A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-12 / 28. szám

1. A gyermek-tánccsoportok is vidá­man vonultak a díszemelvény előtt 2. Bodrogközi szvit — a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes bemutatá­sában 3. Szép népviseletben vett részt az ünnepi felvonuláson a zsérei ének­kar 4. A fesztivál szlovák vendégegyüt­tese, a Trenian 5. Derűs perceket szerzett a közön­ségnek a feledi általános iskola tánccsoportja 6. Vasárnap délelőtt is megteltek a széksorok KONTÁR GYULA felvételei XIX. ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL Ezt hirdette minden 2eliezov­­céban (Zselizen) és környékén, erre figyelmeztettek a szür­kés, borús ég alatt pirosló , transzparensek, a kerítéseken és ház­falakon tarkálló feliratok. Maradan­dó művészi élményt, jó szórakozást ígérő népművészeti fesztivál, melyet társrendezőivel karöltve a CSEMA­­DOK Központi Bizottsága a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának és szövetségünk megalakulása 25 éves „ezüstjubileumának“ jegyében rendezett meg. A vidám énekszótól és táncos lá­bak feszes dobbantásától visszhang­zó ünnep immár csaknem két évti­zedes, tekintélyes hagyomány ... Üjabbkeletű s igen kellemetlen tradíció viszont a bizonytalan időjá­rás, az eső, amely bizony évek óta alaposan megtréfálja s próbára te­szi a rendezőket, szereplőket és az idesereglő közönséget. Jómagam négy-öt esztendeje szinte törzsven­dége vagyok az országos folklórfesz­tiválnak, de talán egyszer sem úsz­tam még meg egyetlen szem eső nélkül. Persze, az idén sem... Szombat, június 14: néhány perc­cel múlt kilenc óra. A kultúrházban és a szabadtéri színpadon egy-más­­fél óra múlva kezdődnie kell az az­napi és a másnap délelőtti műsorok főpróbájának. Ám az időjárás el­­szomorítóan vigasztalan. A szürke, borús égről szinte a földig lógnak a felhők. Esik. Sűrűn és kitartóan. Rö­vid megszakításokkal már hétfő vagy kedd óta. Az eget fürkésző te­kintetek lemondóak és haragosak, az arcok bosszúsak és gondterhel­tek. Aztán ki tudja honnan, hirtelen erős szél kerekedik. Sebesen végig­nyargal a zselizi utcákon, ki-kifor­­dítja az emberek esernyőit, bevág­tat a Schubert-park terebélyes fái közé és közben vállára kapja a fel­hőket. Először csak alábbhagy, majd végleg eláll az eső. „Ez aztán a meglepetés!“ — mond­ja valaki ujjongva, megkönnyebbül­ten a derült arcú rendezőség közül a szakadozó felhők láttán. Az emberekről lekerülnek a kabá­tok, esőköpenyek; megélénkül a for­galom a városka utcáin és a sza­badtéri színpad körül. Bontani kez­dik sátraikat az ételről-italról bő­ségesen gondoskodó szövetkezetek. A színpadon hangpróbát tartanak a műszakiak, miközben gyülekezni kezdenek már a fesztiválon szerep­lő csoportok is. Délután három órakor, szinte percnyi pontossággal meg­nyílik az idei folklórfeszti­vál néprajzi kiállítása, mely ez évben a Vefky Krfíá-i (nagykür­tösi) járás különösen díszes népvise­leteit, szőtteseit, varrottasait mutat­ja be. „Népi hagyományaink ápolá­sa a CSEMADOK tevékenységének fontos részét alkotja. Népművészeti mozgalmunknak az utóbbi években elért eredményeit vizsgálva megál­lapíthatjuk, hogy együtteseink mű­vészi színvonalának emelése föltét­lenül megköveteli népművészeti ha­gyományaink és viseleteink gyűjté­sét, rögzítését, bemutatását“ — hang­súlyozza egyebek között ünnepi meg­nyitójában dr. György István, a CSEMADOK KB titkára. S valóban: épp a zselizi fesztivál bizonyítja, hogy Szlovákia magyarlakta tájain igazán csodálatos és értékes viselet­hagyományok maradtak fenn. Ezek­nek szerény töredékét mutatta be az idei néprajzi kiállítás. Láttunk itt eredeti menyecske- és férfiviselete­­ket, kelenyei főkötőt és „villuskát“ a századforduló idejéből, cifra rojtos selyemkendőt és aranyos homlok­kötőt, azsúrhímzéssel és „kétszilva­­magos“ rojtkötéssel ékesített törül­közőt, laposhímzéses térítőkét vagy ágyneműket, keresztöltéses hímzés­sel díszített búcsús tarisznyát s még sok más egyebet... Alig egy órával e kiállítás meg­nyitása után pedig megkezdődött az Ipoly menti községek népszokásai­nak, népviseleteinek és tánchagyo­mányainak bemutatása, a Népszoká­sok az Ipoly mentén című műsor. Vidékük jellegzetes dalait, nótáit énekelték a terbegeci, szécsénkei és apátújfalusi éneklőcsoportok; érde­kes volt az ipolyhídvégi citerazene­­kar bottal meg fakanállal kísért já­téka. Láttunk e szép műsorban ere­deti bussai fonót, varbói menyasz­­szonybúcsúztatást, kelenyei lakodal­mi örömkalács-vitelt, ipolynagykéri aratási népszokást, vidám ipolyba­­logi fonót, lukanényei májusfaállí-10 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom