A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-05 / 27. szám
Külföldi mozaik • Nem az égiek haragja az oka az afrikai szárazságnak — közölte a Weltwoche. A kormányok politikája, amely elhanyagolta a vízgazdálkodást, öntözést, ez az oka az afrikai szárazság pusztításának. A nagybirtokosok, a föld használatáért a szegényparasztokkal horribilis árat fizettetnek, de semmit sem tesznek a közösség érdekében. # Az emberiség milliói vágynak a csend után. A nagyvárosok zajai mind több bosszúságot, kellemetlenséget okoznak — írta a Stern. Mind több nyugatnémet polgár száll ki gépkocsijából és kerékpáron közlekedik. Az új szokásnak kedvez a közeledő nyaralási évad. A kerékpárnak soha nem látott kereslete van. • „Velence, ahogyan a turisták nem ismerik." Ez a címe a Stern írásának, amelyben bemutatta a lagúnák városának nyomornegyedeit. Az összedűléssel fenyegető házakat, az átvizesedett, leomló falakat, a lakásokat, ahol nincs fürdőszoba, és nincs központi fűtés, de sokszor egyáltalán semmilyen fűtés sincs. Aki teheti, elhagyja e környéket, s megfelelőbb lakóhelyet keres. „Minden idők legnagyobb építéstechnikai műve" romokban hever. A szobrokat, festményeket próbálják megvédeni az idő romlásától, kivéve azokat, amelyeket ellopnak — írta a lap. Három év alatt 289 képzőművészeti alkotást loptak el a városból. # Negyven év óta tilos volt Portugáliában bemutatni Charlie Chaplin hallhatatlan művét, a Diktátort. Most végre új szelek fújnak Lisszabon felől — írta a Párls Match. Már megengedték végre, hogy a portugál mozik műsorra tűzzék. • A nagyvárosoknak sok olyan pontjuk van, ahol különösen sok a baleset. Hiába állítanak be forgalmi rendőröket, vagy jelzőlámpákat, szinte napról-napra, néha naponta többször is történik valamilyen szerencsétlenség. Angol forgalmi szakemberek most olyan útburkolati jelzésekkel kísérleteznek, amelyek a gépkocsivezetőket előre figyelmeztetik a veszélyre. • Naponta már kétszer teszi meg az utat Párizs—London között a légibusz. Kétszer oda és kétszer vissza egy-egy óra alatt. Ha a szükség — és természetesen a nyári évad — úgy kívánja, többször is megfordul majd. Nemsokára Nizza felé is indítanak légibuszt, aztán Algírba is. 9 A Morava folyó festői völgyében, autóbuszunkkal erősen Délkelet-Szerbia felé haladva, gyakorta kiáltanak fel útitársaink: „Nicsak, egy mecsetl" Valóban, a falvak piroscserepes házai között békés egyetértésben a keresztes katolikus templomtornyokkal, nem ritkaság a fehér liliomként kimagasló, karcsú minaret. Nis környékén járunk, s ez itt — a történelem ismeretében — nem meglepő. Nis egyike volt azoknak a szerb városoknak, amelyek még a nagyon hosszú török megszálláson belül is túl sokáig viselték a jármot. Nis amolyan kikerülhetetlen, mindenkinek útjába eső település. A Szerbérchegység, a Balkán, majd a Macedón hegyek 1500—1800—2000 méteres csúcsai arra kényszerítenek minden utast, aki Nyugat- vagy Közép-Európába, Kis-Ázsiába, vagy Görögországba igyekszik, hogy a Morava völgyét és ezzel együtt Nis-t válassza menetiránynak. Ez aztán szerencséje is, meg szerencsétlensége is volt e városnak, amely éppen kétezer éves múltú. Hajdanában Naissus néven volt ismeretes. Itt született Nagy Konstantin római császár, Konstantinápoly alapítója. Szülővárosához sem volt szűkkeblű a császár. Medianában pompás nyaralót építtetett, a palota romjaira, mozaik berakások művészi padlózatára, Konstantin bronz figurájára — és a régi hírnévre ma is nagyon büszkék a város