A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-06 / 36. szám

egy táncot, lebecsülve ezzel a művészetet és mit sem törődve a jó munkára lehetőséget nyújtó pedagógiai és művelődési lehetőségekkel.

A fiatal, fogékony korosztály szervezett iskolán kívüli foglalkoztatása rendkívül fontos pedagógiai kérdés. Mégis e területen rendkívül nehéz áttörni a falakat, azaz a tánccsoport létesítéséhez megszerezni az iskolaigazgató engedélyét. Az esztétikai nevelés ebben a korban olyan fontos, hogy e területről nem szabad lemondanunk, hanem minden ígéretes lehetőséget kihasználva, bizonyítanunk kell e munka létjogosultságát.

A nevelőmunkával kapcsolatban lehetetlen receptet adni. Minden oktató kötelessége, hogy az adott kollektíva számára, a legmegfelelőbb módszerekkel kísérletezzen, és mindig új ötletekkel színesítve tegye érdekessé vonzóvá a munkát.

A továbbiakban olyan problémákat kívánok felvetni, amelyekkel együtteseink gyakran, szinte állandóan találkoznak. Hasznos lenne létrehozni a zene- és táncpedagógusok sokoldalú együttműködését s az ezzel kapcsolatos problémákat valamilyen közös összejövetelen megvitatni. Ilyen összejövetel, sajnos, idáig még nem valósult meg, de a zenekíséret problémái lépten-nyomon érezhetők. Koreográfusaink, néptánccsoportvezetőink napi munkájukban, s az együttesek szereplése során gyakran találkoznak zenekari kísérettel kapcsolatos nehézségekkel. Kétségtelen, hogy egy kellő létszámú, jó felkészültségű. rutinos zenekar feltétlenül biztonságot ad, komoly többletet jelent a táncosoknak, a koreográfusnak és az egész együttesnek. A gyakorlatban azonban sajnos ennek az ellenkezője a megszokottabb. Jól megformált, szépen előadott koreográfiák éppen a zenekari kíséret színvonalában mutatkozó különbségek miatt erősen veszítenek hatásukból. Elvileg nem helyes, ha amatőr táncegyüttes kizárólag hivatásos zenekarral dolgozik. A konzervatóriumokban, zeneiskolákban olyan fiatal zenészek után kell néznünk, akik szívesen jönnének jó kollektívába minimális díjazás ellenében, vagy anélkül is.

Táncegyütteseink vezetőinek — még falusi viszonylatban is — meg kell érteniük, hogy zenei szakember nélkül ma már komoly munka elképzelhetetlen. Ha az anyagiak nem engedik egy zenei tanácsadó állandó foglalkoztatását, legalább időlegesen teremtsék meg a segítség és az útmutatás lehetőségét. Egy-egy készülő új műsor, vagy műsorszám szerkesztésébe és tervezésébe is be kell vonni a helyi zenei szakemberek legjobbjait, s ez feltétlenül a színvonal emelkedését eredményezi majd. A színpadi éneklés terén is jelentős fogyatékosságok mutatkoznak. Tudjuk, hogy néptáncaink jelentős hányada — női karikázóink, de párostáncalnk nagy része is — eredeti funkciójában énekkarral párosult. Mégis megfigyelhető, hogy együtteseink egyre kevesebb szerepet juttatnak az éneknek. Kár lenne az éneklést kihagyni táncfeldolgozásainkból, mert a szép csoportos éneklés mindig frissen hat a színpadon, s jól alkalmazva a koreográfia előnyére szolgál. Természetesen, a táncosok nem énekesek. Éneklésük csak akkor hatásos, ha a dalokat jól begyakorolva, tisztán adják vissza. Lehetséges egy másik megoldás, ha az éneklő csoportot beépítjük a tánccsoportba. Feladata az éneklés, de a színpadon való mozgatása sem alárendelt jelentőségű.

Végül néhány megjegyzést a műsorválasztásról. Jó műsorválasztás esetén hatásosan tudjuk megformálni a műsort felfelé ívelően megkomponálni, a közönséget hangulatilag megfogni, a műsor részesévé tenni.

Élményszerű előadást csak úgy érhetük el, ha mindenkor új meglepetést, változékony képet adunk a nézőnek. A néző nem szakember. Az eléje kerülő művet aszerint értékeli, hogy milyen hatást tett rá, mennyire emelte ki köznapi világából és vitte át olyanba, amelyből erőt meríthetett további életéhez. Ahhoz, hogy ilyen élményt adhassunk, nagyfokú szakértelem és hozzáértés szükséges az alkotó, a betanítást végző szakember és az előadók részéről. Tisztán kell állni az egyes tájak sajátos előadásmódja stílusának a nézők előtt. A különböző tájak táncmódja, tehát az egyes táncok formai, tartalmi és előadásbeli különbözősége igen érdekesen hat a színpadon. Ugyanilyen fontos az egyes táncok hangulatbeli különbözőségének tisztán, sallangmentes érzékeltetése, visszaadása.

Az egyes táncokat, táncképeket mindig tisztán, egyszerűen, természetesen kell előadni, ez a legfőbb követelmény. A hatást, a meglepetést, az örökös változatosságot a stílusok, a formák változatossága biztosítja. Minden, ami a szerkezeti felépítéstől eltérő, az zavarja a mű megértését csökkenti értékét.

A felszabadulás után jelentősen megváltozott a magyar népitánc társadalmi értékelése és a társadalom elfoglalt helyzete. Lemérhető ez a tudományos kutatás fejlődésében, a nagyszámú népi együttes működésében, színvonaluk állandó emelkedésében.

CZINGEL LÁSZLÓ, a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályának táncszakelőadója

jobban, egyre lelkesebben

rási CSEM ADOK-napot is a községben rendezték meg 1952-ben. 1957- ben új vezetőséget választottak, a szervezet élére Re stár János került. Jelenleg is ö a szervezet elnöke. A vezetőség a tagsági kérdés rendezését lűzte ki elsőrendű feladatául, mert 450-ből csupán 72 fizető tag maradt, A feladat tehát nem volt könnyű.

Ennek az évnek az őszén került a szervezethez Kaszás János tanító. Feleségével együtt nagyon sokat tettek a község kulturális életének fellendítése érdekében. Volt a szervezetnek népi tánccsoportja is. Kaszás Jánosné egy régi vágfarkasdi népszokást dolgozott fel népi táncra: a tőkehúzást, amely farsang utolsó napjaiban dívott e községben... E tánccal a farkasdiak a zselizi országos népművészeti fesztiválon is nagy sikert arattak. Kaszás János rendezte a Kocsonya Mihály házassága, a Bújócska, A szépasszony madara, Az öreg fa is kivirágzik, a Szembe fúj

a szél című darabokat s néhány esztrádműsort is betanított.

1963-ban már 140 tagja volt a szervezetnek. A kultúrcsoport irányítását Fazekasné, Miklós Piroska és e sorok írója vette át. Ebben az időben került színre a Huszárvágás, az Elveszett útlevél, a Liliomfi és a Fösvény, azonkívül bemutattak egy esztrádműsort, s magyar nóta és népdalestet is rendeztek. Voltak értékes, érdekes vetélkedők, részt vettek a farkasdi népdalénekesek a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyben, de azért a kulturális tevékenység súlypontja továbbra is az öntevékeny színjátszás maradt. Műsoraikkal 48 alkalommal szervezték meg más csoportok vágfarkasdi vendégszereplését. A szervezet rendezvényeit 65 ezer ember tekintette meg. Az utóbbi időben a szervezet vezetősége egyre nagyobb súlyt helyez az internacionalista nevelésre. Több akciót szerveznek közösen a Matica slovenská helyi szervezetével. Igyekeznek elmélyíteni a

Pillanatkép egy 1963-as esztrádműsorból, Móricz Zsigmondi Dinnyecsőszök című jelenetéből

hazánk nemzetei és nemzetiségei közötti barátságot.

A két szervezet közösen készítette elő például nemrégiben a Csehszlovák Néphadsereg Központi Művészegyüttesének nagysikerű hangversenyét.

De kweszik a részüket a CSEMADOK helyi szervezetének tagjai a községfejlesztési és szépitési akcióból is. Segítettek társadalmi munkában a kultúrház építésénél, a futballpálya bekerítésénél és az összes többi akcióban is mindig részt vesznek, ezzel segítve megvalósítani a választási programot.

Az elmúlt 25 év alatt 31 400 órát dolgoztak társadalmi munkában. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a CSEMADOK helyi szervezetét hosszú éveken át a legjobb tömegszervezetként értékelték a községben.

KOLOZSI ERNŐ