A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-30 / 35. szám
Motto: HŐSÖKRE A Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak váratlan meglepetést, hanem nagy politikai és katonai bonyodalmat is jelentett a náci Németország számára. Politikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelés felforgatta Tisónak Hitlertől függő államát. Frankót állandó félelemben és idegességben tartotta a protektorátus sorsát illetően, végül Magyarországon meggyorsította azokat a tendenciákat, amelyek képviselői hátat akartak fordítani a náci szövetségesnek: egyszóval összekuszálta a nácik közép-európai helyzetét. Custáv Husik Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből. Martinov őrnagy partizánbrígádjának egy csoportja: Jón Terpák', Jozef LusrSák, Fabrici kapitány, Ondrej Klein, Jozef Fabisik, a szovjet Kotvicky őrnagy és Ján Fabisik A HNILEC VÖLGYÉBEN Vadregényes tájon, fenyvesekkel borított hegyek között folyik az az álmos, Iszapos folyó, amelyet Hnilecnek hívnak. A felszabadulás előtt rongyos bányászok, munkások éltek völgyében. A völgy — lakosainak kimondhatatlan nyomoráról — a „Hladová dolina" (Éhség völgye) nevet kapta. Nem véletlen tehát, hogy ezen a tájon mindig gyakoriak voltak a sztrájkok, a munkások forradalmi megmozdulásai, s mikor 30 évvel ezelőtt kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, az Éhség völgyének lakosai tömegesen indultak a szebb, boldogabb jövőért vívott küzdelembe. — Mikor kitört a felkelés, még csak 17 éves voltam — emlékezik Michal Mackoviak Vel'ky Folkmar-i lakos. — A partizánok gyakran eljöttek a falunkba, s arról beszéltek a lakosságnak, milyen lesz majd életünk a háború utón, ha kiűzzük hazánkból a fasisztákat. Nekem nagyon tetszett a beszédük, s vágytam arra, hogy én is köztük harcolhassak. 1944. szeptember 17-én elindultam megkeresni őket, hogy soraikba lépjek. Kosické Hámre és Opatky között partizánőrség állított meg, s én elmondtam nekik a szándékaimat, ök aztán elvezettek a Zalon nevű hegyre, ahol a partizánbrigád vezetősége tanyázott. Tizennyolcadikán reggel Szagyilenko kapitány elé kerültem: ő tetőtől talpig végigmért, vitatkozott is velem, hogy még túl fiatol vagyok, de aztán mégis beleegyezett, hogy maradhassak, s besoroltak a „Hruscsov" nevű partizáncsoportba. Az élményeimről nagyon sokat tudnék beszélni. Prokovcébon leállítottuk a gyárat, amely a németek számára termelt hadianyagokat. A legrosszabb helyzetbe a Kohót nevű hegyen kerültünk, amikor sem ételünk, sem italunk nem volt. Malinecben 300 magyar katonát eljtettünk foglyul, okik aztán mellénk álltak, s velünk együtt harcoltak tovább a fasizmus ellen. Cierny Balog mellett — a lakosság segítségével — sikerült áttörnünk a frontot, s Poprádra mentünk, ahol jelentkeztünk a csehszlovák hadseregbe. Mint katona harcoltam egészen a felszabadulásig. Vel'ky Folkmar kitüntetett partizánközség. A felkelők közül ma is nagyon sokan ebben a faluban élnek. Hallgassuk meg Ján Terpáknak, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége helyi szervezete titkárának a visszaemlékezését: — Ezerkilencszáznegyvenháromban politikai tevékenységemért munkatáborba kerültem. Onnan megszöktem, s itthon, a padláson rejtőztem el. Ide jött utánam 1944 szeptemberében Jozef Petkáá, aki akkoriban bacsa volt a folkmari hegyen. Vele s még néhány környékbeli fiatalemberrel indultam el megkeresni az orosz partizánokat. Koüické Hámre mellett találtunk rájuk, s első közös akciónk alkalmával Margecanyban orosz polgári személyeket szabadítottunk ki a vasútállomáson veszteglő vagonokból. Ezek az emberek már útban voltak a németországi koncentrációs táborok felé. Nifny Medzevben sikerült elfoglalnunk a németek fegyverraktárát, s így rengeteg fegyvert szereztünk. Martinov brigádparancsnok vezetésével egészen 1945. március 28-ig harcoltunk, majd beléptünk a csehszlovák hadseregbe. Ondrej Klein elvtárs, aki a dachaui koncentrációs tábort is megjárta, szintén Vel'ky Folkmarban él: — Tizenkilenc éves voltam, mikor kitört a felkelés, s unokatestvéremmel, Ondrej Mrázzal együtt jelentkeztem partizánnak Szagyilenko kapitánynál. Én felderítő lettem; az volt a feladatom, Michal Mackoviak: Michal „ ... tizenhét éves Mikolaj voltam." hogy megtudjam, milyen erős az ellenség és hol található. A fasizmusnak a falu lakosai között is volt néhány híve, mert valaki elárult: a németek tudomást szereztek arról, hogy családunkban partizán van. Elfogták az egész családot, s kijelentették, hogy — ha nem tudják meg, melyikünk a partizán —, mindannyiunkat agyonlőnek. Én azt mondtam, hogy sem apám, sem anyám nem tudhatja, hogy a felkelők soraiba tartozom, mert az iskolából szöktem el a partizánok közé. Barátaim, harcostársaim nevét kínvallatással sem tudták kiszedni belőlem. így kerültem aztán a EGY SZOVJET PARTIZÁN EMLÉKEZIK A Szlovák Nemzeti Felkelés dicső 30. évfordulójára emlékezve megelevenednek előttem a múlt történetének dicső fejezetei. Meg kívánom jegyezni, hogy a szovjet katonákkal együtt, akik a csehszlovák hadtest katonáival és tisztjeivel vállvetve vivták meg a kárpáti ollenzivát és szabadították lel 1945 tavaszán Prágát, más szovjet polgárok ezrei is hozzájárultak Csehszlovákia felszabadításához — Csehszlovákia területén, mélyen a hátországban partizánosztagokban küzdöttek a fasiszták ellen. Igen nagy jelentősége volt a partizánharcnak abban, hogy Szlovákia felszabaduljon a hitlerista hódítók alól. Erről már sokat beszéltek és Írtak. Mint a Szlovák Nemzeti Felkelés közvetlen részvevője, a szlovákiai hegyekben vívott partizánharcok részvevője szeretnék elmesélni néhány epizódot, melyek az Alekszej Szagyilenko parancsnoksága alatt küzdött partizánegységünk haditetteivel függnek össze. 1944—1945 tele volt. Közeledett a hont. A törzskartál azt a parancsot kaptam, hogy a vezetésem alatt álló osztaggal zárjam el a Tisovec és Brezno közötti vasutat és országutat. A telderitök jelentették, hogy Cierny Szovjet tiszt és cseh tisztek az egyik partizánbrigádbái Balog vidékére tart a visszavonuló hitleristák Edelweiss nevű hegyivadász ezrede. Partizánegységünk parancsnoksága úgy döntött, hogy Cierny Balog közelében egy szorosban feltartóztatjuk és megsemmiSitjük a hitleristákat. Ennek érdekében a nekünk megfelelő irányba kellett terelnünk az ellenséget. A partizán-parancsnokság utasítása az volt, hogy egy éjszaka folyamán torlaszoljuk el a Cierny Balogra vezető utakat kivágott Iákkal, aztán aknázzuk alá az egész szakaszt. A sűrű havazás és a későbbi fagyok sajátosan „tökéletesítették" az úttorlaszokat. 1945. január 23-án az egység parancsnokánál tartottuk utolsó tanácskozásunkat. Részletesen megvitattuk a szorosban tervezett hadműveletet. A tanácskozás idején a partizánok Dobroé községben nyolc ellenséges katonát és tisztet ejtettek fogságba. A kihallgatás során a foglyoktól pontosan megtudtuk, milyen Irányban halad előre az Edelweiss osztag. Megerősítettük a partizán őrszemeket. A Cierny Balog környéki falvak lakossága a kommunista párt illegális körzeti bizottságának vezetésével felkészült a harcra a betolakodók ellen. Többször találkoztunk a csehszlovák dandár osztagparancsnokaival, Benkóval és Líebenhardttal, s megvitattuk velük, hogyan szervezzük meg a lehető legjobban a küszöbön álló harcot a hitleristák ellen. így hát felkészültünk az ellenfél fogadására. Telefonon jelentették nekem, hogy őrszemeink észrevették a németek mozgását. A partizánok elhelyezkedtek előre elkészített harci állásaikban. Feszült volt a helyzet. A több száz ellenséges katonából álló hadoszlop a jól rejtett állásokban figyelő partizánok szeme láttára lassan vonult be a szorosba. Nehéz volt visszatartani az embereket, nehogy kitörjenek és elhamarkodottan tüzet nyissanak az ellenségre. Hisz az volt a feladatunk, hogy gránáthajitásnyira engedjük be a németeket a sziklák közé, ahol a géppuskások már elfoglalták állásaikat, azután rakéták jeladására teljes erővel rárontsunk az ellenségre. Végre felröppent a rakéta. Elkeseredett küzdelem kezdődött. A németek kelepcében találták magukat. Hátulról a szovjet csapatok szorongatták őket, mindkét oldalt havas hegyoldalak meredeztek, elölről pedig a partizánok pergőtüzébe kerültek. Éjjelre elcsendesedett a harc. A partizánok sokáig nem tudtak elaludni, izgatottan vitáztak az ellenséggel történt összecsapásról. Különösen dicsérl
