A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-12 / 28. szám
1. A gyermek-tánccsoportok is vidáman vonultak a díszemelvény előtt 2. Bodrogközi szvit — a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes bemutatásában 3. Szép népviseletben vett részt az ünnepi felvonuláson a zsérei énekkar 4. A fesztivál szlovák vendégegyüttese, a Trenian 5. Derűs perceket szerzett a közönségnek a feledi általános iskola tánccsoportja 6. Vasárnap délelőtt is megteltek a széksorok KONTÁR GYULA felvételei XIX. ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL Ezt hirdette minden 2eliezovcéban (Zselizen) és környékén, erre figyelmeztettek a szürkés, borús ég alatt pirosló , transzparensek, a kerítéseken és házfalakon tarkálló feliratok. Maradandó művészi élményt, jó szórakozást ígérő népművészeti fesztivál, melyet társrendezőivel karöltve a CSEMADOK Központi Bizottsága a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának és szövetségünk megalakulása 25 éves „ezüstjubileumának“ jegyében rendezett meg. A vidám énekszótól és táncos lábak feszes dobbantásától visszhangzó ünnep immár csaknem két évtizedes, tekintélyes hagyomány ... Üjabbkeletű s igen kellemetlen tradíció viszont a bizonytalan időjárás, az eső, amely bizony évek óta alaposan megtréfálja s próbára teszi a rendezőket, szereplőket és az idesereglő közönséget. Jómagam négy-öt esztendeje szinte törzsvendége vagyok az országos folklórfesztiválnak, de talán egyszer sem úsztam még meg egyetlen szem eső nélkül. Persze, az idén sem... Szombat, június 14: néhány perccel múlt kilenc óra. A kultúrházban és a szabadtéri színpadon egy-másfél óra múlva kezdődnie kell az aznapi és a másnap délelőtti műsorok főpróbájának. Ám az időjárás elszomorítóan vigasztalan. A szürke, borús égről szinte a földig lógnak a felhők. Esik. Sűrűn és kitartóan. Rövid megszakításokkal már hétfő vagy kedd óta. Az eget fürkésző tekintetek lemondóak és haragosak, az arcok bosszúsak és gondterheltek. Aztán ki tudja honnan, hirtelen erős szél kerekedik. Sebesen végignyargal a zselizi utcákon, ki-kifordítja az emberek esernyőit, bevágtat a Schubert-park terebélyes fái közé és közben vállára kapja a felhőket. Először csak alábbhagy, majd végleg eláll az eső. „Ez aztán a meglepetés!“ — mondja valaki ujjongva, megkönnyebbülten a derült arcú rendezőség közül a szakadozó felhők láttán. Az emberekről lekerülnek a kabátok, esőköpenyek; megélénkül a forgalom a városka utcáin és a szabadtéri színpad körül. Bontani kezdik sátraikat az ételről-italról bőségesen gondoskodó szövetkezetek. A színpadon hangpróbát tartanak a műszakiak, miközben gyülekezni kezdenek már a fesztiválon szereplő csoportok is. Délután három órakor, szinte percnyi pontossággal megnyílik az idei folklórfesztivál néprajzi kiállítása, mely ez évben a Vefky Krfíá-i (nagykürtösi) járás különösen díszes népviseleteit, szőtteseit, varrottasait mutatja be. „Népi hagyományaink ápolása a CSEMADOK tevékenységének fontos részét alkotja. Népművészeti mozgalmunknak az utóbbi években elért eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy együtteseink művészi színvonalának emelése föltétlenül megköveteli népművészeti hagyományaink és viseleteink gyűjtését, rögzítését, bemutatását“ — hangsúlyozza egyebek között ünnepi megnyitójában dr. György István, a CSEMADOK KB titkára. S valóban: épp a zselizi fesztivál bizonyítja, hogy Szlovákia magyarlakta tájain igazán csodálatos és értékes viselethagyományok maradtak fenn. Ezeknek szerény töredékét mutatta be az idei néprajzi kiállítás. Láttunk itt eredeti menyecske- és férfiviseleteket, kelenyei főkötőt és „villuskát“ a századforduló idejéből, cifra rojtos selyemkendőt és aranyos homlokkötőt, azsúrhímzéssel és „kétszilvamagos“ rojtkötéssel ékesített törülközőt, laposhímzéses térítőkét vagy ágyneműket, keresztöltéses hímzéssel díszített búcsús tarisznyát s még sok más egyebet... Alig egy órával e kiállítás megnyitása után pedig megkezdődött az Ipoly menti községek népszokásainak, népviseleteinek és tánchagyományainak bemutatása, a Népszokások az Ipoly mentén című műsor. Vidékük jellegzetes dalait, nótáit énekelték a terbegeci, szécsénkei és apátújfalusi éneklőcsoportok; érdekes volt az ipolyhídvégi citerazenekar bottal meg fakanállal kísért játéka. Láttunk e szép műsorban eredeti bussai fonót, varbói menyaszszonybúcsúztatást, kelenyei lakodalmi örömkalács-vitelt, ipolynagykéri aratási népszokást, vidám ipolybalogi fonót, lukanényei májusfaállí-10 «
