A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-20 / 38. szám

1 FÉNYKÉPEZZEN ÖN IS! Borzi László sa­­látikovoi (tornai jai) olvasónk fel­vétele. A kép ei­nte: Útra készen 2. Andriskin Józsel komáromi (ko­máméi) olva­sónk felvétele. A kép címe: Csen­des emberek. 3. Fülöp István pri beníki (perbeni­­ki) olvasónk fel vétele. A kép ci me: Nagyma mám. GÖMÖRI EMLÉKEK Szanyi Mária kalauzolt végig a roz­­navai (rozsnyói) Bányászati Múzeumon. Sokan azt hiszik talán, hogy a Bá­nyászati Múzeum kizárólag a bányá­szattal, annak fejlődésével foglalko­zik. A hűvös, kissé dohos terem, ahová Szanyi Mária bevezetett, bizonyságot adott arról, milyen sokrétű a múzeum tárgyi gyűjteménye. A néprajzi gyűjte­mény színes képet,ad a régi Gömör paraszt és kézműves népének minden­napi életéről. Egymásra rakott tulipános ládák kö­zelében telepedtünk le ismerkedni, be­szélgetni. A terembe beszivárgott kintről a nyári napfény, megállapodva a kopott régi szekrényeken, ódon almáriumon, s megcsillanva egy rézmozsár karimá­ján. Kísérőm, érdeklődésemet látva, magyarázni kezdett: járásunk területén két etnikum ta­lálkozása, állandó kölcsönhatása fi­gyelhető. Az elzártabb szlovák falvak­ban színes kép fogadja a látogatót, ott máig megőrződött a népviselet. Na­gyon szép népvlseletanyag-gyűjtemé­­nyünk van — mondja Szanyi Mária, s bizonyságul kinyitja a régi szekrények, „sifonok" ajtaját, sorra kihúzza a ko­módok fiókjait, elém tárja a naftalln szagú, hímzéssel, vertcsipkével díszített régi ruhadarabokat. A terem közepén üvegszekrényben porcelán-, agyag-, fémtárgyak húzód­nak meg látszólagos összevisszaság­ban, de kísérőm biztos kézzel emeli ki a tömkelegből a megtekintésre leg­méltóbb darabokat. Gömör híres volt egykor fazekasai­ról, s így nem csoda, hogy a múzeum néprajzi gyűjteményének negyven szá­zaléka népi kerámia. Sok volt a pász­tor, juhász a dlmbe5-dombos vidéken; használati tárgyaik: fafaragások, ti­­llnkók, furulyák, botok, szűcslparl ter­mékek: ködmönök, mellesek, az akkori életmód szép emlékei. Silica (Szlllce) ismert népi hagyományáról, régi tán­cairól, dalairól. Nagyon szép, faragott, csörgős gereblyék kerültek be a mú­zeumba innen. Hogy Gömör kisipara, kézműipara Is fejlett volt, bizonyítják az ónkupák, kanák, jánospoharak, amelyeket a nagyobb falvakban, kis­városokban készítettek a céhek, Ipar­társulatok mesteremberei. Kísérőm, lát­va, hogy az egyik szépmívű kolomp felkeltette az érdeklődésemet, készsé­gesen magyaráz. — A Jolsván készült kolompot egész Hajdúböszörményig, Debrecenig vá­sárolták a pásztorok. Egy-egy jó ko­lompárt felgyalogoltak Debrecenből Jolsvára, de ugyanígy a gömőrl pász­torok is lementek Hajdúböszörménybe csengőért.' A múzeum néprajzi anyaga sokkal bővebb annál, hogy egy Ilyen rövid látogatás folyamán bővebben megis­merkedjem vele, mégha olyan nagy­szerű vezetőm Is van, mint Szanyi Má­ria. Viszont éppen az kelti fel kíván­csiságomat, hogy került ide ez a kis­lány, a rozsnyói múzeumba néprajzos­nak. — Ügy tudom, Mária, hogy a Nyit­­ral Tanárképző Főiskolán matematika­­fizika szakot végeztél. Ma mégis nép­rajzosként dolgozol a múzeumban. — Lehetőségem nyílott a tanulásra, arra, hogy Budapesten elvégezzem a néprajz-szakot. Előtte négy évig taní­tottam a Bodrogközben, megszerettem a tájat, megismerkedtem a környék falvalval, embereivel. Pedagógiai mun­kám során gyakran kerültem szembe olyan szociológiai Jellegű problémák­kal, amelyek a néprajznak is kutatási területei. A paraszti életmód olyan vál­tozásának vagyunk tanúi napjainkban, amely talán egyetlen társadalmi rend­szer fordulópontján sem volt olyan erős, mint ma, amikor folyamatban van, illetve mór lényegében megtörtént a magángazdálkodásból a kollektív gazdálkodásra való átmenet. Meg kell ragadnunk, rögzítenünk kell a mai élet­módváltozások lényegét. Ez ösztönzött engem Is. Közben lebukott a nap, a teremre hűs félhomály borult. Vége a látoga­tási Időnek, be kell zárnia a múzeu­mot. Mária otthonában folytatjuk a be­szélgetést. A szobában látszólag ren­detlenség, nyitott könyvek hevernek szanaszét: az asztalon, a széken, a heverőn, a szekrényen, a falon egy sá­mánizmus feliratú plakát, mindenütt népművészeti tárgyak: ezeknek korát, eredetét vizsgálja Szanyi Mária — ha­zaviszi a munkát... Kávé mellett folytatjuk a beszélge­tést. Sok minden szóba kerül: a szü­lőföld, Gömör, Szlovákia magyarlakta vidékeinek jelenlegi néprajzi kutatása, vágyak, elképzelések ... — Szeretem a hivatásomat, örömet szerez a munka — mondja. — De még sokat, nagyon sokat kell tanul­nom, ha Igazi eredményeket akarok elérni. Igen, Szanyi Mária szerelmese a hi­vatásának, Nemcsak muzeológus, ha­nem kutató, gyűjtő Is. Szeretne minél többet megmenteni Gömör népművé­szetéből, őseink életének tárgyi emlé­keiből. L. DUSIK ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom