A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-25 / 43. szám
ETIÓPIÁNAK / nem kell 3 császár * egyik terén Amikor két évvel ezelőtt Addisz- Abebában jártam, hogy mint sajtótudósító részt vegyek az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén (a BT a szervezet fennállása óta először ülésezett az afrikai kontinensen), nem sok időm volt a vendéglátó ország alaposabb tanulmányozására. Újságírókkal, 'politikusokkal, diplomatákkal és diákokkal, az Afrikai Egység Szervezetének palotájában folytatott beszélgetések során arra a meggyőződésre jutottam, hogy Etiópiának még hosszú fejlődésen kell keresztül mennie, amíg lerázhatja magáról a középkori feudális rendszert, ahol nem egészen 300 nagybirtokos család tulajdonában van az a földterület, amelyen az ország 24 millió lakosának 90 százaléka él s ahol a lakosság még több mint 85 százaléka írástudatlan. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy két éven belül forradalmi változásokra kerül sor Etiópiában, azt mondtam volna az illetőnek, hogy bizonyára téved. Az olvasó a szememre vethetné, hogyan lehet az, hogy egy újságíró nem veszi észre, az ilyen gyors változásokat és téves következtetéseket von le. Végtére is elég lenne hivatkozni arra, hogy mindössze két napot töltöttem Etiópiában. De nem is ez a lényeg. Aki ismeri Etiópiát, tudhatja, hogy kevés országban olyan sok a probléma és az ellentmondás. S így a „hosszú álom“ után törvényszerűen be kellett következnie a változásnak. Etiópia dicső történelmi múltra tekinthet vissza. Már időszámításunk első századában gazdag, független birodalom jött itt létre. A 4. században a császár felvette a kereszténységet. Ma Etiópia Afrika egyik legelmaradottabb és legszegényebb országa. Az egy lakosra jutó évi átlagjövedelem kb. 55 dollár, s ebből még tengődni is alig lehet. Társadalmi felépítése fékezi az ország mindennemű fejlődését, és az etióp oligarchia meghiúsított minden olyan erőfeszítést, amely veszélyeztette volna osztályhelyzetét. Másrészt viszont nem szabad elhallgatnunk az etióp külpolitika jelentős szerepét. Ezen a téren nagy érdemei vannak I. Hailé Szelasszié császárnak, aki következetesen harcolt az ország függetlenségéért, különösen az olasz gyarmatosítás idején. Az etióp hadsereg leverése után a gyarmatosítás és az imperializmus ellen és az afrikai országok függetlenségéért folytatott küzdelem jelentős személyisége lett. De hát akkor miként lehetséges, hogy abban az országban ahol már negyvennégy éve uralkodott a most 82 éves „királyok királya“, zavargások, lázadások törnek ki és a forradalmi változásokra kerül sor? A nagy sajtóügynökségek addjszabebai tudósítói már az év elejétől küldték a híreket arról, hogy nyugtalanság észlelhető a hadsereg tisztikarában, az elégedetlenség következtében tüntetésekre került sor és a tanítók, valamint a diákok és a városi dolgozók tízezrei sztrájkoltak. A zavargásokra az ország áldatlan gazdasági és politikai helyzete adott okot, valamint az államvezetés részéről megnyilvánuló és állandóan fokozódó korrupció és a hatalommal való visszaélés. Eszemben jut, hogy amikor Addisz Abebába kerültem, kiderült, hogy már lejárt a sárgaláz ellen kapott védőoltásról szóló igazolványom érvényessége és az előírások szerint nem lett volna szabad beutaznom Etiópiába. De „segített a bajon“ 25 etióp dollár, amit feltűnés nélkül a repülőtér egészségügyi hivatalnokának a zsebébe csúsztattam, és további tíz dollár még valakinek a Pasteur-intézetben, hogy a várakozók hosszú sorát figyelmen kívül hagyva, azonnal beoltsanak a megfelelő szérummal, mert idejében meg kellett jelennem az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén. Azt viszont aligha lehet megállapítani, hogy milyen mérvű a korrupció, hogy a magas beosztású kormányhivatalnokok, az uralkodó nemesség, a koronatanács tagjai és végül magának a császári családnak a tagjai hány millió dollárt vágtak zsebre törvénytelenül. A hűbérurak uralma és a korrupt rendszer elleni lázongás következtében a császár kénytelen volt felmenteni A. H. Woldot, akkori miniszterelnököt, akit nem sokkal később legközelebbi munkatársaival és bizalmasaival együtt — a császár jóváhagyásával — letartóztattak. Kiderült ugyanis, hogy Wold és társai a szörnyű aszály idején, a lakosság szorult helyzetével visszaélve, meggazdagodtak. Az állami segélyek és a külföldi segélyakciók élelmiszer küldeményei jórészt a korrupt hivatalnokok bankbetétjeit növelték, illetve a feketézők raktáraiba kerültek. Voltak közöttük magas beosztású köztisztviselők, tartományi kormányzók, rendőrfőnökök, hatalmas földbirtokok urai és mások. Az ő lelkiismeretükön szárad, hogy emberek tízezrei haltak éhen. Az új Mekonnen-kormány sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem hajtotta végre a várvavárt reformokat. Ismét a hadseregnek kellett beavatkoznia. Megalakult a Fegyveres Erők Koordinációs Bizottsága, amely ma a kezében tartja a hatalmat. A Fegyveres Erők Bizottságának ösztönzésére néhány szociális intézkedést hoztak legalább a legnagyobb nyomornak az enyhítésére, s a kormánynak hozzá kellett kezdenie az államosítási program végre- , hajtásához és a földreform előkészí- , téséhez. A földreform végrehajtásé- j ra alakult minisztériumot megbíz- ; ták, hogy a legsürgősebben terve- j zetet dolgozzon ki az állami földek- ! nek a parasztok közötti kiosztásé- i ról. Ugyancsak államosítottak már > számos jelentős vállalatot, gyapot- ; feldolgozó üzemeket, egy ásványvíz- i töltő és szikvízüzemet, valamint a J császári család tulajdonában volt nagy autóbuszvállalatot. A vizsgá- J latok során kiderült, hogy a részvé- '1 nyesek az utóbbi húsz év alatt tör- j vénytelenül 6,6 millió etióp dollárt : osztottak szét egymás között. Egy ideig a Fegyveres Erők Ko- ' ordinációs Bizottsága — mivel a ■ császár még mindig nagy népszerű- : ségnek örvendett a nép körében — j kitért az elől, hogy magát a csá- ! szárt bírálja, vádakat hozzon fel ellene, bár fokozatosan megfosztotta valamennyi tanácsosától és egyre inkább korlátozta hatalmát. Nemrég azonban e téren is fordulat állt be. Az első lépés volt, hogy megvonták a császártól a nagy sörgyár feletti ellenőrzési jogát. Nyilvánosságra került, hogy a császár és hozzátartozói sajátjukként kezelték a gyárat, noha az állami tulajdon. így több mint hétmillió dollárra tettek szert. A Fegyveres Erők Bizottsága aztán megvádolta a császárt, hogy „a saját önző érdekeit a nép érdekei felé helyezte és hogy már nem érdemli meg a nép bizalmát“. Nyilvánosságra kerültek olyan adatok is, melyek szerint a császárnak 10 milliárd dollárt meghaladó bankbetétje és vagyona van külföldön. Szeptember 12-én a Koordinációs Bizottság megfosztotta trónjától Hailé Szelasszié császárt, feloszlatta a kétkamarás parlamentet mindaddig, amíg a nép demokratikus választásokon nem választja meg törvényes képviselőit, akik érdekeit fogják szolgálni. Az új parlamenti választásokig, az új alkotmány kihirdetéséig és a kormány megalakulásáig a Fegyveres Erők Koordinációs Bizottsága veszi kezébe az ország irányítását, s kijelentette, hogy külpolitikai téren folytatni fogja az el nem kötelezettség politikáját. A Bizottság továbbá kötelezi magát, hogy törekedni fog a lakosság életszínvonalának emelésére. A császár lemondatásával véget ért Etiópia viharos fejlődésének első szakasza, s most a második szakaszban lehetőséget kell adni a népnek, hogy felszámolhassa a múlt hibáit, a felgyülemlett problémákat. SVATOPLUK DOLEJS Addisz Abebának, Etiópia fővárosának egyik új tere, mely eddig Hailé Szelasszié császár nevét viselte
