A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-30 / 35. szám

EMLÉKEZÜNK A felkelés és az antifasiszta ellenállás kierihelkedő személyiségei dachaui koncentrációs táborba, ahol halálra ítéltek. Ki ugyan nem végeztek, de teljesen tönkrementem. A felszaba­dulás után Dr. Bláha professzor gyógyí­tott meg. Míg élek, hálás leszek neki. Kérem, ezt okvetlenül írja megl El ne felejtse a nevet: Bláha professzori Álmos, iszapos folyó a Hnilec. De ha beszélni tudna, sok-sok szomorú — s talán néhány vidám — történetet mondana el nekünk. A folyó azonban hallgat. Helyette is beszél hát az em­ber, az egykori partizán, Albin Koklei svedlári lakos: — Legszomorúbb élményem talán az volt, mikor bajtársainkat — akik súlyos sebeik miatt nem tudtak velünk együtt harcolni '—, egy sziklás barlangban kellett hagynunk, s mire a nehéz üt­közet után a barlanghoz visszatértünk, mindannyiukat agyonlőtték a fasiszták... Vidám élményem nem volt sok, Talán csak egy: 1945. május 9-én már nem az ellenségre lövöldöztünk, hanem — nagy örömünkben — a levegőbe. Gelnica (Gölnicbánya) szintén bátor embereket küldött annak idején a he­gyekbe. Köztük volt Michal Mikolaj elvtárs, a gelnicai gimnázium jelenlegi igazgatója is: — A felkelés kitörése idején a cseh­szlovák hadsereg tagja voltam. Mikor Kalinovo község mellett táboroztunk, kapcsolatba kerültünk az ukrán partizá­nokkal. Röviddel azután, hogy erről a területről Turcianske Teplicébe vezényel­ték zászlóaljunkat, a szovjet hadsereg — még 1944 szeptemberében — fel­szabadította Kalinovct, Turcianske Tep­­licében a zászlóaljparancsnokság meg­bízásából én tárgyaltam az ottani par­tizáncsoport vezetőségével, hogy beso­roljanak bennünket a felkelők közé. Ez augusztus 27-én történt. Banská Bystri­­cában pedig Golián alezredessel tár­gyaltam meg zászlóaljunk feladatait. Mikor a fasiszták Strecno mellett meg­törték a partizánok ellenállását, Martin és Vrútky környékére mentünk, s ott tankok és repülők segítsége nélkül har­coltunk a német túlerővel. Sokan közü­lünk hősi halált haltak. A német előre­nyomulást idejében megállítottuk, s csa­pattestünk Vrútkyból kompon kelt át a Vág jobb partjára. Hajnalban oldalba támadtuk a németeket, ök nem voltak felkészülve a támadásra, s visszavonul­tak. Nekünk nem voltak veszteségeink, csupán én sebesültem meg. Zászló­aljunk a Martintól Banská Bystricáig elterülő hegyekben egészen a felszaba­dulásig harcolt. A Szlovák Nemzeti Fel­kelés vezetőségétől először a „DUB" (Tölgy) nevet, majd további győzelmeink után a „Zelezny prápor" (Vaszászlóalj) elnevezést kaptuk. Mikolaj elvtárssal kapcsolatban azt is meg kell jegyeznünk, hogy — bár magyarul nem beszél — nemzetiségünk ügyét a szívén viseli: 1949-ben hathatós segítségéért a Kosicei (Kassai) Magyar Kultúregylettől köszönő levelet kapott. Gelnica környékén, az egykori'Éhség völgyében ma is sok német nemzetiségű ember él. A fasizmus elleni harcba ők is bekapcsolódtak: mert nem a néme­tek, hanem egy eszme képviselői ellen folyt a küzdelem, A 118 tagú — több­nyire német nemzetiségű partizánokból álló — csoport Ernst Thälmann nevét vette fel: azét a német kommunistáét, akit 1944. augusztus 18-án a fasiszták meggyilkoltak, A Thölmann-csoport parancsnoka, Rajmund Hübler szintén Gelnicán él: — Csoportunk Martinov őrnagy bri­gádjához tartozott. A németeken kívül szlovák, magyar, román és szovjet — főleg kirgiz és üzbég — partizánok har­coltak sorainkban. Az volt a feladatunk, hogy lehetetlenné tegyük a fasiszták lőszerszállítását: hidakat, vasutakat rob­bantottunk fel, különféle torlaszokat építettünk. A németeket nem szoktuk megtámadni, csak akkor harcoltunk ve­lük, ha ők támadtak meg minket. A Hnilec nem beszól. A partján áll­dogáló fák is elfeledték a törzsükre loccsant drága vért. Az ember azonban emlékezik: ádáz harcokra, hősi halot­takra, szabadságunk tavaszára .. . A réteken szénát gyűjtenek a Hnilec völgyének szorgalmas emberei, békésen legelésznek a juhok, a fák közt egymást átölelve sétálnak a szerelmesek. Új élet folyik az egykori Éhség völgyében: az a szép, boldog, gazdag élet, amelyért a felkelők harcoltak. VARGA ERZSÉBET Partizán felderitők a Szagyilenko partizánosztag­ból. - Balról jobbra: Jozef Krausz szlovák, Ivan Volosin kárpátukrán és Franc Asub horvát partizán ték a géppuskásokat, akik kiválóan megállták a helyüket. Ez a szlovák Ka­rol Cabaj szakaszparancsnok nagy ér­deme volt. Példátlan bátorság tanújelét adta. Még valahol Humenné táján csat­lakozott hozzánk, s azóta kitartott ve­lünk egészen az alakulat feloszlatásáig. Másnap reggel, január 29-én 5 óra­kor az erőt gyűjtő németek támadást inditottak. Most azonban nem a szoro­son át, hanem megkerülve, Dobrocon keresztül vonultak Cierny Balog felé. Am itt sem sikerült áttörniük. A harc most is a sötétségig folytatódott. A kö­vetkező napon a hitleristák harmadik kísérlete is sikertelenül végződött. A fasiszták nem is törtek át a mi par­tizánkörzetünkön, nem is fordultak meg a Cierny Balogot környező falvakban. Másnap, 1945. január 21-én partizán­osztagunk egyesült a szovjet hadsereg egységeivel. így végződött az ellenség hátországá­ban tartózkodásunk Csehszlovákia terü­letén. Nagyon kellemes érzés, hogy mi, szovjet partizánok, a Szlovák Nemzeti Felkelés részvevői ma szerencsekivána­­tóinkat fejezhetjük ki csehszlovákiai ba­rátainknak a dicső évforduló alkalmá­ból. N. RADUL (APN) (A Szovjet Hadsereg Központi Múzeu­mának anyagából) LADISLAV SARA — született 1913, február 9-én a Banská Bystrica­­járásban levő Lopej községben — a Szlovák Nemzeti Felkelés hőse. A Banská Bystrica-i ipar­iskolában taní­tott. Szervezte a fiatalokat és bekapcsolódott az illegális mozgatómba. Amikor a lei­kelés kitört, ő volt az első bemondója a Szabad Szlovák Rádiónak, s a leike­lés kitörése utáni napon, 1944. augusz­tus 30-án ő olvasta be a rádióba a Csehszlovák Köztársaság felújításáról szóló kiáltványt. A felkelés elfojtása után visszavonult a hegyekbe. 1944 ok­tóberében elfogták. A fasiszták előbb Banská Bystricában, majd Bratislavában tartották fogva, s 1945 elején sok más illegális pártmunkással együtt a maut­­hauseni koncentrációs táborba akarták hurcolni. Ide azonban nem jutott el — az ausztriai Melk város közelében 1945. február 19-én társaival együtt angol­szász bombatámadás áldozata lett. A leiszabadulás után in memóriám Fel­kelési Érdemrenddel és emlékéremmel tüntették ki. EDUARD URX — született 1903, január 29-én VeTká nad Vélic­­kou községben —- az ellenállási mozgalom kiemelkedő egyénisége, kommunista író és újságíró. A pártsajtóban igen jelentős elméleti munkásságot lej­­tett ki, a szlovák proletár- és szociallstd irodalom egyik úttörője, marxista művé­szeti kritikus. Egész életét és munkássá­gát a kommunista és a forradalmi munkásmozgalomnak szentelte. Számos cikket irt a filozófia, a párttörténet és az irodalomtudomány területén. A kom­munista párt és sajtó betiltása után illegalitásba vonult. Tagja volt a CSKP I. illegális központi bizottságának. 1941. február 13-án, amikor a Gestapónak sikerült elfognia a CSKP csaknem egész I. illegális központi bizottságát, Eduard Urxot is letartóztatták. 1942. május 1-én a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahol április 20-án kivégezték. VACLAV SINKULE - született 1905. január 14-én Prágában — a Rudé Právo szerkesztője. Amikor a néme­tek 1939-ben megszállták Cseh- és Morva­országot, Václav Slnkule illegali­tásba vonult, rögtön hozzá­kezdett a földalatti munkához. Egy idő­ben a CSKP illegális központi bizottsá­ga és Moszkva közötti összekötőként tevékenykedett. 1941-ben a Gestapo le­tartóztatta. Brnóban, Terezinben és a prágai Pankrác börtönben tartották fogva. Václav Sinkulénak azonban a börtönben sem tört meg forradalmi optimizmusa, lendülete. Lelkesítette, bá­torította fogolytársait, megmagyarázta nekik, hogy noha a német fasiszták át­menetileg sikereket Is érnek el a fronto­kon, végül mégiscsak el kell veszíteniük a háborút, mert a Szovjetuniót sohasem sikerül legyőzniük. A Pankrác börtönből a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahol 1942. április 20-án ki­végezték. OLVASÓINK FIGYELMÉBE Mai számunkban befejeződött a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára meg­rendezett „Hősökre emlékezünk" című nagyszabású versenyünk. Versenyünkben a felkelésről és a partizánharcokról közölt anyaggal fel­elevenítettük a Szlovák Nemzeti Fel­kelés ma is élő és ható eszméjét, s tu­datosítani akartuk nemcsak a verseny résztvevőiben, hanem lapunk minden olvasójában a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét. A versenyzők nagy száma és a túl­nyomóan helyes válaszok is igazolják, hogy a verseny ezt a célt teljes mérték­ben elérte. Ez alkalommal kérjük kedves verseny­zőinket, hogy a szelvényeken olvasha­tóan Írják ki nevüket, valamint pontos és teljes cimüket a postai irányítószám feltüntetésével. Még egyszer felhívjuk a figyelmet, hogy a szelvények beküldési határideje 1974. szeptember 10. A később feladott szelvényeket a sor­solásnál nem vehetjük figyelembe. Szerkesztősé g KÉRDÉSEK: Hogy hívták azt az ipariskolai tanárt, aki 1944. augusztus 30-án felolvasta a Banská Bystricai- rádióban a Csehszlovák Köztársaság felújításáról szóló kiált­ványt? j 2. Melyik az a közép-szlovákiai község, ahol o Szagyilenko partizánbrigád 1945 január végén súlyos harcokban visszaverte az Edelweiss német hegyivadász alakulatot, majd egyesült az előnyomuló szovjet hadsereg egységeivel? 3. Cseh író, újságíró, marxista irodalomkritikus, az ellenállási mozgalom kiemel­kedő személyisége, a CSKP I. illegális központi bizottságának tagja, A maut­hauseni koncentrációs táborba hurcolták és kivégezték. Neve? * Z o ISI o ui 0 1 18. A megfejtő neve Foglalkozása Címe Válaszok: 1. 2. 9 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom