A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-27 / 39. szám
Oktatás-nevelés iskoláskor előtt Világszerte nő az érdeklődés az iskoláskor előtti nevelés iránt. Az okok egyik csoportja gazdasági, társadalmi és politikai jellegű. Azokban az országokban, melyekben az ipari termelés növelése mind több és több friss munkaerő bevonását kívánja — az ún. extenzív iparfejlesztésnek ezt az útját járják ma a fejlődő országok —, gyökeresen megváltozik a család élete és benne az egyes családtagok feladata is. Az édesanya többé nincs a házi-háztáji (zömmel mezőgazdasági) munkához kötve, s ezért kevesebb időt fordíthat gyermekei nevelésére, a ház körüli munkába bevonására is. A gazdasági fejlődés e késztető hatása növeli az iskoláskor előtti intézményes gondozás-nevelés fontosságát. Azokban az országokban, amelyek már túljutottak a fejlődés e szakaszán, a sürgető erőt mindenekelőtt a női egyenjogúság iránti küzdelem jelenti. Nyilvánvaló, ugyanis, hogy mindaddig nem beszélhetünk a férfi és a női állampolgár, a férfi és a női munkavállaló egyenlő esélyeiről, ameddig a háttérben — a családi munkamegosztásban — az egyik félre aránytalanul nagyobb teher jut. Itt nemcsak gazdasági késztetések szerepelnek (a feleség nem kíván több gyermeket vállalni, ha nem biztosítják számára, hogy számottevő anyagi-fizikai többleterőfeszítés nélkül nevelhesse föl őket). Az okoknak ez a csoportja annyiban társadalmi, amennyiben egy megváltozott szemléletet, női magatartást takar: a feleség szabadságjogának igényét arra, hogy választhasson különböző életutak között, akárcsak a férje. Es ez óhatatlanul társadalmi feszültséget szül, ha nem enyhíti a helyzetet a kisgyermekek intézményes gondozásának, nevelésének és oktatásának lehetősége. Ebből a megközelítésből válik érthetővé, miért követelik a forradalmi munkáspártok csakúgy, mint a haladó polgári politikai csoportosulások mindenütt az iskoláskor előtti oktatás-nevelés lehetőségének kiterjesztését. A szocialista országokban az óvodai nevelés olyan imponáló hálózata épült ki az elmúlt két évtizedben, amely elismerésre készteti a világ más tájának szakembereit is. Kevésbé közismert talán, hogy nemcsak Nyugat-Európa kommunista pártjai, hanem a szociáldemokrata mozgalom is egyik legfontosabb követelésének az iskola megreformálását tartja, s mára a hangsúly egyre Inkább az elemi fokú oktatás és az iskolaelőkészítés irányába tolódik el. A gazdasági, társadalmi és politikai igények e hátteréből emelkednek ki azok az oktatásügyi-pedagógiai okok, amelyek az elmúlt öt-hat évben az óvodai nevelést egyre döntőbb közoktatási feladatnak tartják. Hadd utaljunk itt mindenekelőtt a statisztikai adatokra, amelyek világszerte jelzik, milyen funkciót kellene betöltenie az iskolának a társadalom szerkezetének átalakulásában, s mennyire képes vagy nem képes erre. A statisztikai adatok azt is megmutatják, hogy minél előbb kezdődik az intézményesült gyermekgondozás (bizonyos korhatárokat persze figyelembe véve), annál biztosabb egy-egy gyermek iskolai pályafutása. A neveléstudomány — számos pszichológiai és szociológiai vizsgálatra hivatkozva — azt hangoztatja, hogy a társadalmi eredetű iskolai hátrányokat csak akkor vagyunk képesek oktatási-nevelési eszközökkel kiegyenlíteni, ha e munkát idejekorán kezdjük. Ezek a fölismerések szülték szerte a világon az ún. „kompenzáló oktatás“ legkülönfélébb változatait, s vetették föl újult erővel az óvodai nevelés és oz iskolaelőkészítés problémáit. Csaknem minden országban megvan a központja s megvannak elszánt hirdetői — harcosai — az iskoláskor előtti nevelés nagy ügyének. A Liége-i egyetem neveléstudományi tanszéke — amelyet Gilbert de Landsheere vezet — közülük is kiemelkedik többéves kutatómunkája révén. Nemrég fejeztek be egy országos — Belgium flamand és francia területre is kiterjedő — fölmérést az iskoláskor előtti nevelés hazai formáiról, programjairól, módszereiről és eredményeiről. Most új adatfölvételt terveznek, amely a szakmai körökben nálunk is ismeretes IEA (Nemzetközi Teljesítménymérési Szövetség, Stockholm) keretében több ország iskolaelőkészítésének módszereit és eredményességét kívánja egybevetni statisztikai eszközökkel, több éven át tartó megfigyelések nyomán. Ez az egyetemi tanszék hívta meg nemrég a kérdés néhány szakértőjét Hollandiából, Franciaországból, Magyarországról, Olaszországból, Svájcból és Svédországból, hogy számot vessenek azzal, milyen fejlődési irányok várhatók a következő két-három évtizedben az európai iskolaelőkészítő nevelés területén. • A résztvevők eszmecseréje megállapította: a következő években az iskoláskor előtti oktatás-nevelés intézményesülése folytatódni fog. A szocialista országok helyzete e tekintetben egyértelmű: számunkra az óvodoi hálózat fejlesztése középponti oktatáspolitikai kérdés. Föltételezhető azonban, hogy azokban a nyugat-európai országokban, amelyeknek szociáldemokrata kormánya van, szintén növekszik majd az óvodák és hasonló feladatú intézmények arányszáma, súlya, jelentősége. A résztvevők hozzátették: a következő évtizedekben folytatódik az óvodai hálózat egységessé válása, közeledése az oktatás-nevelés iskolai formáihoz. E tendencia értékelésében azonban megoszlottak a vélemények. Egyfelől kétségtelenül pozitív, hogy az óvoda iskolaelőkészítő jellege tervszerűbbé és következetesebbé válik, irányítása egységesül, pedagógusképzésének szakmai színvonala emelkedik. Másfelől félő, hogy az óvoda egészen és kizárólag „az iskola alá" dolgozik; csökken módszertani rugalmassága és kötetlensége; fokról fokra elvész „társadalmi vállalkozás" jellege. Ezért a találkozón résztvevők olyan ajánlásokat dolgoztak ki, amelyek hangsúlyozzák: kívánatos, hogy az iskoláskor előtti gondozás, nevelés és oktatás többféle intézmény-rendszerben folyjék (óvoda, napközi otthonos óvoda, délutáni és átmeneti gyermekfoglalkozások, művelődési otthoni gyermekrendezvények stb.). Igen pozitívan értékelendő továbbá, hogy egyes körzetekben — egyes országokban, — vállalatok, intézmények, más helyi közösségek is tartanak fönn óvodákat. A neveléstudomány egyik fő feladata a következő években annak megállapítása, hogy a kívánatos egyensúly a teljesen kötetlen gyermekfoglalkoztatás és az „iskolás" iskolaelőkészítés között: mikor optimális a helyi kezdeményezések, társadalmi vállalkozások, valamint a központi irányítás és ellenőrzés viszonya. Moyzes Milan felvétele mini-magazin FIATAL MŰVÉSZNŐ Kaja Danczowská 1958-ban született és ma már a világ egyik leghíresebb hegedűművésznője. Már kilencéves korában komolyabb sikereket ért el, s 1970-ben David Oistrachnál tanult. 1972 óta a krakkói konzervatóriumban tanul. Václav Hudecek ismert cseh hegedűművész is Kaja Danczowskával együtt járt iskolá ba. A GRIMASZOK KIRÁLYNŐJE A nagy-britanniai Anne Dunce-t választották meg a grimaszok királynőjének. Kijelentette, hogy amikor anyja el akarta őt altatni, mindig grimaszokat vágott. Ezek után senki se csodálkozzon azon — mondotta —, hogy szörnyű álmaim voltak. NEM TUDOMÁNYOS PÁLYÁN A 22 éves Nicole Freud nem hajlandó ősei nyomdokain járni. Nicole ugyanis ükunokája Sigmund Freudnak, a pszichoanalízis megalapozójának. A lány, mint fotómodell -ercsi a kenyerét. REPÜLŐ SZŐNYEG Egy belgiumi diák repülő szőnyeget szerkesztett. Kis benzinmotor segítségével a repülő szőnyeg kilométeres sebességet ér el egy óra alatt és ezer méter magasságba is fel tud emelkedni.