lakói. Fővárosi rangot is viselt egy ízben Nis, a régi Szerbia székhelye volt, amikor Belgrád, — azaz Nándorfehérvár — nem tölthette be tisztét. Gyakran emlegették világhírű kereskedővárosnak — hiszen erre vezettek a kereskedelmi utak, jártak a karavánok. Am a folyómenti szoros nemcsak kereskedőkaravánokat, de ellenséges hordákat, hódítókat, is zúdított errefelé. Alig lépett Európa földjére a török a balkáni országok sorsa megpecsételődött. Három évvel az első, szintén elveszített rigómezei csata előtt, 1386-ban Nis már török megszállás alá került. És csak 1878-ban szabadult fel véglegesenl Jókora erődítménye állt itt a töröknek. A város központjából a Nisica patakot átszelő széles hídon egyenesen a vastag falakkal körülvett erődhöz jutunk. A vasszögekkel kivert Sztambuli kapun jutunk be a várba. Illetve annak árnyas fákkal ékeskedő — mondhatnám — ligetébe. A valamikori elnyomás megtestesítője ma kedvenc szórakozóhelye a lakosságnak. Hatalmas szabadtéri színpadán zajlanak le a hírneves nyári kórusfesztiválok, s itt a parkban emelték az 1878-as felszabadulási emlékművet is. # Visszafordulunk a bájos Pobjedére, a régi kereskedők utcájára, amely erősen Krakkóra emlékeztet egyemeletes házaival, ahol a földszint üzlet, a felső tér pedig a tulajdonos lakása. Cipőüzlet, szabó, kesztyűs, bőröndös, fodrász és cukrász — sűrűre és édesre forralt török kávé illatával. És tömeg. Fiatalok, lányok, fiúk — de főleg fiúk, mert kissé még érezhető az a keleti hagyomány, miszerint a nőnek a családi tűzhely mellett a helye. Hullámzónak, ringanak, korzóznak le-fel az utcán, és hangosak. Első hallásra azt hinni, éppen most vesztek össze, pedig csak valami kedvenc témánál — talán a napi sportesemények értékelésénél — tartanak. A Pobjedéről vezet az utunk a Koponyatoronyhoz. Elsősorban e nem mindennapi torony késztetett riportírásra. Története szintén a török időkre nyúlik vissza. Amikor a 18—19. század fordulóján Nyugat- Európa már javában építgette a kapitalizmust, — s mi is kezdtük kiheverni a‘magunk törökjét —, Szerbia és a Balkán más népei még javában az ozmán iga alatt sínylődtek. Pedig ahogyan mondták, az Ozmán Birodalom Európa „beteg embere“, már csak árnyéka önmagának, ahhoz mégis elég erős, hogy tartsa hódításait. A szultán kénytelen reformokat alkalmazni, hogy elodázza birodalma széthullását. A reformokat azonban ellenzik a janicsárok. Ezért a szerbeknek megengedik, hogy a janicsárok túlkapásai ellen saját védelmükre csapatokat szervezzenek. Kihirdetik hát minden település piacán: „Emberek! Az a szerb, akinek nincs hosszú puskája, két pisztolya, jatagánja, adja el tüstént utolsó tehénkéjét is, s vegyen puskát a hatalmas pasa parancsára. Mert aki ezt elmulasztja, ötven botütés éri a talpát, és még ötven gurus bírságot is fizethet. Halljátok és engedelmeskedjetek — ez a pasa akarata I“ Szorgalmasan fegyverkezni kezdtek hát a lelkes hazafiak. Nem is sejtette Musztafa pasa, hogy akaratlanul ő lesz a szerb felkelés katonai szervezője. Mert először csak a szultánnál is kegyvesztetté vált janicsárokkal vették fel a harcot, de nem sokkal később a szultán csapatai ellen. 1806-ban a szerb felkelők kiűzték a török hadakat Belgrádból és az azt környező falvakból. A megijedt törökök a megerősített vá-A BARBÄRSA Koponyc a----1. Városközpont, előtérben az 1878 1918-as emlékművel, háttérben a török erőd. 2. A Sztambuli kapu. 3. A Koponyatorony fala. 4. A Hotel Ambassador magas épülete már világvárossá vált.' ,,fr~
