A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-13 / 37. szám
Szépen, kulturáltan élni BULGÁRIA LÁTOGATÁS A BRATISLAVA! A mintegy 1200 lelket számláló Mliecno (Tejfalu, dunaszerdahelyi járás) községben az utóbbi években ugyancsak fellendült a községfejlesztési és szépítési tevékenység. Amikor a község lakói látták, hogy a helyi nemzeti bizottság vezetői szorgalmasan, lelkiismeretesen teljesítik a választási programban kitűzött feladatokat, maguk is hozzáláttak portájuk csinosításához. Frissen vakolt házak, díszes kerítések, a házak előkertjézen színpompás virágágyak jelzik szorgos kezük munkáját. A falu egyik legújabban épült irodaházában összpontosul a termelés, a falufejlesztés és a kultúra irányítása. Itt van a hét szövetkezet összevonásával létesült Kék Duna Efsz székhelye, a helyi nemzeti bizottság irodái, a házasságkötő terem, a könyvtár s a színpaddal is ellátott nagyterem: kulturális rendezvények, társas összejövetelek, lakodalmak és taggyűlések színhelye. Meleg elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke, amikor a választási program teljesítése felől érdeklődöm, elmondja : — A választási programot, egy feladat kivételével teljesítettük. S ennek az egynek a teljesítése sem rajtunk múlik. A falu egyik új utcájában állami beruházással betonutat szeretnénk építeni. Az építés megkezdése előtt azonban le kell fektetni a szennyvíz csatornát. S az utóbbi az, ami gondot okoz. Eddig minden utánajárásunk hiábavaló volt. Remélem a következő évben több megértésre találunk. — S mi az, amit már elvégeztek? — Csak végig kell menni a falun, a látvány önmagáért beszél. Korszerűsítettük a közvilágítást. Éjszakánként nátriumlámpák világítanak az utcákon. Az egész 105 ezer koronába került. Szintén 1973-ban készült el a színpad és a könyvtár. Az utak mentén hársfacsemetéket ültettünk ki. Sok gondot okozott a sámoti gyerekek iskolába szállításának kérdése. Hétszázötvenezer koronáért utat építettünk, hogy az autóbusz bemehessen erre a csupán néhány házból álló településre, s a gyerekeknek ne a nagyforgalmú komárom—bratislavai főút mellett kelljen a buszra várni. Szerintünk megérte ez a tetemes beruházás, mert így könnyebb megközelíteni Sámoton kívül Búcsúhózát is, amely Sámothoz hasonlóan néhány házból álló, közigazgatásilag Tejfaluhoz tartozó település. Itt is bevezettük a közvilágítást. A közeljövőben pedig mindkét települést bekapcsoljuk a hangosbeszélőhálózatba. Az autóbuszjárathoz hozzátartozik a megálló. Korszerű, széltől, esőtől, hófúvástól jól védő várakozóhelyeket építettünk Tejfalun s a két említett településen. 13 ezer köbméter föld megmozgatásával elplaníroztuk a régen gaztermő, mocsaras, gidr.esgödrös helyeket; sarabolós után most már kezdődhet a mintegy 2—3 hektárnyi terület parkosítása. A szövetkezet kertésze vállalta, hogy összeválogatja, milyen virágokat, facsemetéket ültessünk ki. — S hogy állnak az utak portalanításával, mert látom az is benne van a választási programban. — Ezt a munkát a községszépítési ún. Z akcióban végezzük. Mivel egyidejűleg a szövetkezet csatornahálózatot épít, csupán szervezési feladat, hogy az amúgy is elhor'dásra váró földet oda rakják, ahol az az útépítés vagy éppen a parkosítás szempontjából hasznos lehet. Ez is bizonyítja, mennyire jó az együttműködés a szövetkezet és a falu vezetői között. — Mennyi időre van méq szükségük a járdaépítés befejezéséhez? — Méq néhány hónap, s nem lesz a községben egyetlen bekötőút, eldugott utcácska sem. ahol a lakosságnak esős1 idő, hóolvadás esetén sárban kellene iámia. — Értesüléseim szerint a közséq óvodája csupán fél napra tudta foglalkoztatni a gyerekeket, mert nem lehetett étkeztetni őket. — Igen; az óvodának nem volt konyhája. A választási programba felvettük új kerítés építésének feladatát. Az erre a célra szánt összeget megtoldottuk 102 ezer koronával, s újjáépítettük a hnb régi épületét, s ott konyhát és ebédlőt rendeztünk be. Ily módon nem csak az óvodások, de az iskolások étkeztetését is megoldottuk. A szülők nyugodtabban véqezhetik a munkájukat, mert gyermekeik az eqész nap folyamán pedaaógus felügyelete alatt játszhatnak, tanulhatnak. Ebben az épületben kapott otthont a község ifjúsági szervezete is. — Meqérdemlik a fiatalok, hisz minden rendezvényen az ő táncegyüttesük és énekkaruk léo fel, vagy szavalatukkal szórakoztatják a közönséqet — kapcsolódik a beszélaetésbe Stehlík Mária tanítónő, aki annvi sok eqvéb elfoglaltsága mellett a könyvtárat is vezeti. — Az iskolába bevezettük a központi fűtést — veszi át ismét a szót Meleg elvtárs —, most pedia sportpályák létesítésén fáradozunk. Bekerítettük a futballpályát, öltözőt építettünk, ahova a közeljövőben szeretnénk méa bevezetni a vizet. Bekerítettük a temetőt, környékét parkosítjuk, de szeretnénk újjáépíteni a ravatalozót is. Mindezeket oediq már a választási program feladatain kívül. A községről alkotott összképhez tartozik, hogy: Minden hetedik lakos rendszeresen látogatja a könyvtárat. Példás az idősekről való szociális gondoskodás is: mindennap ebédet kapnak, amit a helyi nemzeti bizottsáa költségén a szövetkezet konyháján főznek. — fm — A bratislavaiak közkedvelt sétányán, a „korzó“ alsó szakaszán, a Halászkapu és a Nálepka utca sarkán, egy frissen tatarozott, kétemeletes, nagy kirakatokkal ékeskedő saroképület köti le a járókelők figyelmét. Egyesek csak meg-megállnak a csábító üvegtáblák előtt, mások belépnek a cifra veretű kovácsoltvas kapun... A házat a századforduló éveiben építhették, és volt bérház meg irodaépület, tágas földszinti termeiben pedig a különböző üzletek egész sora váltotta egymást. Ám hadd tegyem sietve hozzá: a fővárosi és a, vidéki emberek emlékezetében ma már inkább egy-egy, a napfényes Bulgáriával kapcsolatos élmény révén él ez az épület. Nem véletlenül, hiszen a sarokház mindkét falán magas, barna betűk hirdetik: BULGARIA. S a gazdagon díszített vaskapun pedig ott a még bővebb magyarázat: Bolgár Kulturális Központ. Szó ami szó, a hatalmas üvegkirakatok akaratlanul is arra késztetik az embert, hogy elidőzzön előttük ... De lépjünk beljebb, hogy közelebbről is megismerkedjünk ennek, a csehszlovák—bolgár barátságot erősítő intézménynek mindennapi életével. — Valamit munkánk kezdetéről, az indulásról? — gondolkozik el mosolyogva a riporter kérdésén Boriszlav Petrov, a bratislavai Bolgár Kulturális Központ magas homlokú, dús, fekete hajú és mindig barátságos igazgatója. — Mondhatnám úgy is, hogy a rajt könnyű volt, de azt is, hogy bizony nehéz . .. Elérti kissé csodálkozó pillantásom, mert azonnal e sejtelmesen fogas válasz magyarázatába kezd: — Könnyűnek azért mondható központunk megalakulásának és kezdeti tevékenységének időszaka, mert a szlovák főváros párt- és állami szerveitől minden szükséges támogatást megkaptunk, ami tervezési vagy épületátalakítási gondjainkat illette. De egyben nehéz is volt a kezdet, éspedig azért, mert a lehető leggyorsabban akartukt elérni fő célunkat: azt, hogy a rendelkezésünkre álló két emeletet Bratislava kulturális életének egyik központjává, élénk figyelemmel kísért színhelyévé tegyük. Valóban, az elmúlt három esztendő során — a bratislavai Bolgár Kulturális Központ megnyitása óta — a Petrov elvtárs vezette tizenhét tagú munkaközösség számos különböző munkaformát próbált ki, amelyek zöme a gyakorlatban eredményesnek bizonyult és jól bevált. Ezt a tényt e sarokház egyre fokozódó népszerűsége és gyarapodó látogatottsága bizonyítja a legékesebben. A bratislavai BKK dolgozói különösen nagyra értékelik jó kapcsolataikat a különböző kulturális és gazdasági intézményekkel, de nem utolsósorban a tömegkommunikációs eszközökkel is. Egy-egy évforduló, tárlatmegnyitás vagy egyéb jelentős esemény kapcsán gyakorta rendeznek sajtóértekezleteket, lehetőségeikhez mérten pedig tevékenyen segítik a bulgáriai és a szlovákiai művelődésügyi intézmények, szerkesztőségek, művészi szövetségek, de az ipari s mezőgazdasági üzemek baráti kapcsolatainak szorosabbra fűzését és elmélyítését is. — Az elmúlt esztendők során a két baráti ország művészei között soksok meghitt hangulatú találkozót, sikeres írói, szerzői vagy előadói estet rendeztünk. Látogatottak kiállításaink is, melyek a politikai és társadalmi élet aktuális eseményeinek felelevenítésén kívül hű képet nyújtanak például képzőművészeink, iparművészeink vagy éppen műépítészeink munkáiról. Külön kiállítással emlékeztünk meg a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincadik évfordulójáról, a bolgár és a szlovákiai antifasiszták közös harcáról, de önálló kiállítást nyitottunk Bulgária felszabadulásának minap ünnepelt 30. évfordulója kapcsán is. — Bizonyosan széleskörű előadói tevékenységet is folytatnak ... Az igazgató széttárja a karját és szinte szemmel láthatóan örömmel válaszol a kérdésre. Az egymillió hatszázezer koronás költségen Z akcióban épült irodaház SC hét 6 I
