A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-20 / 38. szám

MOST AZ OLVASÓKÉ A SZÓ

0 Tesedíkovo (Pered, galóntai járás) a nagy községek közé tartozik. Több mint négyezer lakosa van. Csongárékhoz a korareggeli órákban csengettem be.

— Azt mondja Hét-olvasót keres? — csodálkozik rám kerek szemmel a fiatalasszony.

— Igen.

— Akkor jó helyen jár: nálunk az egész család kedveli, olvassa a lapot. Kerüljön beljebb — tárja sarkig az ajtót Csongár Ignácné tanítónő. — Családunkban tekintélye van a Hétnek. Más lapokat is olvasunk, de azokból csak az értékesebb cikkeket tesszük el. A Hétnek viszont minden számát. Az első szám megjelenése óta a teljes évfolyamokat őrizzük.

— Melyik a kedvenc rovata? Mi az, ami a legjobban tetszik a lapban?

— Nem is tudom. Az egész, úgy, ahogy van. Egyformán kedvelem az Emberi sorsok rovatot, a hazai tájakról szóló írásokat, a CSEMADOK 25 évével s a helyi szervezetek munkájával foglalkozó riportokat, a folytatásos regényeket.

— Szívesen olvasnék több verset — szól közbe Éva, a nagylány.

— Én a humor rovatnál ütöm fel a lapot — csúszik ki az ötödikes Emőke ajkán. — Megyek, s megnézem, nem érkezett-e meg az e heti szám.

0 A községben naponta három kézbesítő hordja szét a postai küldeményeket, különben nem jutnának el időben a címzetthez. A postások egyikét, Bogár Juditot, elkísérem útvonalának egy szakaszán. Szerda van, a Hét megjelenésének napja.

— Ma egy kicsit később indultam — mondja. — A nagy esőben sehogy sem akaródzott útra kelnem. Pedig akkor is be kellett volna járnom a körzetet, ha nem tisztul ki az ég. Télen, nyáron, hóban, esőben egyformán.

— Édesanyám jöjjön hamar! Jön a postás, ma hozza a Hetet — szalad be az udvarba egy kisgyerek, aki eddig az utcán játszott.

— Éppen jókor — szól az érkező Kovács Valéria —, mert a lányom új ruhát készül varrni, s ebből szeretné kinézni a divatot. Hat éve vagyunk előfizetői a Hétnek. Ha kicsit drága is, megéri, mert a héttagú család minden tagja szereti olvasni. Egyik az orvosi tanácsokat bújja, a másik az Emberi sorsok rovatot, a harmadik a folytatásos regény olvasásával kezdi. Én az ország tájairól szóló írásokat kedvelem.

Míg beszélgetek, a postás már a szemközti ház kapuján zörget. Takaros fiatalasszony jön elénk. Látszik a tűzhely mellől lépett el, hogy átvegye a friss újságot.

— Mit olvas el először? —« teszem fel a kérdést Tyúkos Erzsébetnek.

— Mindig az Emberi sorsok rovattal kezdem. Érdekelnek továbbá a receptek és a lakberendezési tanácsok.

A postás nyomában járva jutottam el Pásztor Józsefék szőlőlugassal, rózsafákkal körülvett házába. Együtt találtam a négytagú családot. Az előszoba asztalán kiterítve a Hét legújabb, még nyomdaszagú száma. Érdeklődéssel lapozzák.

— Engem a külföld hírei s a társadalmi életünk eseményeivel foglalkozó tudósítások érdekelnek — szól a családfő.

— A divatot s az ételrecepteket nézem ót először — mondja élettársa. — Azután a folytatásos regényt olvasom el. Két-három nap múlva pedig nem bánnám, ha jönne a következő szám.

0 Holice na Ostrove (Gelle) a Csallóköz szívében fekszik. Két kézbesítő hetente 66 darab Hetet hord ki. Az előfizetők száma majdnem ugyanennyi. Egyikük, Tésy László, így nyilatkozik:

— A gázgyárban dolgozom. A somorjai gépipari középiskola esti tagozatának hallgatója vagyok. Tanulmányaimhoz sok segítséget nyújt az önök lapja. A népszerű-tudományos cikkekből olykor könnyebb megtanulni valamit, mint a tankönyvekből. Azért is kedvelem a lapot, mert érdekes, szórakoztató riportokat is találok benne.

Bernáth Erzsébet éppen a házkörüli teendőket végzi, amikor belépek az udvarba.

— Olvasta a Hét legutóbbi számait? — teszem fel a kérdést.

— Az elmúlt hetekben éppen csak átlapozásukra volt időm. Nemsokára férjhez megyek, így érthetően sok a gondom. Ezért szeretnék többet olvasni a Hétben a családtervezésről s a lakberendezésről.

A hatvan év körüli testvérpár, Mészáros Júlia és Miklós, a Héten kívül öt újságra fizet elő rendszeresen.

— Nagyon szeretem olvasni a Hetet, főleg a hazai tájak rovatot — mondja Juliska néni.

— Nem bánnám, ha nehezebben megoldható keresztrejvényeket közölnének — toldja meg a bátyja.

Cséfalván (Gelléhez tartozó település) keresem fel a nyolcvanéves Mithalm Feri bácsit.

SAJTÓ

NAPI

véleménykutatás

A társadalom szellemi közlekedési eszköze a nyelv, de a szó igazi hatása csak az írás révén érvényesül. Míg a szó csupán a jelenlevőket kapcsolja össze, az írás távolra is hat, sőt évezredeken át fennmarad. Mindazt, amiről hajdan a tűzhely mellett beszélgettek az emberek, amiről a regősök daloltak, amit a szerzetesek és íródeákok papírra vetettek, ma a sajtó adja közzé. A sajtónak óriási az oktató-nevelő befolyása. Egyrészt szaklapok foglalkoznak a szakmai ismeretek terjesztésével, másrészt hírlapok gondoskodnak a politikai és a történelmi ismeretek továbbadásáról. Tagadhatatlan a sajtó közvéleményt formáló ereje. Ez a tétel azonban fordítva is igaz. A tömegek szocialista igényének megfelelő sajtóterméket kell az olvasóközönségnek nyújtani. Hogy e feladatnak eleget tudjunk tenni, időnként véleménykutatást végzünk. Ezért megkérdeztük néhány olvasónkat: mi a véleményük lapunkról.

— A háborúk során bejártam egész Közép-Európát, mégis találok sok érdekes olvasnivalót, útleírást a Hétben. Csak azokat a boldogságukat elveszített tizenéveseket nem értem, akiknek fájdalomtól, tanácstalanságtól csöpögő leveleit az Emberi sorsok rovatban közük.

0 Olvasóink véleményét összegezve meggyőződhettünk arról, hogy nem volt meddő eddigi törekvésünk. Kedvét leli lapunk olvasásában a munkás, a földműves, a tanító, a diák, a háziasszony, és a nyugdíjas egyformán. A jövőben is azon leszünk, hogy olvasóink megtalálják lapunkban azt, ami számukra érdekes.

FISTER MAGDA

1. — Az utolsó három évfolyam számai bekötésre várva

sorakoznak a polcon — mondja Pásztor Józsefné.

2. Tyúkos Erzsébet

a kapuban állva várta a postást.

3. Pécsük István

és Csicsay

Rozália

postások.

4. „A szerdának külön örülünk, mert akkor jön az új Hét," mondja Kovács Valéria.

(A szerző felvételei)

/ *■;