Úgy gondolom, hogy egy hétig Ismerkedem vele a Balatonon, aztán vontatóval leviszom a Dunán a Fekete-tengerig, ez egy hét, majd kö- j rülbelül egy hónap alatt elvitorlázok Genováig. Innen hazajövök az utolsó előkészületek miatt (a hajót természetesen a kikötőben hagyom). Októberben kezdem meg a nagy utat, novem-SZÁNDÉKKAL bér elején kellene ugyanis Las Palmasban lenni, ahol akkortájt 29 hajó vág neki az Atlanti-óceánnak, az úgynevezett passzátszél övezetben. Minthogy kapok egy térképvázlatot rajz és szövegmagyarázattal, legjobb, ha ideírom a legfontosabb dolgokat. „Vitorlással a Föld körül. Két útvonal van: az első a régi klipperek útvonalát követi, amely Plymouthból Sydneybe vezet" ... „A másik útvonal a paszszátszelek vidékén vezet a Föld körül, K—NY irányban. Ez az utazás általában három évig tart, míg az előbbi egy éven belül lehetséges. A három évet az adja, hogy a trópusi forgószelek miatt meglehetősen sokszor kell egy-egy kikötőben vesztegelni, Hazai gyártmányok közül elérhető a Balaton—24 típus. Adatok: 7,45 m hoszszú, 2,30 m széles, merülése; 1,20 m, árbocának hossza: 9,50 m. önsúly: 2 t. Vitorlafelület: 25,30 négyzetméter. Felszerelés: motor áramfejlesztővel, telepek, oiajtank, ívóvíztank, automata szélkormány, vízöblítéses WC, úszóhorgony, biztonsági öv, mentősziget, hűtőszekrény, lengő tűzhely, mosogató tengervíz- és ivóvízcsappal, iránytű, szélirány- és erősségmérő, sebességmérő, mérföldszámlóló, mélységmérő, hajóóra, barométer, térképek, könyvtár, élelmiszer, ruházat. Ezzel a hajóval a második útvonal bejárható. A déli 40—50. szélességi foktól délre az állandó viharos nyugati szelek miatt tartósan hajózni reménytelen vállalkozás lenne. A viharzónák és a viharidők elkerülésével a három éves út másfélre rövidíthető, sőt,.. Útvonal: Kanári-szigetek, Barbados, Panama-csatorna, Galapagos-szigetek, Tahiti, Samoa, Fidzsi (Ausztrália?), Karácsony-szigetek, Cocos, Jóreménységfok, Kanári-szigetek." — Meg kell kérdeznem: meg tudná mondani, ml célja ennek a pompás útnak? — Hű, az nagyon nehéz dolog. Talán a feladat, a megbízatás felől kellene megközelíteni. Én feladatul tűztem magam elé, hogy ezt megcsinálom, ki akarom próbálni magam. Ha úgy tetszik, orvosilag is, de nem ez a legfontosabb. Tudja, van egy a könyveim között, melyre szívesen emlékezem, az Északnyugati átjáró. A mottója az én mottóm is, hogy mindenkinek van egy északnyugati átjárója, amelyet keres, amiért hajt. Van, aki pozíciót akar magának, van aki kocsit és telket vesz. Az én vágyam ez a hajózás. Hát erről van szó... — Mit gondol, élnek önben nosztalgiák az úgynevezett Nagy Kaland végrehajtására? — Igen. Nem tudom, hogy ki a boldogabb, aki elfojtja vagy aki megpróbálja és nekivág az Ismeretlennek. — Család? — Van családom. Bár külön élünk, de a legnagyobb mértékben gondoskodom róluk. És ha történne valami, kötök életbiztosítást, mielőtt elindulok. — Apropó biztosítás. Hány százalék esélyt ad magának arra, hogy visszatér? — Száz százalékot. Ez az út jól előkészített vállalkozás. A hajó elvileg elsüllyeszthetetlen. Tanulmányoztam a hajótöréseket, minthogy a legtöbbet a sikertelenségből lehet tanulni. Mindent megtettem, úgy érzem. — Megmondaná, mit írt a nyomtatványra, amelyben a valutát kérte? — Földkörül! utazás, De előtte levelet írtam a pénzügyminiszternek, kérve, hogy olvassa végig, ne dobja a papírkosárba, mert komoly dologról van szó. — Milyen útlevéllel utazik? — Minthogy tengerészkönyvem van, azt szeretném kikérni. Ez ugyanis minden kikötőben érvényes, Én pedig máshová nem megyek. — Szabadságot vesz ki? — Nézze, az emberek lényegében két dolgot kérdeznek tőlem. Azt csak a tengerészek kérdezik, hogy mit csinálsz viharban? A többi arra kíváncsi: kapsz-e szabadságot? Nos, a főnököm másfél évi szabadságot adott, de úgy, hogy helyettest nekem kell szerezni. Megtörtént, egy barátom vállalta. Én ide, Tardra, vissza akarok Jönni, — Érzelmi okokból íratta a hajó oldalára a „Tardl harmat" nevet? — Igen. De ez nem ilyen egyszerű. Mondják, egyszer egy mezőkövesdi ember találkozott az úton egy tardl paraszttal és azt kérdezte tőle: „Volt-e maguk felé is záporeső?“ „Volt egy kis harmat" — hangzott a válasz. S mikor a kövesd! Tardra ért, azt látta, hogy úszik az egész falu .. . Kinézek tehát az ablakon, patakpartot látni, de azon túl mintha a nyugalom végtelen tengerén zöld vitorlákat bontottak volna a házak. A tenger nagy, s egy kicsiny hajóban végtére nem tesz egyebet az ember, mint megpróbál igazán naggyá lenni.
