A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-12 / 28. szám
tást, a kovácsiak előadásában pedig egy népszokásként 'őrzött régi munkafolyamatot, a dohánysimítást ... És hadd mondjam el férfiasán: a műsorban nemcsak szebbnél szebb népszokásokat láttunk, hanem jóllaktunk és jókedvre is derültünk közben, hiszen a bemutatott szokások többsége a közönség megkínálásával ért véget... Így hát kl-ki csippentett egyet az örömkalácsból, a kukoricagörgőből és a többi ízes falatból, amit aztán egy-egy korty borral illett leöblíteni... Szombaton este a példásan gondozott Schubert-parkban — Hősökre emlékezve címmel — a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára összeállított ünnepi műsort látta a pokrócokkal, kabátokkal fölszerelve érkező közönség. A zsérei és a berencsi énekkarok előadásában először egy forradalmi dalcsokrot hallottunk, majd négy kitűnő együttes: az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének Karpatyanyin népi együttese, a CSEMADOK KB Szőttes népművészeti csoportja, a trenéíni gimnázium és a járási népművelési központ Trenéan táncegyüttese, végül pedig a budapesti Csepel Művek Munkásotthonának Táncegyüttese mutatkozott be az ötletesen megépített, valóban népies hangulatot keltő színpadon. (Kár, hogy a műsorfüzet elhallgatta ennek az eredéti színpadkép tervezőjének nevét!) Vasárnap reggel pattogó ütemű zenére ébredtek Zseliz lakói. A már hagyományos felvonulás, az együttesek tarka, vidám csoportjai talán még egyszer sem arattak ilyen sikert, mint ezen a verőfényes vasárnap reggelen. A díszemelvény előtt — ahol az Országos Népművészeti Fesztiválon részt vevő, Július Hanus miniszterelnökhelyettes vezette küldöttség és a fesztivál többi hivatalos vendége foglalt helyet — az együttesek eljártak egy-egy eleven, gyors iramú részletet műsorukból, aztán vidáman, jókedvűen továbbvonultak. A felvonulás után a szabadtéri színpadon Bújj, bújj zöld ág címmel megkezdődött a csehszlovákiai magyar gyermektánc-csoportok országos seregszemléje. A közel háromórás műsorban látottak alapján elmondhatjuk, hogy gyermektáncmozgalmunk jó úton halad, a pionírszervezettel és a központi, járási s helyi népművelési intézményekkel karöltve a jövőben is foglalkozni kell a gyermektáncosokkal, a gyermektáncokkal. A színre lépő tizenkét csoport mindegyike játékos lendülettel, gyermeki bájjal fűszerezte az ötletes koreográfiákat. A három díjat nyert gyermek-tánccsoporton (Gímes, Bős, Feled) kívül feltétlenül külön említést érdemelnek még a szomotori, buzitai, bélyi és az izsai általános iskolák tánccsoportjai is. Vasárnap délután, a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek megbonthatatlan egységét és barátságát jelképező ünnepi manifesztáció után került sor a fesztivál nagy érdeklődéssel várt népművészeti műsorára. Szereplői a hazai magyar amatőr tánccsoportok legjobbjai, valamint a Trenéan, Karpatyanyin és a Csepel Művek Munkásotthonának Táncegyüttese voltak. Tapasztalatokat érlelő, tanulságos műsor volt, mely a ven- 6 dégegyüttesek szereplése ré! vén bepillantást nyújtott a szlovák, az ukrán és a magyarországi népművészetbe; de egyben kiváló alkalom volt ez tánccsoportjaink és népi együtteseink egy év alatt végzett munkájának, művészi fejlődésének lemérésére is. A műsornak ebben a részében, a hagyományos „ki mit tud?“ kérdésen túlmenően, különböző stiláris útkeresések bontakoztak ki. Látszott az együttesek kutatják, mire használható a modern színpadi táncokban a folklóranyag, meddig nevezhető egy bizonyos táncnyelv népinek; egyesek a dramatizált-rendezett színpadi cselekményes tánc, mások az elvont, gondolati magvú koreográfiái alkotások lehetőségei felé hajlottak. A mélyre ható elemzés, a részletes értékelés nem az én feladatom, ez a szakemberek és a tanácsadó testületek kötelessége. Hadd jegyezzek meg csupán annyit, hogy az itt látottak alapján gazdagodott, témájában bővült, művészi fejlődésében ismét előre lépett népi táncmozgalmunk. Nem hagyhatom ellenben megjegyzés nélkül, hogy műsorszerkesztési hiba volt a közelmúltban újjáalakult dunaszerdahelyi Csallóközi Dal- és Táncegyüttes, az izsai Búzavirág, a biskupicei (pozonypüspöki) és a galántai tánccsocsoportokat a délelőtti műsor második részébe iktatni. Délutáni bemutatkozásuk alapján az idei folklórfesztiválon nyert összkép még teljesebb, még egységesebb és szakmailag is jobban értékelhető lett volna. Még a helyszínen több vitát kavart a Fesztivál Nagydíjáról ítélkező bíráló bizottság összetétele és határozatlanságot sejtető döntése is — nem teljesen alaptalanul. Csak egyetlen példa: ahol két együttest (az érsekújvári Napsugár táncegyüttest és az abaújszinai Rozmaring-ot) tartanak érdemesnek az első, és két együttest (a koáicei Üj Nemzedéket s a fülekpüspöki Palóc táncegyüttest) a második díjra ott nem valószínű, hogy ne akadjon — legalább az oklevéllel járó elismerés erejéig — jelölt a harmadik helyre... Ellenkező esetben viszont — a verseny ritka kiegyensúlyozottságát bizonyítandó — inkább az első díj kiosztásától kellett volna eltekinteni... BORSAI M. PÉTER 1 1
