A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-23 / 34. szám
HARCBAN MEGPECSÉTELT BARÁTSÁG Tbiliszi 60. számú postahivatalában már régen nem csodálkoznak rajta, hogy annyi levél érkezik Vlagyimir Dzneladze elmére. Levelek érkeznek a Szovjetunió minden részéből, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Jugoszláviából. Fegyvertársak írják; egyesek jókívánságaikat fejezik ki valamely ünnepi alkalomból, mások vendégségbe hívják, egyesek pedig olyasmiket írnak, amikről általában jó barátok számolnak be egymásnak. Vlagyimir Dzneladze jelenleg raktárvezető, nős, van felesége, két felnőtt gyermeke, vannak unokái. Azokban a zord, súlyos megpróbáltatásokat tartogató napokban bátor partlzán-felderítö volt. Vlagyimir Dzneladze a Nagy Honvé-A tbiliszii Vlagyimir Dzneladze, egykori partizán, a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevője dő Háború kitörésétől kezdve az első vonalban harcolt. Veliklje Lukinál megsebesült, de rövidesen visszatért alakulatához. 1942 januárjában ért második sebesülése sokáig a kórházi ágyhoz kötötte. Felépülése utón a kalinyiní frontra küldték, de Dzneladze alhadnagy nem jutott el szolgálati helyére. Bekerítették a németek. A szovjet katonák megkísérelték a kitörést, hogy eljussanak a frontra harcoló bajtársaikhoz, az utolsó töltényig harcoltak. Ekkor történt Dznelodzeval a leg rettenetesebb dolog. Súlyosan megsebesült, aztán fogságba esett. A fogolytábor Radom lengyel város mellett Kruszynyben volt. A fasiszták Itt mindenképpen megpróbálkoztak ügynökök toborzásával. Vlagyimir gyorsan felfogta, hogy meg kell szöknie. Egyszer késő éjjel riadóztatták o tábor őrségét. Kiderült, hogy 18 fogoly hiányzik. Dzneladze is köztük volt. Ezzel a nappal kezdődött Vlagyimir kockázatokkal és nélkülözéssel teli hányatott partlzánélete. Az osztag, mint a Nyikoláj Prokopjuk, a Szovjetunió Hőse, a legendás hírű „Szergej" vezette partizándandár alakulata, 1944 nyarán Szlovákiába vonult, a Keletl-Beszkidek vidékére. A partizánok a hátországbarr mértek csapásokat a németekre, hidakat robbantottak fel, vasúti síneket rongáltak meg, hónapokra üzemképtelenné tettek katonai létesítményeket. Abból az időből sok minden kitörölhetetlen nyomot hagyott Dzneladze emlékezetében. 1944 nyarának végén történt. Vlagyimir Dzneladze felderítésen voltHumenné környékén. Felfelé lovagolt a hegyoldalon. Nizná Jablonka község határában arra lett figyelmes, hogy lövöldözés hallatszik a partizán őrszemek felől. Vlagyimir egy sebes hegyi folyó mentén kanyargó keskeny erdei ösvényen visszaindult övéihez. Hirtelen észrevette, hogy a folyó túlsó partján lopakodva közeledik egy német járőr. HŐSÖKRE Motto: A Szlovák Nomzoti Fölkelés nemcsak váratlan meglepetést, hanem nagy politikai és katonai bonyodalmat is jelentett a náci Németország számára. Politikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelés felforgatta Tisának Hitlertől függő államát. Frankót állandó félelemben és idegességben tartotta a protektorátus sorsát illetően, végül Magyarországon meggyorsította azokat a tendenciákat, amelyek képviselői hátat akartak fordítani a náci szövetségesnek: egyszóval összekuszálta a nácik közép-európai helyzetét. Gustáv Husák Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből. Dzneladze családja körében Nyilván élve akarták elfogni a partizánt. Vlagyimir gyorson visszarántotta lovát, hogy eltűnjön az erdő sűrűjében, de ekkor két fasiszta ugrott elő a bokorból. Dzneladze villámgyorsan reagált; az egyikre rálőtt, a másik kezéből kiütötte a géppisztolyt, s a gallérjánál fogva megragadva a magasba emelte a fasisztát. A német katona tehetetlenül kapálódzott, hiába próbálta megragadni Dzneladze lovának nyergét vagy kengyelét, s így gátolta társait abban, hogy a partizánra és lovára tüzeljenek. Vlagyimir pedig, keményen tartva a fasisztát, eltűnt a rengetegben. Lova mellett vezetve az elfogott ellenséges katonát, visszatért az osztaghoz. A törzskaron megtudták a fogolytól, hogy egy páncélos alegység és egy motorizált lövészalakulat vonul a partizánok ellen. A partizánok váratlan helyen kelepcét állítottak a fasisztáknak, négy páncélost felgyújtottak, a gyalogságot megsemmisítették, aztán gyorsan visszavonultak a Beszkidekbe. A dandár egy erdőben táborozott le. A harcosoknak meg kellett pihenniük, hogy rendbehozhassák felszerelésüket és bekötözhessék a sebesülteket. Vlagyimir Dzneladze pedig újra felderítésre Indult. Vele tartott az ukrán Mihail Jackov és a szlovák Jozef Suhajda. Vysná Jablonka községnél tankokat pillantottak meg. Ugyanaz az alegység volt, amellyel már tűzharcot vívtak. A németek nyilván utol akarták érni a partizánosztagot, hogy leszámoljanak vele. Vlagyimir és társai visszasiettek. Amikor rátértek egy erdei ösvényre, három részeg katonát pillantottak meg, ebben a pillanatban bizonyára a legkevésbé számítottak arra, hogy partizánok lepik meg őket. Ezért könnyű volt a lefegyverzésük. Az egyik fogoly táskájában térképet találtak; be volt jelölve, hogy merre akarják bekeríteni és megsemmisíteni a németek „Szergej" partizándandárját. Nagy hasznát vették a partizánok ennek a térképnek. Harminc év telt el azóta. A bátor harcosok hőstettei azonban nem merültek feledésbe. A grúz Vlagyimir Dzneladze mindenkor szívesen látott vendég szlovákiai és kárpátaljai fegyvertársainál — Michal Pitéinél, Vaszilij Szavkánál és másoknál. Ű is sok levelet kap tőlük. INGA AVALISVILI (APN) Sz. Ediserasviki felvételei I rí Leco Mihály sirja ELLENÁLLOK f Ha az ellenállásról, a Szlovák Nemzeti Felkelésiöl hallunk vagy olvasunk, akkor azonnal a hegyek, az erdőrengetegek merülnek fel képzeletünkben. Hegyek, erdők, gyors patakok s a tél kegyetlen hóviharaiban vonuló partizánok. S ez nem véletlen, hiszen az ellenállás fő erői valóban a hegyes és erdős vidékeken tevékenykedtek, ama egyszerű oknál fogva, hogy a hegyek és erdők védelmet és manőverezési lehetőséget biztosítottak a felkelők számára. Ha azonban azt mondom, hogy a Bodrogköz asztal-sik tálain is tevékenykedtek felkelők, ellenállók, arra már bizonyára hitetlenkedve kapják fel néhányon a felüket. S bizony, ha egy ismerősöm nem hívja fel rá a figyelmemet, nekem se lutott volna eszembe soha ellenállók után kutatni KráTovsky Chlmec (Királyhelmec) környékén. De a történelem és az ellenállás ügye, úgy látszik nem a domborzati viszonyokhoz igazodott. Emberek szabták meg irányát és útját. Olyan emberek, mint Lee o Miska Királyhelmecről. (A félreértés elkerülése végett: a per Miskázást ne vegyék tiszteletlenségnek. Azért Írom, Írtam így, mert Leco Mihályt mindenki Miskaként emlegette. A síremlékén Is Így áll: Leco Miska. S láttam az útlevele fotókópiáján az aláírását, s az is Miska volt. Hát ezért nem Mihály.)
