A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-12 / 28. szám

tást, a kovácsiak előadásában pe­dig egy népszokásként 'őrzött régi munkafolyamatot, a dohánysimí­tást ... És hadd mondjam el férfia­sán: a műsorban nemcsak szebbnél szebb népszokásokat láttunk, hanem jóllaktunk és jókedvre is derültünk közben, hiszen a bemutatott szoká­sok többsége a közönség megkínálá­­sával ért véget... Így hát kl-ki csip­pentett egyet az örömkalácsból, a kukoricagörgőből és a többi ízes fa­latból, amit aztán egy-egy korty borral illett leöblíteni... Szombaton este a példásan gondo­zott Schubert-parkban — Hősökre emlékezve címmel — a Szlovák Nem­zeti Felkelés 30. évfordulójára össze­állított ünnepi műsort látta a pok­rócokkal, kabátokkal fölszerelve érkező közönség. A zsérei és a be­­rencsi énekkarok előadásában elő­ször egy forradalmi dalcsokrot hal­lottunk, majd négy kitűnő együttes: az Ukrán Dolgozók Kulturális Szö­vetségének Karpatyanyin népi együttese, a CSEMADOK KB Szőt­tes népművészeti csoportja, a tren­­éíni gimnázium és a járási népmű­velési központ Trenéan táncegyüt­tese, végül pedig a budapesti Csepel Művek Munkásotthonának Tánc­együttese mutatkozott be az ötlete­sen megépített, valóban népies han­gulatot keltő színpadon. (Kár, hogy a műsorfüzet elhallgatta ennek az eredéti színpadkép tervezőjének ne­vét!) Vasárnap reggel pattogó ütemű zenére ébredtek Zseliz lakói. A már hagyományos felvonu­lás, az együttesek tarka, vi­dám csoportjai talán még egyszer sem arattak ilyen sikert, mint ezen a verőfényes vasárnap reggelen. A díszemelvény előtt — ahol az Orszá­gos Népművészeti Fesztiválon részt vevő, Július Hanus miniszterelnök­helyettes vezette küldöttség és a fesztivál többi hivatalos vendége fog­lalt helyet — az együttesek eljár­tak egy-egy eleven, gyors iramú részletet műsorukból, aztán vidáman, jókedvűen továbbvonultak. A felvonulás után a szabadtéri színpadon Bújj, bújj zöld ág cím­mel megkezdődött a csehszlovákiai magyar gyermektánc-csoportok or­szágos seregszemléje. A közel három­órás műsorban látottak alapján el­mondhatjuk, hogy gyermektáncmoz­­galmunk jó úton halad, a pionír­szervezettel és a központi, járási s helyi népművelési intézményekkel karöltve a jövőben is foglalkozni kell a gyermektáncosokkal, a gyer­mektáncokkal. A színre lépő tizen­két csoport mindegyike játékos len­dülettel, gyermeki bájjal fűszerezte az ötletes koreográfiákat. A három díjat nyert gyermek-tánccsoporton (Gímes, Bős, Feled) kívül feltétle­nül külön említést érdemelnek még a szomotori, buzitai, bélyi és az izsai általános iskolák tánccsoport­jai is. Vasárnap délután, a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek megbont­hatatlan egységét és barátságát jel­képező ünnepi manifesztáció után került sor a fesztivál nagy érdeklő­déssel várt népművészeti műsorára. Szereplői a hazai magyar amatőr tánccsoportok legjobbjai, valamint a Trenéan, Karpatyanyin és a Cse­pel Művek Munkásotthonának Tánc­­együttese voltak. Tapasztalatokat érlelő, tanulsá­gos műsor volt, mely a ven- 6 dégegyüttesek szereplése ré­­! vén bepillantást nyújtott a szlovák, az ukrán és a magyaror­szági népművészetbe; de egyben ki­váló alkalom volt ez tánccsoport­jaink és népi együtteseink egy év alatt végzett munkájának, művészi fejlődésének lemérésére is. A mű­sornak ebben a részében, a hagyo­mányos „ki mit tud?“ kérdésen túl­menően, különböző stiláris útkeresé­sek bontakoztak ki. Látszott az együttesek kutatják, mire használ­ható a modern színpadi táncokban a folklóranyag, meddig nevezhető egy bizonyos táncnyelv népinek; egyesek a dramatizált-rendezett szín­padi cselekményes tánc, mások az elvont, gondolati magvú koreográfiái alkotások lehetőségei felé hajlottak. A mélyre ható elemzés, a részletes értékelés nem az én feladatom, ez a szakemberek és a tanácsadó tes­tületek kötelessége. Hadd jegyezzek meg csupán annyit, hogy az itt lá­tottak alapján gazdagodott, témá­jában bővült, művészi fejlődésében ismét előre lépett népi táncmozgal­munk. Nem hagyhatom ellenben megjegyzés nélkül, hogy műsorszer­kesztési hiba volt a közelmúltban újjáalakult dunaszerdahelyi Csalló­közi Dal- és Táncegyüttes, az izsai Búzavirág, a biskupicei (pozony­­püspöki) és a galántai tánccso­­csoportokat a délelőtti műsor máso­dik részébe iktatni. Délutáni bemu­tatkozásuk alapján az idei folklór­fesztiválon nyert összkép még tel­jesebb, még egységesebb és szakmai­lag is jobban értékelhető lett vol­na. Még a helyszínen több vitát ka­vart a Fesztivál Nagydíjáról ítélkező bíráló bizottság összetétele és ha­tározatlanságot sejtető döntése is — nem teljesen alaptalanul. Csak egyetlen példa: ahol két együttest (az érsekújvári Napsugár táncegyüt­test és az abaújszinai Rozmaring-ot) tartanak érdemesnek az első, és két együttest (a koáicei Üj Nemzedéket s a fülekpüspöki Palóc táncegyüt­test) a második díjra ott nem való­színű, hogy ne akadjon — legalább az oklevéllel járó elismerés erejéig — jelölt a harmadik helyre... El­lenkező esetben viszont — a ver­seny ritka kiegyensúlyozottságát bi­zonyítandó — inkább az első díj ki­osztásától kellett volna eltekinteni... BORSAI M. PÉTER 1 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom