A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-23 / 34. szám
veztek és segítették a szövetkezetek megalakulását. A CSEMADOK járási vezetősége évente redszeresen szervezi falvainkon a népnevelő előadásokat. A Szocialista Akadémia járási vezetőségével, karöltve értékes előadásokat tartanak nevelési, történelmi, irodalmi, pedagógiai és ideológiai kérdésekről. Füleken irodalmi önképzőkör is működik, és három községben a Szocialista Akadémia irányításával mezőgazdasági népi akadémia működik. Járásunkban jelenleg hét CSEMADOK irodalmi színpadot tartanak nyilván. Ezek közül a losonci és a füleki tevékenysége a legeredményesebb. A CSEMADOK járási vezetősége évről évre mind több nyári rendezvénnyel szórakoztatja a járás dolgozóit és foglalkoztatja egyben a járás CSEMADOK-szervezeteinek dal- és tánccsoportjait. A múltban Mucsinyban, Vilkén, Ragyolcon, újabban pedig Nagydarócon, Sőregen, Fülekpüspökiben rendeznek CSEMADOK-napokat, értékes népművészeti bemutatókat. Járásunkban a CSEMADOK-csoportok színjátszói a legaktívabbak. Jelenleg 14 helyi szervezetnek van színjátszó csoportja. A színielőadások mellett tavaly például 20 alkalommal rendeztek külön esztrád-esteket is. A járásban már az ötvenes években megrendeztük az amatőr színjátszók seregszemléjét, s ezt a törekvést azóta is szorgalmazza a járási vezetőség. A CSEMADOK losonci járási bizottsága kezdeményezésére 1957-ben megalakult a Kármán József Irodalmi Kör, ahol Losoncnak és környékének lelkes toliforgatói találkoztak rendszeresen. A Kármán-kör kiadásában két éven át megjelent Indulás című időszaki irodalmi folyóirat elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a körben dolgozó tagok publikálhassák arra érdemesnek talált írásaikat. Az irodalmi kör fiatal tagjai közül kerültek ki a CSEMADOK losonci helyi szervezete ifjúsági klubjának, a Korunknak vezetői. A klub szép munkát végzett, „örvénylések Bartók Béla körül“ című műsorukkal részt vettek a Jókai-napokon, ahol Jókai-emlékéremmel és oklevéllel jutalmazták produkciójukat. A losonci irodalmi kör sokrétű munkásságát bizonyítja, hogy több szlovákiai magyar írót is vendégül látott. A járási vezetőség jelentős érdemeket szerzett a Kármán József emlékoszlop és a Ráday Pál emlékmű helyreállításában. A járási bizottság elnöksége és titkársága nagy segítséget nyújt Nógrád nagyjai (Madách, Mikszáth, Kármán József) emlékének ápolásához. Az idősebb CSEMADOK-tagok bizonyára büszkeséggel emlékeznek az 1956. december 30-án Losoncon, a Vigadó nagytermében megrendezett I. országos dal- és táncünnepélyre. Négy kerületből jöttek össze városunkban a legjobb tánccsoportok, énekkarok és szavalok és az egész napos bemutatón mintegy 600 szereplő szórakoztatta a Vigadó nagytermét zsúfolásig megtöltő lelkes közönséget. A losonci járás területén jelenleg 27 CSEMADOK helyi szervezet működik, 3425 főnyi taglétszámmal. Ezt az idén, a CSEMADOK jubileumi esztendejében további 500-al kívánjuk növelni. SÖLYOM LÁSZLÖ Gombaszögön néhány röpke pillanat alatt ezrek és ezrek zárták őt a szívükbe... És csak a keresztnevén szólítva, a családtagoknak vagy a közeli, jó ismerősöknek kijáró szeretettel beszéltek róla. így: „A Kamilla ...“ De menjünk annak rendje és módja szerint, szépen sorjában! Az idei országos dal- és táncünnepély szombat délutáni „közönségcsalogató“, hangulatteremtő népdalműsora után, az emberek sokáig a helyükön maradtak még, és vastapssal jelezték: bizony nem szívesen búcsúznak az eddig jobbára csupán a rádióból vagy a tévéből ismert magyarországi művészektől Élvezték, ízlelgették a közvetlen találkozás utánozhatatlan varázsát... Aztán, amikor mégis csillapodni látszott már a taps, megkérdeztem három-négy embert, hogy ki tetszett nekik a legjobban az imént véget ért műsorból? Válasz helyett derűs arccal pillantottak tapstól piros tenyerükre, s ennyit mondtak csak: — A Kamilla!... Azaz: DÉVAI NAGY KAMILLA. Karcsú, szinte törékeny termet. Dús haja kétoldalt fonott kontyba fésülve. Mosolygós arcát nagy, élénk szemei teszik jellegzetessé. Tele van életkedvvel, vágygyal akarással. Közvetlen és szerény. És vidám. Ügy tűnik, mindig. Ahogy ránézek, most isT jókedvű, bátor tekintet pillant rám vissza. Fürge, könnyed mozdulattal nyújt kezet. — Tényleg rólam fogunk beszélgetni? — kérdi ártatlan egyszerűséggel. Bólintok. Fölnevet: — Alig néhány órára, úgyszólván csak a puszta műsoridőre ugrottunk át a határon, és akkor ez már a második meglepetés amiben részem van... — mondja. — Mi volt az első? — A közönség! — Éspedig? Keze önkéntelenül is az asztalon fekvő gitárra talál. — Olyan barátságosan fogadtak... Már a második dalnál ráéreztek a virágénekek va- 1 rázsára; látszott, hogy értik és szeretik a népdalt... Megtudom, hogy erdélyi származású. Ezen a gazdag népművészeti kincseiről világszerte ismert tájon került kapcsolatba a népdallal. A szülői házban több évtizedre visszavezethető hagyomány az éneklés iránti szeretet. A kis Kamilla nemcsak, hogy szívesen hallgatja s megtanulja őket, de ő maga is nagy élvezettel énekel. Hét-nyolc éves korában annyi népdalt ismer vagy tud már, amennyit más gyerekek talán még egyszer olyan idős korban sem ... — Az első szereplés? Szája szögletében elnéző mosoly játszik — önmagával szemben: — Már nem is tudom ... Ha jól emlékszem, hát elemista kislány lehettem, vagy talán annál is korábban, még a szülői házban... — S azóta? Eltűnődik. — Az ösztönös gyerekkori vonzalom, az egyre erősödő dalszeretet hivatássá érett bennem. Megszámlálhatatlan alkalommal álltam már színpadon, szerepeltem kül- és belföldön, sok felvételt készítettem a rádiónak és a televíziónak is. Január óta azonban többet tartózkodom otthon, és korabeli virágénekekkel bővítettem eddigi népdalműsoromat. — Miért? s — Mert megkapó hangzásuk van s talán még a népdaloknál • is tisztább csengésük. Olyan lágyan, egyszerűen énekelhetők ... Komoly és zaklatott. Bátor és lámpalázas. — Minden népdalt megtanulok, ami tetszik. És minden szereplés előtt izgulok. Ha jól eltalálom a dal kezdősorának hangulatát, ütemét, akkor megnyugszom. Pillantása az ablakon túlra szökken. Támpontot keres, s amikor megtalálja, a hangja j is nyugodtabb. — Csodálatos varázsszer a népdal. . . Mindig azokat a gondolatokat találom bennük, melyeket azonosítani tudok a magaméival. Leírni vagy elmondani talán sohasem tudnám őket, de nagyon jólesik elénekelnem mindezt... Keze végigszalad a gitár fényes lapján. A húrok egyike — véletlenül — üresen, tompán megpendül. — A népdalok hűen tükrözik például az ember legköznapibb problémáit. A hiányérzetet. A magányt. Az egyedüllét és a szeretet gondolatát... Ha külföldön, valahol messzi földön vendégszerepelünk és eszembe jut a családom, a kisfiam, akkor is énekelek. És a dal közben ott érzem őt magam mellett s föloldódom ... — Álmodni szokott? Ismét zaklatott, gondolatai vágtatnak, alig tudja rendbeszedni őket. Aztán csak ennyit mond: — Ritkán. Inkább álmodozni. . . — Miről? Élénk szeme, bájos arca ezer színben játszik. — Hogy otthon vagyok, ott ülök a kisfiam ágya mellett és altatódalt dúdulok neki... BORSAI M. PÉTER Kontár Gyula felvétele hét; 1 1
