A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-30 / 35. szám

Látogatás a Ziar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzemében

pére, ahol a sebes folyású Gorám völgyét ölelő, bársonyosan zöldellő erdők gyűrűjében — mintegy megálljt intve az országút vándorának — már messziről piroslik a valóságos hegyekké tornyosuló bauxit.

Álljunk meg hát mi is éBfeéh az üzemben, melynek nemcsak o heve, de oz itt dolgozó emberek lelkesedése s bátorsága is a felkelést idézi.

Az első meglepetés

Milan Viest mérnök, a gyár ügyvezető termelési igazgatóhelyettese az első találkozások szokásos kezdeti bizonytalanságát, egy váratlan fordulattal egyből feloldja:

— Mi iránt érdeklődnek? tessék, kérdezzenek! — mondja úgyszólván hibátlan magyarsággal e jellegzetes közép-szlovákiai vidék szívében, majd csodálkozásunk láttán nevetve hozzáfűzi: — Főiskolai ösztöndíjasként tizennyolc hónapot töltöttem Veszprémben, ott tanultam meg magyarul. És mert nagyon szoros kapcsolatban állunk a magyarországi alumíniumkohászokkal, hát mindmáig gyakran hasznát veszem e nyelvnek. No, de nyilván nem erre kíváncsiak . . .

Elmondom, hogy az üzem több mint két évtizedes múltja, az alumíniumgyártás mikéntje érdekel és néhány volt partizánnal is szeretnék találkozni.

Bólint. Egy pillanatra összevonja a szemöldökét, úgy tűnik, gondolatainak menetét sorjázza, aztán elsimulnak arcán a ráncok s játékos könnyedséggel fogalmaz.

— Központi párt- és állami szerveink 1950-ben határozták el, hogy egy alumíniumgyár gyors felépítésére van szükségünk, mert az akkori esztendők hidegháborús politikai légkörében a horgany is azon áruk közé tartozott, melyeket a nyugati országok nem voltak hajlandók hazánkba exportálni. Megkezdődött hát az első saját, csehszlovák alumíniumért folyó nehéz harc ... A baráti szocialista államok készséggel segítettek, elsősorban egy korszerű alumíniumnuár 18-án öntöttük az egyrhilliomodik tonna alumíniumot.

Elhallgat, mélyet szippant a cigarettájából. Távolba szökkenő tekintéífe azt sejteti, hogy újra átéli ezeket az ünnepélyes pillanatokat.

— Milyen emberek az alumíniumkohászok?

Fölnevet.

— Menjen, beszéljen velük. És akkor egyben bzt is meglátja, hogyan készül az alumínium.

Forróság

A gyárudvaron tornyosuló bauxithegyekből először őrléssel és többszörös vegyi eljárással alumíniumoxidot termelnek. Ez a timföld, mely innen a Ziar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzem „szívébe" — az elektrolízis-részlegre jut. Itt sohasem áll meg a munka, hiszen az évi 60 ezer tonna horganyt olvasztó kemencéknek egy pillanatra sem szabad kihűlniük... Nem csoda hát, hogy az ide belépő embert, hirtelen egy váratlan hőhullám csapja meg. A munka eleme a forróság és a tűz itt. Hatására a gyárudvaron hatalmas hegyekben magasodó agyagos, téglapiros földnek tűnő bauxit engedelmes anyaggá változik, amit az ember a tetszése szerint alakít. Persze, „csak" tudni kell a módját, ismerni a tűz természetét.

A kohászok egyike éppen rövid pihenőt tart. Egyetlen húzásra kikortyolja egy málnásüveg tartalmát.

— Szomjas?

Cserzett arcán a kemencéből áradó fény táncol.

— Kilencszáz-kilencszázötven fokos anyaggal dolgozunk. Gépkalapáccsal és kézi piszkavassal egyaránt. Csuromvizesre izzad itt az ember. Néha tizenöt üveg málnát is megiszom egy műszak alatt.

— Pihenni, megállni lehet közben?

—• Legföljebb egy-egy percet, amíg

megiszom a málnát. Különben kérges lesz, odasül az alumínium. Alaposan

t • • Horgany, azaz ismertebb nevén alumínium ., .

Sorrendben a Föld harmadik legelterjedtebb ásványa. A földkéregben azonban csak vegyületekben fordul elő. Az előállítására szolgáló legalkalmasabb érc a bauxit, mely 50—55 százalék alumíniumoxidot tartalmaz. A geológiai kutatások kimutatták, hogy Földünk bauxitkészlete mintegy öt-hét milliárd tonna, hazánkban azonban gyakorlatilag nem fordul elő.

A KGST-orszógok, elsősorban a Szovjetunió és Magyarország hatékony segítségével, immár több mint húsz éve azonban mégis különösen jó minőségű, külföldön is „jegyzett" horganyt tudunk gyártani I

Napról napra több alkalommal is érkeznek a téglavörös ércet szállító vasúti szerelvények az üzem raktártele-Milan Viest mérnök

gyár teljes tervezési és műszaki dokumentációját kölcsönző Szovjetunió, első szakembereink oktatásában és a nyersanyagszállításban pedig Magyarország. A gyárépítés munkálatainak élén a kommunisták álltak, akik az ország minden tájáról érkezve tettek eleget a kerületi pártbizottság ezer kommunistát toborzó fölhívásának.

— Mikor öntötték az első alumíniumot?

Szemöldöke megint fölfut a homlokára. örömmel mondja:

— Már két évvel az építkezési munkálatok megkezdése után, 1953. augusztus 29-én!

— És azóta?

Fejből szórja az adatokat.

— Az üzem állandóan bővült, folyamatosan korszerűsödött, a termelés pedig többszörösen megkétszereződött. Az olvasztáshoz szükséges anódmasszagyártás például 110 százalékkal, a timföldtermelés és a nyers alumíniumkohászat 40—40 százalékkal növekedett. Kohóink naponta 15 ezer tonna nyersanyagot emésztenek föl. Fokozatosan bevezettük az ajtp- és ablakkeretek, mennyezetpanellek, horgany redőnyök,

különböző csövek, huzalok s egyéb kész vagy félkész termékek gyártását. S amire különösen büszkék vagyunk: 1974. ja-Korszerü csarnokokban készülnek az üzem félkészáru-termékei

oda kell figyelni, egy pillanatra sem lehet elbágyadni.

— Szép munka?

A válasz férfiason tömör:

— Szeretek dolgozni.

Az elektromos olvasztással nyert, híg horgany az öntödébe kerül innen, ahol még egyszer áthevítik, majd az izzó alumíniumot lecsapolva huzalokká, tuskókkó, tömbökké formálják. Az így nyert elsődleges terméket részben itt, a Szlovák Nemzeti Felkelés üzemben dolgozzák fel, részben pedig megrendelésre más üzemeknek szállítják.

Hármasban

Viest mérnököt megkértem: ajánljon az üzem több ezer dolgozója közül két olyan férfit, aki aktív harcosa volt a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Tulajdonképpen két kérdésem lenne csak hozzájuk: hogyan emlékeznek a partizánok között töltött hónapokra s legalább dióhéjban, hogyan alakult azóta az életük? Az ügyvezető termelési igazgatóhelyettes Stefan Skodát, az üzemi könyvtár vezetőjét és Juraj Mlynárcikot, az alumíniumelektrolízis-részleg szakszervezeti műhelybizottságónak elnökét ajánlotta.

Hárman üljük hát körül a könyvtárvezető íróasztalát. Skoda elvtárs tőlem messzebb. Kérdésem hallatán eltűnődik, kezét végighúzza a korát hazudtoló dús