A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-23 / 34. szám

HARCBAN MEGPECSÉTELT BARÁTSÁG Tbiliszi 60. számú postahivatalában már régen nem csodálkoznak rajta, hogy annyi levél érkezik Vlagyimir Dzne­­ladze elmére. Levelek érkeznek a Szov­jetunió minden részéből, Csehszlová­kiából, Lengyelországból, Jugoszláviá­ból. Fegyvertársak írják; egyesek jókí­vánságaikat fejezik ki valamely ünnepi alkalomból, mások vendégségbe hív­ják, egyesek pedig olyasmiket írnak, amikről általában jó barátok számolnak be egymásnak. Vlagyimir Dzneladze jelenleg raktár­vezető, nős, van felesége, két felnőtt gyermeke, vannak unokái. Azokban a zord, súlyos megpróbáltatásokat tarto­gató napokban bátor partlzán-felderítö volt. Vlagyimir Dzneladze a Nagy Honvé-A tbiliszii Vlagyimir Dzneladze, egykori partizán, a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevője dő Háború kitörésétől kezdve az első vonalban harcolt. Veliklje Lukinál meg­sebesült, de rövidesen visszatért alaku­latához. 1942 januárjában ért második sebesülése sokáig a kórházi ágyhoz kö­tötte. Felépülése utón a kalinyiní front­ra küldték, de Dzneladze alhadnagy nem jutott el szolgálati helyére. Beke­rítették a németek. A szovjet katonák megkísérelték a kitörést, hogy eljussa­nak a frontra harcoló bajtársaikhoz, az utolsó töltényig harcoltak. Ekkor történt Dznelodzeval a leg rettenetesebb do­log. Súlyosan megsebesült, aztán fog­ságba esett. A fogolytábor Radom len­gyel város mellett Kruszynyben volt. A fasiszták Itt mindenképpen megpróbál­koztak ügynökök toborzásával. Vlagyi­mir gyorsan felfogta, hogy meg kell szöknie. Egyszer késő éjjel riadóztatták o tábor őrségét. Kiderült, hogy 18 fo­goly hiányzik. Dzneladze is köztük volt. Ezzel a nappal kezdődött Vlagyimir kockázatokkal és nélkülözéssel teli há­nyatott partlzánélete. Az osztag, mint a Nyikoláj Prokop­­juk, a Szovjetunió Hőse, a legendás hírű „Szergej" vezette partizándandár alakulata, 1944 nyarán Szlovákiába vo­nult, a Keletl-Beszkidek vidékére. A par­tizánok a hátországbarr mértek csapá­sokat a németekre, hidakat robbantot­tak fel, vasúti síneket rongáltak meg, hónapokra üzemképtelenné tettek ka­tonai létesítményeket. Abból az időből sok minden kitöröl­hetetlen nyomot hagyott Dzneladze em­lékezetében. 1944 nyarának végén történt. Vlagyi­mir Dzneladze felderítésen voltHumen­­né környékén. Felfelé lovagolt a hegy­oldalon. Nizná Jablonka község hatá­rában arra lett figyelmes, hogy lövöl­dözés hallatszik a partizán őrszemek felől. Vlagyimir egy sebes hegyi folyó mentén kanyargó keskeny erdei ösvé­nyen visszaindult övéihez. Hirtelen ész­revette, hogy a folyó túlsó partján lo­pakodva közeledik egy német járőr. HŐSÖKRE Motto: A Szlovák Nomzoti Fölkelés nemcsak váratlan meglepetést, hanem nagy politikai és katonai bonyodalmat is jelentett a náci Németország számára. Politikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelés felforgatta Tisának Hitler­től függő államát. Frankót állandó félelemben és idegességben tartotta a protektorátus sorsát illetően, végül Magyarországon meggyorsította azo­kat a tendenciákat, amelyek képviselői hátat akartak fordítani a náci szö­vetségesnek: egyszóval összekuszálta a nácik közép-európai helyzetét. Gustáv Husák Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből. Dzneladze családja körében Nyilván élve akarták elfogni a parti­zánt. Vlagyimir gyorson visszarántotta lovát, hogy eltűnjön az erdő sűrűjé­ben, de ekkor két fasiszta ugrott elő a bokorból. Dzneladze villámgyorsan reagált; az egyikre rálőtt, a másik ke­zéből kiütötte a géppisztolyt, s a gal­lérjánál fogva megragadva a magasba emelte a fasisztát. A német katona tehetetlenül kapálódzott, hiába próbál­ta megragadni Dzneladze lovának nyer­gét vagy kengyelét, s így gátolta tár­sait abban, hogy a partizánra és lo­vára tüzeljenek. Vlagyimir pedig, ke­ményen tartva a fasisztát, eltűnt a ren­getegben. Lova mellett vezetve az el­fogott ellenséges katonát, visszatért az osztaghoz. A törzskaron megtudták a fogolytól, hogy egy páncélos alegység és egy motorizált lövészalakulat vonul a partizánok ellen. A partizánok várat­lan helyen kelepcét állítottak a fasisz­táknak, négy páncélost felgyújtottak, a gyalogságot megsemmisítették, aztán gyorsan visszavonultak a Beszkidekbe. A dandár egy erdőben táborozott le. A harcosoknak meg kellett pihenniük, hogy rendbehozhassák felszerelésüket és bekötözhessék a sebesülteket. Vla­gyimir Dzneladze pedig újra felderí­tésre Indult. Vele tartott az ukrán Mi­hail Jackov és a szlovák Jozef Suhajda. Vysná Jablonka községnél tankokat pil­lantottak meg. Ugyanaz az alegység volt, amellyel már tűzharcot vívtak. A németek nyilván utol akarták érni a partizánosztagot, hogy leszámoljanak vele. Vlagyimir és társai visszasiettek. Amikor rátértek egy erdei ösvényre, há­rom részeg katonát pillantottak meg, ebben a pillanatban bizonyára a leg­kevésbé számítottak arra, hogy parti­zánok lepik meg őket. Ezért könnyű volt a lefegyverzésük. Az egyik fogoly táskájában térképet találtak; be volt jelölve, hogy merre akarják bekeríteni és megsemmisíteni a németek „Szer­gej" partizándandárját. Nagy hasznát vették a partizánok ennek a térképnek. Harminc év telt el azóta. A bátor harcosok hőstettei azonban nem merül­tek feledésbe. A grúz Vlagyimir Dzne­ladze mindenkor szívesen látott ven­dég szlovákiai és kárpátaljai fegyver­­társainál — Michal Pitéinél, Vaszilij Szavkánál és másoknál. Ű is sok leve­let kap tőlük. INGA AVALISVILI (APN) Sz. Ediserasviki felvételei I rí Leco Mihály sirja ELLENÁLLOK f Ha az ellenállásról, a Szlovák Nem­zeti Felkelésiöl hallunk vagy olvasunk, akkor azonnal a hegyek, az erdőrenge­tegek merülnek fel képzeletünkben. Hegyek, erdők, gyors patakok s a tél kegyetlen hóviharaiban vonuló partizá­nok. S ez nem véletlen, hiszen az ellen­állás fő erői valóban a hegyes és erdős vidékeken tevékenykedtek, ama egysze­rű oknál fogva, hogy a hegyek és erdők védelmet és manőverezési lehetőséget biztosítottak a felkelők számára. Ha azonban azt mondom, hogy a Bodrogköz asztal-sik tálain is tevékeny­kedtek felkelők, ellenállók, arra már bizonyára hitetlenkedve kapják fel né­hányon a felüket. S bizony, ha egy ismerősöm nem hívja fel rá a figyelme­met, nekem se lutott volna eszembe soha ellenállók után kutatni KráTovsky Chlmec (Királyhelmec) környékén. De a történelem és az ellenállás ügye, úgy látszik nem a domborzati viszonyokhoz igazodott. Emberek szabták meg irányát és útját. Olyan emberek, mint Lee o Miska Királyhelmecről. (A félreértés elkerülése végett: a per Miskázást ne vegyék tiszteletlenségnek. Azért Írom, Írtam így, mert Leco Mihályt mindenki Miskaként emlegette. A sír­emlékén Is Így áll: Leco Miska. S lát­tam az útlevele fotókópiáján az aláírá­sát, s az is Miska volt. Hát ezért nem Mihály.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom